Wilhelm József
A tömeges áttelepítések történelmi háttere
A mai, világméretű vándorlások közvetve vagy közvetlenül átszövik szinte a legtöbb ember életét. A migránsok létszámát tekintve különféle adatok találhatók a világhálón. Az 60 milliótól a 210 millióig terjedő skálán bizonnyal más-más nézőpontból számlálták össze az el- és kivándoroltakat. A migrációt kétféle megközelítésből lehet és kell szemlélni, az első az egyéni esetek szemszögéből, a második a tömegek, a massza mozgása irányából. Én ez utóbbi nézetből próbálom megvilágítani a problémát egy rövid történelmi áttekintéssel.
A migrációk hátterében – a vallási, politikai, etnikai stb. felszín látszata ellenére – többnyire gazdasági okok állnak, mert a vallási, politikai, etnikai ellentétek csupán a migrációt elindító ürügyként szolgálnak. A tömeges lakosságcsere, nem a természeti katasztrófák által okozott népvándorlások, hanem a tudatosan tervezett migrációk, a deportációk, a hatalmat gyakorlók számára mindig is egy hatékonyan alkalmazható eszköznek számítottak.
Közismert tény, hogy a történelem első embertömegeinek áttelepítését az asszírok végezték az általuk meghódított népek körében. A régészeti ásatások alapján készült becslések azt mutatják, hogy i. előtti 8. század végén, és az i. előtti 7. század elején zajlott le az első nagy tömegű, tervezett deportálás az ókori Keleten. Az asszír uralkodók a meghódított területekről kb. 620 ezer embert kényszerítettek elvándorlásra erőszakkal, hogy különböző munkákat végeztessenek el velük a birodalmukban. Ezek a rabszolgák főként az öntözéshez szükséges csatornarendszer kiépítéséhez és működtetéséhez kellettek.
Az ókorban nem csak az asszírok gyakorolták ezt a hatalmi módszert, hanem a Hettita Birodalom, Urartu, és az Újbabiloniai Birodalom is. Az ókori Róma már nem csak a kényszerű telepítés, hanem a lakosság elcsábításának technikáival is élt. Az ókorban kezdődő és a máig tartó, nagy tömegeket érintő lakosságváltoztatásnak több célja is volt. A deportálások, lakosságcserék, migrációk leginkább gazdasági megfontolással bírtak. A terjeszkedő hatalmak munkaerőigényét mindenkor mesterségesen kellett kielégíteni, ugyanis a saját, hadra fogott férfiak helyett más népeket kellett dolgoztatni. A másodlagos cél sem kevésbé mellékes, és nem hozadéka az elsőnek. A meghódított területek feletti uralom megszilárdításában fontos szerepet játszottak/játszanak a migrációk. Az otthoni, megszokott, a szülőföldjükről kiszakított lakosok jóval kevesebb eséllyel lázadtak/nak sikeresen a hódítók ellen, és ha sikerül is fellázadniuk, felkelésüket akkor is könnyebb megtörni, mintha természetes közegükben, ismert földrajzi környezetükben élnének. Sőt az újonnan betelepített lakosok által az őslakosok körében is változásokat lehet elindítani, de minimum, könnyebben lehet rajtuk uralkodni az oszd meg és uralkodj elve alapján. És az újonnan érkezettek viselkedésére hivatkozva még hatékonyabban lehet központosítani a hatalmat, ami a mindenkori uralkodók egyik leghőbb vágya.
A középkort is átitatták a tervszerű, nagy migrációk. A hunok betörésével kezdődő népek vándorlása még sok spontán jelleget mutatott, de a vikingek kirajzása, az arabok afrikai és európai térhódítása már sokkal több tervszerűséggel zajlott, és láthatóan gazdasági okok álltak a háttérben. E migrációk gazdasági jellege mindenki számára egyértelmű, még ha vallási vagy háborús köntösbe öltöztetik őket. Az új „honfoglalások” mindig egy jobb élet reményében születtek/ születnek. A középkori keresztes hadjáratok által megindult tömegek vándorlásában teljesen nyilvánvaló a tudatosság, de a Szentföld felszabadítása és keresztényekkel való betelepítése nem csupán vallási buzgóságból történt. Első pillantásra, e téma tekintetében a pápák gazdasági hatalmának kiterjesztése nem tűnik annyira egyértelműnek, mert a keresztes háborúkat vallási indokok leplébe burkolják mindmáig. A legfőbb, a valódi háttércél azonban a katolikus egyház hatalmának és gazdasági erejének növelése, az ortodox egyház megtörése, beolvasztása, megadóztatható polgárainak a bekebelezése, az ereklyékkel való kereskedelem és még számos más cél megvalósítása volt. A pénz körül forgott minden!
Az újkor kezdete is migrációs folyamatokkal köthető össze. Az újvilág felfedezése, benépesítése, pontosabban gyarmatosítása sosem látott tömegeket késztetett áttelepülésre Európából, Afrikából Amerikába. A gyarmatosítás kezdetén még igyekeztek vallási színezetet adni a hódításoknak, betelepítéseknek (a kereszténység terjesztése ürügyén), de a lóláb leplezetlenül kilógott már a kortársak szemében is. Az újkor másik nagy népmozgása a törököktől visszafoglalt közép-európai térségben ment végbe. Amikor 1718-ban a pozsareváci békével felszabadult a Temesköz, akkor annak katonai kormányzójává Mercy grófot nevezték ki. Mercy gróf már 1719-ben részletes tervet dolgozott ki e térség betelepítésére. Az elsődleges védelmi kérdések megoldása mellett fontosak voltak terveiben a gazdasági újjászervezés és újjáépítés szempontjai is. Ám nemcsak a térség elnémetesítése céljából telepítették ide tömegesen a németeket, hanem mert a szorgalmukról, teherbírásukról ismert németekről több bőrt is lehúzhattak az állam irányítói, azaz a hatalmasok gyorsabban gazdagodhattak, amikor munkabíró németeket telepítettek a törököktől visszafoglalt területeken. Amikor a dolgos német telepesekből kifogytak, akkor jöhettek a többiek is, akik persze szintén keményen dolgoztak.
A modern kor, a mai világ sohasem látott méretű migrációknak a tanúja. Mint, ahogy a történelemben sokszor, így most is szemtanúi lehetünk annak a ténynek, hogy a migrációk valódi hátterében gazdasági érdekek állnak. A XX. század második felében praktizált vendégmunkás lét mára már nem tudja kielégíteni a tőke olcsó munkaerő iránti éhségét. A divatos „agyelszívás”, vagyis a magasan szakképzett fiatalok elcsábítása sem hoz elég profitot a gazdasági eminenciásoknak. Az „ócska” munkák elvégzését is vállalnia kell valakiknek. Csakhogy a fejlett társadalmakban, a lakosok „öntudatra ébredése” következtében ezeket a munkaköröket senki vagy alig néhányan akarják vállalni. Ez a probléma pedig alacsonyabb társadalmi és kulturális fokon élők betelepítését vonzza maga után, akik a nehéz és piszkos munka elvégzésére is hajlandók. Ez azonban a befogadó országokban további értékzavar, értékvesztés kialakulásához vezet, és párhuzamos társadalmak egymás mellett élését eredményezi. A második és harmadik generációs bevándorlók pedig azzal szembesülnek, hogy csak a piszkos munkához kellenek, pedig az ő igényeik megváltoztak/nak, ugyanis az új hazában, sokkal jobb körülmények között szocializálódtak, nevelkedtek, és ezért többre áhítoznak a kevésbé vonzó munkahelyeknél, ami előbb-utóbb komoly problémákhoz vezet. Példaként a legutóbbi párizsi terrortámadás szolgál.
A migránsok gazdasági bábfiguraként való kezelése egy darabig jelentősebb gondok nélkül művelhető. De… a fejlettebb társadalmakba beintegrálódni nem hajlandók között előbb-utóbb kialakuló ódzkodás a kemény és alja munkáktól magában hordozza e társadalmak bukásának, az anarchiának, az erőszakhullámok kialakulásának, sőt egy háború kirobbanásának a csíráit is. Ezért érdemes a történelmi példázatokat ismerni! Odafigyeléssel és sok-sok munkával a fenti felsorolt szélsőséges megnyilvánulások elkerülhetőek, tompíthatóak, ha van hozzá politikai akarat és szándék. És innentől kezdve már az egyéni migrációs sorstragédiákat figyelembe véve kell cselekedni. Mert nem a mások kultúrájával, vallásával, szokásvilágával van baj, hanem azzal, hogy ezeket tudatosan egymás ellen ugrasztják, uszítják ahelyett, hogy a kölcsönös tiszteletre, és a betelepülők alkalmazkodására fektetnék a hangsúlyt a hatalmat gyakorlók. Ugyanis az egészséges fejlődés egyik mindenkori mozgatórugója a sokszínűség.
