Mario Camilo Barrera Guerrero – Molnár Gábor – Balla Zsuzsanna
A Sibundoy-mítosz
A történetet Mario Camilo Barrera Guerrero elbeszélése alapján magyarra fordította, stilizálta és jegyzetekkel ellátta Molnár Gábor és Balla Zsuzsanna
Egy napon meglátogattuk a völgyben élő 101 éves asszonyt, és megkértük, hogy tanítson meg minket szőni, hiszen életének minden percét szövéssel töltötte. Ez alkalommal is szövőszékhez ült, és közben mesélni kezdett egy történetet, amit addig soha sem hallottunk. Azért volt ez különös számunkra, mert egész életünkben a Sibundoy-völgyben [1] éltünk, itt születtünk és életünk minden pillanata itt zajlott… De ezt a történetet soha, senkitől sem hallottuk.
Kolumbia közigazgatási térképe: a 23-as számmal jelölt terület Putumayo
Az idős asszony elmesélte, hogy amikor 1902-ben megérkezett a völgybe kilencévesen, egy camsa[2] indián asszony – aki szolgálóként dolgozott a családjánál – vigyázott a gyerekekre, köztük rá is. Mivel abban az időben még nem volt elektromos áram, esténként a tűz mellett leültek a család tagjai és történeteket meséltek. Egyik este a camsa asszony egy történetet mesélt arról, hogyan született az élet, a bolygók, a csillagok és minden, ami a világon létezik…
A Sibundoy-völgy (Molnár Gábor fotója)
Kezdetben létezett a Guacha, a semmi, vagyis a végtelen lehetőség, ahol nincs idő, nincs tér, és nincs anyag sem. A „semmi” nőnemű, anyai tulajdonsága van olyan, mint az anyaméh, amely képes életet adni. Ez volt a kezdet, ez volt az abszolút semmi… Ekkor Guacha hirtelen dalolni kezdett. Az ének szállt, spirál alakban keringett, mígnem beleszeretett Guachába, a semmibe, és a semmi viszonozta szerelmét: ő is szerelmes lett az énekbe. Az ének, mint a férfi, a semmi pedig, mint a nő… Guacha, a semmi, az anya, az anyaméh, a nőnemű, a „befogadó”; és Cora, a hímnemű, a szikra, a szerelem… Összeházasodtak, de valójában már a kezdetektől fogva egy voltak. A semmi hozta létre az éneket, aki belészeretett és ezáltal nyilvánvalóvá válhatott a világ története, amit megismerhetünk. Ez volt a világmindenség első megtermékenyítése. A nászból Guachának két lánya született: két fogoly – egy madár testvérpár.
Lóval a völgyben. A kalapos lovas az egyik szerző, Molnár Gábor
Az első lánytestvért Jampinak hívják, nagy, erős, szilaj, vad, és nagy hatalma van. Kistestvére Blanca, aki hideg, titokzatos, nagyon-nagyon titokzatos, de szintén nagy hatalma van. Mindkettőjüknek nagy hatalma van a kisebbnek és a nagyobbnak is. Énekelve születtek, és bármerre járnak, énekelnek. Egész életüket az ének jelenti: Guacha végtelen űrjében táncolnak, és énekelnek. Éneklik édesapjuk énekét, a szerelem énekét abban a titokzatos idő és tér nélküli sötétben, ami valójában édesanyjuk méhe… – és annyit táncolnak, hogy minden, amit jelenleg megélünk a világban, ők már eltáncolták. A táncuk valójában nem más, mint látható világegyetemünk története, Tejútrendszerünknek az eredete és felépítése, a sok milliárd galaxis, csillag és bolygó, és mindaz, ami bennük történik, létezik, az csupán a két madár szárnyának egy kis mozzanata. Mindaz a történelem, amit képesek vagyunk mi emberi létezők érzékelni, az ennek a táncnak mindössze egy pillanata. Mivel a két madár mindent eltáncolt már, ami a világban történt és történik, ezért nekünk, embereknek nem kell sietnünk, hiszen az élet egy véget nem érő örök tánc…
|
|
|
| Molnár Gábor | fényképei |
A két madár táncában sok energia gyülemlett fel, végül egyesült, és felrobbantak. Ez volt a második megtermékenyítés. A természettudósok ezt hívják „Ősrobbanásnak”, ami által létrejött az anyag, abban a formájában, ahogyan azt ismerjük, és elkezdődött az idő, amint azt jelenleg érzékeljük. Ezután a Föld és a Naprendszer kialakulása következett. A két madár szétrobbanásából először szívük repült ki. Jampi szíve, aki a nagyobb madár volt, szilaj, kerek formájú, nagy és forró: a Nap. A másik testvér szíve, amely kicsi, hideg, fehér színű, és titokzatos: a Hold. Az égitestekké változott szívek ma továbbra is körbejárnak és a lüktetésük, az a ritmus, ahogyan mozognak, maguk körül és az egész galaxisban, az maga a madarak éneke, amely tovább folytatódik általuk. Így, a Hold, vagy a Nap mozgásából meg lehet érteni, hogy mi történik egy ember, vagy egy ország életében, vagy az egész földkerekségen. Mert a Hold és a Nap énekében és táncában is ott van az a történelem, amelyet jelenleg élünk...
Szívük után a két lánytestvér bőre száll ki a robbanásból. Jampi bőréből, ami fekete és nagy, kialakul az éjszaka égboltja. Testvére bőréből, ami kék, átlátszó, fehér tollakkal, kialakul a nappal. Így születik meg az éjjel és nappal. Majd a madarak tollai repülnek ki a robbanásból. A fehér tollak felhőkké változnak, amiből a víz, az eső, a jégeső, a hó, a köd, a harmat, a könny, vagyis a földkerekség valamennyi folyékony anyaga származik. A fekete tollak, amint kiszakadnak a fekete bőrből, vagyis az éjszakai égboltból, lyukakat hagynak azon: ezek a csillagok.
Ezután a hegyek, a sziklák, és a völgyek jöttek létre. A történet szerint a két madár húsa és csontja alkotják a Föld kérgét. Jampi gerincoszlopából született az Andok hegylánca, a dél-amerikai vulkánok és a hegyek. Az Amazonas síksága pedig testvére nyitott szárnyaiból alakult ki. Jampi egyik szeméből az Atlanti-óceán, a másikból a Csendes-óceán vize született meg.
A kisebb madár valójában az a tektonikai lemez, amely a dél-amerikai kontinens alá bukik (Nazca lemez). A nagyobb madár, Jampi, a nagyobb lemez (Dél-amerikai lemez), amely maga a kontinens. Kettejük összeütközéséből született minden, amit ismerünk, a gazdag Amazonas, a hegyek és völgyek, a síkságok. A két testvér összeütközésével a kontinens felemelkedett és megszületett az Andok vonulata, ugyanakkor a kontinensen kialakult egy belső tó, ezért van annyi hal, sőt delfin is az Orinoco és az Amazonas vizeiben. A szájhagyomány szerint ez Huasipungo Cocha, mert amikor elkezd sírni, akkor könnyei egy nagy könny tengert, vagyis óceánt formálnak.
Az élet születése a harmadik megtermékenyítés eredménye volt: a tűz, ami a Napból származik és a szél, aminek a Hold az eredete Jampi fekete bőrének, fekete tollait megtermékenyítették. Amint azok a földre hullottak rögtön gyökeret vertek és a tollak kis darabkái élőlényekké változtak, amelyek elkezdtek lemászni a toll törzsén. Innét származik a világ összes élőlénye: mikrobák, növények, állatok és minden élőlény. Egyes élőlények olykor hasonlítanak egymáshoz, ami azért lehetséges, mert a tollak nagyon közel voltak egymáshoz Jampi bőrén. E szerint léteznek adottságok, vagy képességek attól függően, hogy egy-egy tollnak melyik részéről származnak az élőlények. Például azok az állatok, amelyeknek nagyon jó a látásuk, a sas, a vércse és más ragadozó madarak egy olyan tollból származnak, amely közel volt Jampi szeméhez. Azok a növények, amelyekkel a hallást lehet gyógyítani, Jampi füléhez közeli tollból származnak, a bőrgyógyító növények Jampi bőréhez közeli tollakból származnak és így tovább.
Honnét származnak tehát az emberi létezők, mely tollakból? – kérdeztük az idős asszonyt, de nem akarta megmondani, csak nevetett. Mi azt gondoltuk, hogy Jampi szívéhez közeli tollakból, az érzelmek miatt – de nem. Mások úgy gondolták, hogy Jampi fejéhez közeli tollakból, az értelem miatt – de nem. Az asszony végül megmondta nekünk a valóságot: az emberi létezők Jampi végbélnyílásához közeli tollakból származnak. Innét származunk valamennyien, emberi létezők...
Abban az időben minden létező tökéletes és halhatatlan volt, de amikor elkezdtek a tollakon lemászni halandóvá váltak. Ez azért történt, mert hiányzott nekik valami nagyon fontos a földön, ezért nem találták a helyüket. A bálnák például kijöttek a vízből és agyon nyomta őket saját súlyuk. Az állatok köveket ettek és a foguk tönkrement, a növényeknek befelé kezdtek el nőni a leveleik stb. Mi hiányozhatott nekik…?
Létezik egy nyelv, a nyelvek nyelve: a kígyó, vagy a telepátia nyelve, a természet valamennyi létezője ezen a nyelven kommunikál egymással.[3] Ez a nyelv hiányzott a létezőknek. Ekkor valaki, akit Lastarónnak hívtak, aki olyan nagy tiszteletben állt, mint keleten Krisna, vagy Buddha, egy Megvilágosodott létező érkezett a csillagokból. Lastrón azért keres bolygókat, hogy azokon tavakat formáljon könnyből, vagy sós vízből. Mivel azonban az összes élőlény meghalt, a kisebbik fogoly sírni kezdett, majd a nagy robbanás után a nővérére zuhant rá. A taraja így Sibundoy völgye mellett nem messze egy heggyé változott, ez Patascoy hegye, a két szeme pedig tengerszemmé változott: a jobb szeméből lett a Laguna de la Cocha tengerszem, a bal szeméből pedig Quindi Cocha. Közben tovább sírt, amint látta, hogy a gyermekei meghalnak, mert nem tudták hogyan kommunikáljanak egymással. Nem tudták, hogy hol van a helyük a természetben, nem ismerték ezt a természeti rendet. Majd a könnyekből két folyó fakadt, amelyek a Guasi Pungo Cocha[4] tóban egyesültek, miután a magaslatokról leértek a sík területre. A tó körül nagyon sok Guasi Pungo pálma volt, ezért is nevezték így el a tavat. Mivel egyre több könny érkezett a síkságra, a tó egyre növekedett. Ekkor érkezett meg Lastarón a csillagokból. A Holdról szállt alá, megnézte ezt a tavat, és kijelentette: „Ez az enyém!” A Holdról bele ugrott a tóba, ugyanis szeret fürödni ezekben a tavakban és a történet szerint, amíg zuhant lefelé a levegőben dobta le ruháit, a ponchót, a sombrerót és a tóban meztelenül, énekelve merült el, frissült fel, és éneklés közben sok titkot elmondott. Az Amazonas vidéke ezért ilyen gazdag misztikumban… Majd fürdés után felöltözött, de nem vette észre, hogy a hátizsákjából kiesett egy növénytekercs, levelek és magok. Ez a szent növény időközben elterjedt az egész világon: így érkezett meg a földre a dohány...
Az Amazonas madártávlatból
Hagyományaink szerint az egyesülés legtökéletesebb példája a dohány és a só. Amazóniában ez a két növény az egészség, a bölcsesség, az orvosság, az erő szimbóluma. Amazóniában nagyon értékes a só, nagyon kevés van belőle és nagyon nehéz elkészíteni. Dohánnyal együtt egy ragadós krémet, ambilt alkot, ami nagyon sós, nagyon erős, és felhevíti a testet. A könny-tenger tele volt sóval, és megérezte a dohány jelenlétét. A só alighogy meglátta, megérezte, és felébredt, és egy mágikus örvény kezdett el keringeni Amazónia óceánjában, Huasipungo Cochában mindaddig, amíg rá nem jöttek, hogy honnan jön az, amit éreznek. Majd a só hullámokat vetett a vízben úgy, hogy elérje a dohányt. Végül a vízben összeházasodtak és soha többé nem váltak el. Ekkor a nagy tó fenekén megszületett egy tojás, a só és a dohány gyermeke. Ez a tojás hordta ki azt a lényt, aki a földre hozta a nyelvek nyelvét. Kezdetben fehér volt és nagyon kicsi, később nőni kezdett, és egyre fényesebb lett és végül arany színben pompázott. Olyan hatalmassá vált, hogy senki sem tudta szemtől-szembe megnézni. Majd megkezdődött a tojás lassú vajúdása, ami nagyon sokáig tartott, mert egy nagyon bölcs lény fejlődött benne. Az anya, aki ebből a tojásból született, a világ összes nyelvét megtanulta, a kövek, a hegyek, az eső, a könnyek nyelvét, minden kitalált nyelvet és azokat is, amiket csak később kezdtek el beszélni…
Amikor kifejlődött az anakonda, szájában egy gyémánttal – ami tömör, 64 karátos volt – feltörte a tojást, s ez két részre esett szét: egy kicsire és egy nagyra. Így született meg a nagy anakonda, amit e hagyomány szerint amarúnnak hívnak. Ő a tiszteletre méltó anya, aki a vízbe és a levegőbe rejtve elhozta a földre a kommunikációt. A kígyó magányosan úszott Amazónia óceánjában, testének egyik fele a levegőben másik fele a vízben volt… Azt mondják, hogy a víz és a levegő a legpletykásabb teremtmények a földön, a legközlékenyebbek, mert minden élőlényben megjelennek kívül és belül egyszerre. A levegőt ki és belélegezzük, ami által a föld összes levegőjével kapcsolatban vagyunk, ugyanígy a vízzel is. Amint a kígyó elmondta a víznek és a levegőnek azt, amit a tojásban megtanult a természet összes lénye megtudta, hogy hol a helye és mi a célja, mit kell tennie ahhoz, hogy jól éljenek. Ezek után a természet teljes összhangba került: a kolibri csőre megtalálja, hogy melyik a megfelelő virág, a madarak tudják, hogy melyik évszakban kell vándorolniuk és az élőlények más kontinenseken is megtanulnak táplálkozni. Ezzel az egész világon összhangba kerülnek a kis és a nagy élőlények sejtjei, a só és az oxigén körforgása… Amikor valaki többet akar tudni a természetről, akkor segítségül hívja az anakondát…
Indiánok a Putumayo-vidéken a 20. század első felében
Ugyanakkor, valamennyi élőlény kapcsolódott a Naphoz és a Holdhoz, éppúgy a világmindenséghez is. Ekkor az anakonda azt mondta: „Rendben van, ez volt a célom, most már meghalhatok.” Kiemelkedett a tóból és azt mondta: „Ott akarok meghalni, ahonnan származom: a gyökereim a hegyekből erednek, mert onnan származik a fogoly szeméből a só.” Ekkor ki akart emelkedni, és amint jött kifelé a vízből egy olyan hatalmas hullám keletkezett, ami megtörte a tengert és létrehozta az Amazonas folyót. Ez geológiailag akkor történt, amikor a nazca földlemez annyira benyomult a szárazföldi lemezbe, hogy a belső tenger teljesen elszakadt az óceántól. A tó vize különvált az óceántól, de a két tojáshéj megmaradt, belőlük kifolyt az a folyadék, ami táplálta a kígyót, végigfolyt az Andok peremén Bolíviától Venezueláig, így keletkezett a kőolaj, ami szent ásványkincs és veszélyes kiaknázni, mivel megvan a saját feladata: a Föld energiáját jelenti. A kígyó elhagyta a tavat, a két tojáshéj ott maradt és ma két kis hegyvonulatot képeznek, a Churumbelót és a Cerro del Churumbelót, ahol a Caquetá folyó is folyik.
Az anakonda közben arra gondolt, hogy valami még továbbra is hiányzik a világból, ugyanis mi lesz, ha valamelyik lény el akar majd szakadni az életfolyamtól, az univerzum nagy bölcsességétől. Ebben az esetben ez az élőlény egyedül érezné magát, úgy, mint ő eleinte, és nem tudná, hogy mit tegyen, és mivel egyedül érezné magát, látná, hogy a többiek különböznek tőle és mindent lerombolna: öngyilkos lenne. Ekkor az anakonda arra gondolt, hogy hagy két biztosítékot arra az esetre, ha ez megtörténne. „Két növényt és két őrt fogok hívni, és ha valamelyik élőlény elszakad az univerzum nagy bölcsességétől, akkor majd rajtuk keresztül kapcsolatba léphet velem.” Először a yagét hívta, ayahét, ayahuascát, aki nagyon erős. Ayahuasca egy szent növény, a lélek liánjaként is emlegetik. Amazóniában az indián népek többségének szent növénye. Ez a tudás legfőbb növénye. Az indiánok megfőzik ezt a liánt egy másik növénnyel együtt, és ha valaki este elfogyasztja, akkor egy misztikus utazásban lesz része. Más vidékeken is vannak megfelelői, San Pedróban peyote, máshol a kaktusz, itt Amazóniában a yagé… A yagé lián így felelt a meghívásra: „Igen anya, miben lehetek a segítségedre?” Erre az anakonda: „Azt szeretném, ha megőriznél egy kincset.” Majd kivett a szívéből egy követ és elültette a yagé szívében. Ettől a naptól fogva ő a világmindenség tudásának a kapuja, közvetlen kapcsolat az anakondával, aki összeköt minket Jampival. A yagé egy közvetlen kapcsolat a természetfelettivel, a gyökerekkel, az eredettel, az „ős misztikummal”. Az anakonda egy őrt is keresett, mert arra gondolt, hogy ha a növény ilyen hatalommal bír, akkor az a veszély leselkedik rá, hogy olyan valaki kezébe kerül, aki önös érdeke szerint használná fel és nem a harmónia előmozdítására, hanem arra, hogy kárt okozzon vele. Ekkor hívta a jaguárt, aki elvállalta az őrséget. Ettől a naptól fogva a jaguár, a yagét a tudás növényét őrzi, termeszti, és ha valakinek szüksége van rá egy napon, akkor gondoskodik róla, hogy eljusson hozzá. Amazónia legnagyobb sámánjai, amikor megvilágosodnak, jaguárokká válnak, az erdőben mennek, gyógyítanak és szemlélődnek. A jaguár és a yagé a meleg éghajlaton maradtak. A kígyó azonban felment a hegyre és négyszer körültekeredett rajta és így egy nagy hegyet formált. Ez az a hegy, ahonnan Kolumbia legnagyobb folyói erednek, a Caquetá, a Cauca, a Magdalena és a Putumayo.
Ekkor az anakonda egy másik növényt is hívott, a shishát, ami a yagéhoz képest kevésbé ismert a városokban, de a Sibundoy völgy sámánjainak számára nagy erővel bír. A shisha azonban nem akart menni, mert olyan, mint egy csintalan kislány. Mindig nevetgél és gúnyolódik. Az anakonda többször is hívta, de nem ment. Ekkor elkapta és köré csavarodott, azonban a shisha ismét elszökött. Abban a pillanatban, amikor elfogta kivett a szívéből egy követ és elültette a shisha szívében is. A shisha melegvérű volt, de ebben a pillanatban hidegvérűvé változott...
Majd őrként a tapírt hívta. Kolumbiában három fajta tapír létezik. A chocói, az amazóniai, és a paranosi[5]. Ez utóbbitapír a ködben él, a „ködös tapír”, aki a magas hegyek tavait őrzi, és amikor valaki arra jár, csendben kell lennie, mert különben esni és dörögni kezd, és könnyen elveszhet, vagy megfagyhat…
Az anakonda végül boldog volt, de egyszer nagyot sóhajtott, majd meghalt, de a teste megmaradt. Orrából Cauca két vulkánja lett a Sotará és a Puracé. Azt mondják ott sok a kincs és a titok… Az anakondának azonban még egy mára vonatkozó üzenete is van. Ugyanis, amikor meghalt tudta, hogy az emberek „nem fognak elszakadni”, ami azt jelenti, hogy most az eredeti állapot uralkodik, és valójában továbbra sem ismerjük teljes egészében a természet rendjét. A legtöbb, amit felfedezhetünk, az a saját ambíciónk. Egész kultúrák és kutatások épülnek a létünk értelmének megtalálására, de máig nem jöttünk rá, hogy valójában honnan jövünk…
Végül, amikor az anakonda a lelkét kilehelte, egy üzenetet hagyott. Ez az üzenet egy mondat, amikor valaki az utcán, vagy a mezőn sétál és észreveszi, hogy egy kis forgószél felkavarja a port, a faleveleket vagy a műanyagokat, akkor ott van az üzenete. Ez a kis forgószél arra hívja fel a figyelmünket, hogy legyünk figyelmesek, de ha valaki monoton éli az életét, akkor lehet, hogy nem veszi észre. Ez az üzenet a következő: „Kimenni és bemenni és egyszerre bent lenni.” Ezt kecsua nyelven yumartannak hívják, olyan, mint egy kör egy másik körben. Az egyetlen lehetőség, hogy felébredjünk az álomból: „Tudni kimenni és bemenni és közben bent lenni.” Ez az, amit mi, emberek nem tudunk. A hagyomány szerint az anakonda ezt ajándékként hagyta ránk és minden alkalommal, amikor valaki elmeséli ezt a történetet, beleérez abba.
*
Miután a nagymama elmesélte a történetet, két hónap múlva meghalt… A mi feladatunk és hivatásunk tovább adni ezt a történetet, mert ő azt mondta nekünk, hogy úgy emlékezett rá és úgy őrizte, mint valami nagyon különleges dolgot, amit egy másik nagymama mesélt neki, aki 1912-ben halt meg…
JEGYZETEK
[1] Völgy Alto-Putumayóban (Dél-Kolumbia).
[2] A Sibundoy-völgy őslakosai még az inkák előtti időből származnak, a jelenleg is azok leszármazottai élnek a völgyben.
[3] Paulo Coelho, ismert brazil író így fogalmaz Az alkimista című könyvében: „A világmindenség egy olyan nyelvből van teremtve, amelyet mindenki ért, de már feledésbe merült. Én pedig éppen ezt az egyetemes nyelvet keresem.”
[4] Guasi – ház, pungo – levél, így a guasi panga egy pálma, aminek a leveleikből a házak tetejét készítették, akár háztető-pálma névvel is illethetnénk magyarul.
[5] A „los paranos” a magas Andokban fekszik, az év szinte valamennyi napján ködbe burkolózik. A felhőképződés helyének mondják a kolumbiaiak.
Mario Camilo Barrera Guerrero kolumbiai biológus. Orchideákat ment meg Alto-Putumayóban, az Amazonashoz közel. Feleségével és gyermekeivel a Sibundoy-völgyben él.
Dr. Molnár Gábor 1997-2003 között tanult és dolgozott Dél-Amerikában. 2011 tavaszán előadásokat tartott Pastóban. Eme útja során járt Alto-Putumayóban, a Sibundoy völgyben.
Balla Zsuzsanna a Kitekintő gyakornoka, az SZTE Nemzetközi Tanulmányok szakának mesterképzésén tanul.