Petró János
Az utcában megrekedt a szörnyű hőség...
Amikor a könyv kezdetekor Raszkolnyikov kilép az utcára, ingerlékeny és feszült. Pénzügyi gondjai vannak, miközben egészen vakmerő dolgokat tervez. Tömeg és forgatag. Az utcában megrekedt a szörnyű hőség. Mindezt átéli a néző is, aki a nyáresti hőségben 20-25 percet áll a Zsina udvarán bebocsátásra várva. Habár mindez nem szándékos, mire bejutunk, tökéletesen felspannolt lelkiállapotban vagyunk, hogy belezuhanjunk Horváth Csaba Bűn és bűnhődésébe.
A társulattól már megszokott lecsupaszított színpadkép mellett a játék és a szöveg szálkás egyszerűségével is meg kell küzdeni annak, aki valamennyire részese akar lenni az éjszakába nyúló estének. Időnk van, az első felvonás olyan következetesen telepedik ránk mintegy két órányi időtartamával, hogy igazából nem is hallatszik türelmetlen fészkelődés a nézőtérről. Borzasztó nehéz feladat eljátszani és befogadni is.
Sajnos a szünet a legnagyobb tévedés. A néző, akit az udvarra tereltek kénytelen valamilyen szinten belenézni egy más, a Bűn és bűnhődéssel teljes mértékben disszonáns produkcióba. Kitépnek valamiből, amibe olyan szinten vagyok benne, hogy azt se tudom merre járok. Kitépnek, földbe döngölnek, megtaposnak. Nem magával a produkcióval van bajom, csupán a hellyel és az idővel.
A hosszú monológokkal széthúzott első felvonás éppen csak megtizedeli a nézőket, a többség kíváncsi a folytatásra. És igazuk van, a második felvonás már sokkal ritmusosabb, dinamikusan halad a végkifejlet felé. Nehéz ilyet mondani egy majdnem négyórás előadásra, de szinte már elkapkodottnak is tűnhet. Szép és egyszerű Horváth Csaba világa. Amint megszokjuk, teljes jogú részesei lehetünk a játéknak. A Bűn és bűnhődés óriási munka, fizikailag és lelkileg is. Sokat kivesz színészből és nézőből egyaránt. De abban talán mindenki egyetért, hogy ezt mindenképpen látni kell.
Fotó: Révész Róbert, MASZK
Thealter
Forte Társulat-Szkéné Színház (Budapest): Bűn és bűnhődés
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: A bolondok hajója; Egy laptoptáskányi könyv; Az első 25 év...; Még egyszer a szurkolásról; Én kérek elnézést; Az én váram; Valami fekete érthetetlen szörnyűség; Partizándalok; VB-arany 700 pengő kölcsönből; Mint egy tündér; Hajrá Szeged!; Egy apa-lány kapcsolat; A szegedi Turul; Nemnézőszám; Vidd haza a kapufát; Amikor még nem volt szurkolói kártya; Előolimpia a szomszédan; Kell egy csapat; A Szent Mihály Stadion; A legfurcsább nevű magyar olimpikon; Thealter cédulák 10.; Thealter cédulák 9.; Thealter cédulák 8.; Thealter cédulák 7.; Thealter cédulák 6.; Thealter cédulák 5.; Thealter cédulák 4.; Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.; Az álom tenyerén; Két vers a költészet napjára; Karácsonyi ének; Üres papírlapok; Szegedi Jazz Napok; Isten parancsára tettem; „Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...; Tudok énekelni, de nincs hangom; Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thealter 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán