Jordán Renáta
Repedésekkel teli nyitódarab
Tavaly Gerard Depardieu volt, idén Katarina Witt lehet a Szegedi Szabadtéri Játékok egyik fő attrakciója. Na, de ne rohanjuk ennyire előre! A nyitóelőadást megelőzően dicséretek tömkelegét olvashattuk: szó esett az egyedülálló, színészeket is próbára tevő jégpályáról, Katarina Witt lélegzetelállító jelmezéről, és persze a darab várható sikereiről. Tényleg elegendő lesz az előadás szárnyalásához egy német olimpiai és világbajnok műkorcsolyázónő?
A rendező – Béres Attila – egyedi koncepciót álmodott meg. A díszletekkel és a jelmezekkel különösebben semmi baj nincs – Tihanyi Ildi és Náray Tamás úttörő stílusú megjelenést varázsolt Verdi operájának. A hölgyek káprázatos ruhakölteményekben pompáztak és az urakra sem mondható egy rossz szó se a megjelenésüket illetően. Ám volt egy pont, ahol kérdőjelek kezdtek el felvillanni a fejemben: hogy jön ehhez az olasz hangulatú előadáshoz egy forgószék és egy laptop? Valami időutazás során keveredtek ide?
Az operát eredeti nyelven játsszák Szegeden, ami igencsak kifog az olaszul nem értő nézőkön – főleg azokon, akik az első sorokban ülnek. Magyar felirat persze fut a két oldalsó kivetítőn – ám az első tíz sorból ebből semmi sem látszik, így az olasz nyelvvel hadilábon állók számára nehezen követhető a történet! Vagy –vállalva ennek egészségügyi következményeit – próbálunk nyakatekert pózokba rendeződni, vagy szomorúan tudomásul vesszük, hogy ezúttal csak a látvány lehet a miénk, a sztori nem.
Na, és most említeném meg a világsztárunkat, Katarinát. Én személy szerint azt vártam, hogy kapok tőle néhány rittbergert, axelt és minimum egy néhány körös korcsolya bemutatót. Naiv voltam. Csak vártam és vártam… Semmi nem érkezett. Akik csak miatta vették meg a jegyet, azoknak csalódniuk kell. Gerard Depardieu alakításához képest idei sztárunk nagyon minimális élményt nyújt – maximum a ruhája emelhető ki. (Ami valószínűleg csak a hölgyeket hozza lázba.) A főpróba is csalódás volt, az előadás azonban azt is fölülmúlta: Wittet szánkón tolták be, még a tapsrendben is szánkón jelent meg. Nyilván lesérült, ez azonban sovány vigasz.
Ugyanakkor a színészek olasz nyelvtudásból, színpadi játékból és nem utolsósorban énekhangból csillagos ötösre vizsgáztak. Se egy elcsukló hang, se egy bizonytalan kiejtés... Az egész szereplőgárdát megilleti az elismerés.
A táncosok szintén dicséretet érdemelnek – főleg a korcsolyázó lányok és fiúk –, a látvány és az azt létrehozó profizmus önmagáért beszél. A jégpálya tényleg zseniálisan egyedi ötletnek bizonyult, sehol nem láttam még hasonló megoldású „díszletet”.
A zenei produkció érdemli a leghatalmasabb piros pontot az ellenőrző füzetben. Tökéletes. Mindenki, aki részt vett a zenei koncepció megálmodásában, egytől egyig hibátlan munkát végzett. Külön kiemelném Pál Tamást, a zenei supervisort és az amerikai karmestert, Barnaby Palmert.
Akik tehát rajonganak az operáért és nincsenek túl nagy elvárásaik Katarina Witt szereplését illetően, azoknak bátran ajánlhatom ezt az előadást – de ha nem bírják az olasz nyelvet, szigorúan csak a hátsó sorokból nézzék! A zene, a színészi munka és a tánckar kétség kívül emeli a produkció fényét, így összességében egy nézhető, jó nyitódarabot kaptunk.
Fotók: Kocsis Alíz
Jordán Renáta Szegeden született 1992-ben. Gyerekkora óta kötődik a napfény városához, tanulmányait is itt folytatta. 2014-ben Budapesten végzett mint okleveles esküvőszervező. Az újságírás mellett ebben a szakmában is igyekszik maximálisan helyt állni. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Szakképzési, Továbbképzési és Távoktatási Központjának kommunikáció és média szakán tanul. Folyamatban levő tanulmányain túl a Hökkentő főszerkesztő-helyettese, illetve egy online esküvői magazin – www.weloveweddings.hu – újságírója.