T. Ágoston László
Lenkey és Szeged
Lenkey János (a Petőfi által is megénekelt Lenkey kapitány, A kőszívű ember fiai Baradlay Richárdjának mintául szolgáló tiszt) a szabadságharc idején többször is megfordult Szegeden. Először a máramarosszigeti vizsgálat után, amikor gyors menetben Szegedre kellett vonulniuk a szökött Württemberg-huszároknak.[1] Lenkey Bechtold altábornagynál, az „alvidéki hadak parancsnokánál” jelentkezett beosztást kérve, aki mint vérbeli osztrák tiszt, leplezetlen ellenszenvvel fogadta az „esküszegő” kapitányt. Augusztus 22-i jelentésében viszont már így írt a szenttamási ütközetben részt vett századról: „...A Württemberg huszárezred kapitánya derék századával a legveszélyesebb helyeken vitézsége kitűnő jeleit adá, valamint bebizonyítá azt, hogy a kegyes bocsánatra minden kivétel nélkül valódilag érdemes...”[2]
1849. februárjában Szegeden át vonult a bácskai sereg Szolnok alá.[3] Ekkor gróf Hadik Gusztáv ezredes volt a hadmegye parancsnoka, akinek sikerült alaposan magára haragítania Szeged város tanácsát és nemzetőrségét. Többek között azzal, hogy el akarta venni az ágyúikat. A polgárok kérték is az ezredes leváltását. A Hadügyminisztérium Lenkeyt küldte Szegedre, hogy fölváltsa hivatalában Hadikot[4], de mire odaért, Batthyány Kázmér kormánybiztos közvetítése folytán helyre állt a béke a szegediek és a gróf között. Lenkey bosszankodva fordult vissza, s vonult be Törökszentmiklósra, hiszen a szegedi utazása miatt nem vehetett részt a szolnoki ütközetben.[5]
A Württemberg ezredbeli zászlóaljparancsnoka és barátja, Répásy Mihály őrnagy a szabadságharc idején tábornok, majd a hadügyminisztérium osztályfőnöke lett. / Ő hozta haza az ezred Galíciában maradt századait./ Szegeden halt meg kolerában. Itt is temették el 1849. július közepén.[6]
És végül hadd idézzük fel, hogyan került kapcsolatba Lenkey Rózsa Sándorral. A nagykőrösi huszárlaktanyában alakult meg a Hunyadi huszárezred 1848. októberében.[7] Később az ezredparancsnokság székhelyét Pestre helyezték. Az ezred parancsnoka Lenkey János volt. Mihelyt egy-egy századot fölszereltek és kiképeztek, azonnal elindították a harctérre. Ebbe az ezredbe osztották be Rózsa Sándor szabadcsapatát is; a hazáért harcolni kész 150 betyárt.[8]
1848. novemberében Vetter Antal volt a bánáti hadak főparancsnoka, Damjanich János alezredes pedig a hadosztályparancsnok. Parcsetics Zsigmond őrnagy viselte a Rózsa féle szabadcsapat katonai parancsnoki tisztét, de tulajdonképpen csak mintegy közvetítő szerepet töltött be, hiszen a betyárok írástudatlanok lévén a jelentéseiket se tudták megfogalmazni. Később, a szabadságharc leverése után mint ezredes, a Lehel-huszárok parancsnoka várfogságot szenvedett.[9]
Lenkeyt Kossuth utasította a Rózsa Sándor körül támadt nézeteltérés kivizsgálására[10]. Vukovics Sebő kormánybiztos szerint a „nézeteltérés” abból adódott, hogy a lágerdorfi ütközetben Rózsa Sándor és szabadcsapata 4 szekér, mintegy 30 mázsa lőport zsákmányolt az ellenségtől, amit az előzetes ígéretek ellenére nem fizettek ki nekik. Rózsáék azzal fenyegetőztek, hogy ha nem kapják meg a beszolgáltatott zsákmány ellenértékét, otthagyják a tábort. A botrány hullámai egészen Kossuthig értek. A szabadcsapat ügye végül is úgy „rendeződött”, hogy decemberben föloszlatták a szabadcsapatot[11]. Ennek ellenére a szabadságharc bukása után nagyon sok bujdosó honvéd talált menedéket a Szeged környéki betyárok rejtekhelyein. Az 1850-es években Rózsa Sándor ellen, mint a Kossuth-párti összeesküvés résztvevőjeként adtak ki körözési parancsot.[12]
(Részlet T. Ágoston László: Lenkey huszárok című tanulmánykötetéből)
JEGYZETEK
[1] Országos Levéltár 1848-49-i minisztériumi levéltár, Miniszterelnökség. Általános iratok 1848: 15.
[2] Révay István dr: Huszáraink hazatérése 1848-49-ben. Budapest, Vitézi Rend Zrínyi Csoportja, 1941., 60. oldal.
[3] Országos Levéltár OHB. 1849: 876, 877.
[4] Országos Levéltár R. 306 1. cs.
[5] Országos Levéltár H 75. Hadügymin. ált iratok 5983/1849.
[6] Katona Tamás: Az aradi vértanúk. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979.
[7] Közlöny 1848/139. szám, 1848. október 27., 1. oldal.
[8] Kossuth Lajos összes munkái. Budapest, Akadémia Kiadó, 1953. XIII. kötet, 78. oldal.
[9] Gracza György: Az 1848-49-i szabadságharc története. Budapest, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai), [é.n.], 3. kötet. 120. oldal.
[10] Országos Levéltár OHB. 1848: 3740

A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Nyaklós álmok; Vérvétel; Lakógyűlés; A győztesek lakomája; Én, Botos Panni; Szüret; A hárámi lakodalom; Habakuk; Szexnovella; Keresztelők; Megszállottak; Az egyetlen meggyfa; Júdáscsók; Hadvezérek és próféták; Betesda; Ezek a megélhetésiek...; Lóvasút; Csapdlecsacsi; Sári; Rémálom