Petró János
Thealter cédulák 10.
Válaszokat „Jó embert keresünk” jeligére
„Szánalmas Isten!
Biztos egy hatalmas állatnak látszom.”
Gunádzsavín Ajurdzana: Istenek felé
Már jócskán leszállt az éj a szegedi Régi Zsinagóga udvarára, mire kibotorkálunk a fesztiválzáró előadásról. Mindenki saját „bőröndjével” indult útnak, tíz nap folyamatos színház emlékével és egy üzenettel a következő, a 25. Thealter fesztivál elé:
A jó szándék kevés!
A k2 Színház A szecsuáni jólélek előadása mesteri munka, fiatal színészek egyszerűségében szép ékszere. Elég egy ajtó, még jobb is mint a darabban előírt fűzfa, néhány ütött-kopott bőrönd és egy-két egzotikus hangszer. Hogy hová vezet a történet, fabula, nekünk kell majd eldöntenünk, erre szólítanak fel a szereplők már a bejárat előtt, és közénk ülnek, a nézőtér első sorába is. Mi döntünk, hogy amit látunk, amit tesznek, mondanak, helyes-e, erkölcsös-e? Nekik csak a letisztult játék felelősége marad. Ennek megfelelően több alkalommal megakasztják az előadást, világítást kérnek, s tőlünk várják a választ. Tehettem volna másképpen is? A nehezen kibontakozó történet később sem gyorsul, sőt. Vissza-visszatér az alapállapothoz, mint egy lassan forgó imamalom. Szeretlek, hát hiszek neked, nem szeretsz, hát erős leszek, majd megint szeretlek, hát hiszek neked. Néha már úgy érezzük, annak ellenére, hogy tudjuk mi lesz a vége, ez az előadás mégis végtelen. Nincs kiút.
Talán elhamarkodott volt már délután kiosztani a fesztivál díjait. A Mielőtt az éj leszáll! minden szereplője egészen magas szinten űzi színész szakmáját, mégis ki kell emelnem Pallagi Melittát, aki Sen Te és Sui Ta kettős szerepét játszotta. Szerepváltáskor ugyan nadrágot húzott és haját felkötötte, jelezve nőből férfira vált, de erre csak a látszat kedvéért volt szükség. Nem kellett semmit tennie, ő volt egy személyben a jó lelkű utcalány és a kemény szívű kapitalista nagybácsi is. Nem mímelt, nem utánozott. Egyszerűen csak játszott. Ha valamiben erős volt ez a fesztivál, az a színészi játék, amire Pallagi Melitta feltette a koronát.
Egy fesztivál-angyal neki is jár!
k2 Színház: Mielőtt az éj leszáll! – Bertolt Brecht A szecsuáni jólélek című példázata alapján
Fotó: Csata Hanna (K2 Színház)
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Thealter cédulák 9.; Thealter cédulák 8.; Thealter cédulák 7.; Thealter cédulák 6.; Thealter cédulák 5.; Thealter cédulák 4.; Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.; Az álom tenyerén; Két vers a költészet napjára; Karácsonyi ének; Üres papírlapok; Szegedi Jazz Napok; Isten parancsára tettem; „Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...; Tudok énekelni, de nincs hangom; Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thelater 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán