Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 
T. Ágoston László
Lenkey és Szeged
 

lenkeyjanos.jpg

Lenkey János (a Petőfi által is megénekelt Lenkey kapitány, A kőszívű ember fiai Baradlay Richárdjának mintául szolgáló tiszt) a szabadságharc idején többször is megfordult Szegeden. Először a máramarosszigeti vizsgálat után, amikor gyors menetben Szegedre kellett vonulniuk a szökött Württemberg-huszároknak.[1] Lenkey Bechtold altábornagynál, az „alvidéki hadak parancsnokánál” jelentkezett beosztást kérve, aki mint vérbeli osztrák tiszt, leplezetlen ellenszenvvel fogadta az „esküszegő” kapitányt. Augusztus 22-i jelentésében viszont már így írt a szenttamási ütközetben részt vett századról: „...A Württemberg huszárezred kapitánya derék századával a legveszélyesebb helyeken vitézsége kitűnő jeleit adá, valamint bebizonyítá azt, hogy a kegyes bocsánatra minden kivétel nélkül valódilag érdemes...”[2]
1849. februárjában Szegeden át vonult a bácskai sereg Szolnok alá.[3] Ekkor gróf Hadik Gusztáv ezredes volt a hadmegye parancsnoka, akinek sikerült alaposan magára haragítania Szeged város tanácsát és nemzetőrségét. Többek között azzal, hogy el akarta venni az ágyúikat. A polgárok kérték is az ezredes leváltását. A Hadügyminisztérium Lenkeyt küldte Szegedre, hogy fölváltsa hivatalában Hadikot[4], de mire odaért, Batthyány Kázmér kormánybiztos közvetítése folytán helyre állt a béke a szegediek és a gróf között. Lenkey bosszankodva fordult vissza, s vonult be Törökszentmiklósra, hiszen a szegedi utazása miatt nem vehetett részt a szolnoki ütközetben.[5]
A Württemberg ezredbeli zászlóaljparancsnoka és barátja, Répásy Mihály őrnagy a szabadságharc idején tábornok, majd a hadügyminisztérium osztályfőnöke lett. / Ő hozta haza az ezred Galíciában maradt századait./ Szegeden halt meg kolerában. Itt is temették el 1849. július közepén.[6] 
És végül hadd idézzük fel, hogyan került kapcsolatba Lenkey Rózsa Sándorral. A nagykőrösi huszárlaktanyában alakult meg a Hunyadi huszárezred 1848. októberében.[7]  Később az ezredparancsnokság székhelyét Pestre helyezték. Az ezred parancsnoka Lenkey János volt. Mihelyt egy-egy századot fölszereltek és kiképeztek, azonnal elindították a harctérre. Ebbe az ezredbe osztották be Rózsa Sándor szabadcsapatát is; a hazáért harcolni kész 150 betyárt.[8]
1848. novemberében Vetter Antal volt a bánáti hadak főparancsnoka, Damjanich János alezredes pedig a hadosztályparancsnok. Parcsetics Zsigmond őrnagy viselte a Rózsa féle szabadcsapat katonai parancsnoki tisztét, de tulajdonképpen csak mintegy közvetítő szerepet töltött be, hiszen a betyárok írástudatlanok lévén a jelentéseiket se tudták megfogalmazni. Később, a szabadságharc leverése után mint ezredes, a Lehel-huszárok parancsnoka várfogságot szenvedett.[9]
Lenkeyt Kossuth utasította a Rózsa Sándor körül támadt nézeteltérés kivizsgálására[10]. Vukovics Sebő kormánybiztos szerint a „nézeteltérés” abból adódott, hogy a lágerdorfi ütközetben Rózsa Sándor és szabadcsapata 4 szekér, mintegy 30 mázsa lőport zsákmányolt az ellenségtől, amit az előzetes ígéretek ellenére nem fizettek ki nekik. Rózsáék azzal fenyegetőztek, hogy ha nem kapják meg a beszolgáltatott zsákmány ellenértékét, otthagyják a tábort. A botrány hullámai egészen Kossuthig értek. A szabadcsapat ügye végül is úgy „rendeződött”, hogy decemberben föloszlatták a szabadcsapatot[11]. Ennek ellenére a szabadságharc bukása után nagyon sok bujdosó honvéd talált menedéket a Szeged környéki betyárok rejtekhelyein. Az 1850-es években Rózsa Sándor ellen, mint a Kossuth-párti összeesküvés résztvevőjeként adtak ki körözési parancsot.[12]
 
(Részlet T. Ágoston László: Lenkey huszárok című tanulmánykötetéből)
 
 
 
 
JEGYZETEK

[1] Országos Levéltár 1848-49-i minisztériumi levéltár, Miniszterelnökség. Általános iratok 1848: 15.
[2] Révay István dr: Huszáraink hazatérése 1848-49-ben. Budapest, Vitézi Rend Zrínyi Csoportja, 1941., 60. oldal.
[3] Országos Levéltár OHB. 1849: 876, 877.
[4] Országos Levéltár R. 306 1. cs.
[5] Országos Levéltár H 75. Hadügymin. ált iratok 5983/1849.
[6] Katona Tamás: Az aradi vértanúk. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979.
[7] Közlöny 1848/139. szám, 1848. október 27., 1. oldal.
[8] Kossuth Lajos összes munkái. Budapest, Akadémia Kiadó, 1953. XIII. kötet, 78. oldal.
[9] Gracza György: Az 1848-49-i szabadságharc története. Budapest, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai), [é.n.], 3. kötet. 120. oldal.
[10] Országos Levéltár OHB. 1848: 3740
[11] Hadtörténelmi Levéltár 1848-49-es iratok 52b – 3/5.
[12] Országos Levéltár H2 OHB. 167/1849. 
 
 
 
 
tagostonlaszlo.jpgT. Ágoston László író, újságíró. 1942. október 14-én született Tasson. 1970-től újságíró. 1971-73. között végezte el az újságíró iskolát, majd 36 évesen főiskolai diplomát szerzett. Üzemi, intézményi lapok munkatársaként, szerkesztőjeként dolgozott. Első novellája 1966 decemberében jelent meg a Csepel újságban. Novelláit, elbeszéléseit, szatíráit, meséit közölte a Népszava, Népszabadság, megyei lapok, Somogy, Hévíz, Hevesi Szemle, Új Hevesi Napló, Lant, PoLísz, Ezredvég, Új Horizont, Keresztény Élet, JEL, Amerikai Magyar Népszava, Amerikai Magyar Szó, Bécsi Napló, kanadai Krónika, Kaláka, belgiumi Kilátó, stb. Írásait mintegy két tucat antológiába válogatták be, de önálló kötete csak 2001-ben jelenhetett meg. 1989-ben Krúdy Emlékérmet kapott, majd 1999-ben dicsérő oklevéllel ismerte el munkásságát a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége (Washington). Díjat nyert a rádió irodalmi pályázatán, majd 2000-ben különdíjat az országos millenniumi pályázaton. Több írószervezet tagja.