Az ünnep újrafölfedezése
7 kérdés a Szabadtéri új vezetőihez: Herczeg Tamás ügyvezető igazgatóhoz és Harangozó Gyula művészeti igazgatóhoz
Közfelháborodás ide vagy oda, a botrányos kiállítás okán, nem kevésbé botrányos finálé közepette elbocsátott szabadtéri-direktor helyébe ritka konszenzussal, szakminiszteri támogatással választott új vezetőpárost a közgyűlés. Herczeg Tamás ügyvezető nem ismeretlen a szegediek előtt: legutóbb oda nyilatkozott, hogy nem talál többé méltó feladatot szülővárosában. Az ügy pikantériája, hogy nyilatkozatát a most távozott igazgató helyetteseként tette. Direktori működése megválaszolja talán a sokakban fölmerült kérdést: merőben személyes jellegű ambíciók vezettek-e operaházi-tháliás átigazolásához, vagy közrejátszottak távozásában a Játékok koncepciójára vonatkozó nézetkülönbségeik is? Harangozó Gyula koreográfus, balettművész és fesztiválszervező – az 1974-i János vitézt nem számítva –„új beálló” a Téren. Nem húzódozunk leszögezni: sohasem volt még a szegedi Szabadtéri vezetésének olyan tagja, aki az övéhez fogható művészi tekintélyt és nemzetközi kapcsolatrendszert kölcsönözhetett volna a fesztiválnak. A kritikus tehát valódi érdeklődéssel ül le az új vezetők asztalához. Megeshet, hogy új időszámítás kezdetét írjuk? – Herczeg Tamásnak és Harangozó Gyulának Marton Árpád tett föl 7 kérdést
Marton Árpád: A „szereposztás” annál inkább érdekes, minthogy az igazgatói székben egy színházi tapasztalatokkal is rendelkező menedzser ül, míg a művészeti igazgatói poszt birtokosa olyan művészember, aki kivételes sikereket mondhat magáénak a művészeti menedzsment terén. Ez a tény közelíti egymáshoz a nézőpontokat vagy épp ellenkezőleg: kölcsönös kontrollt eredményez?
Herczeg Tamás: Közös célkitűzésünk nem más, mint hogy jelentősen erősítsük a Szegedi Szabadtéri Játékok nemzetközi hírnevét, kapcsolatrendszerét. Éppúgy értem ez alatt külföldi művészek idecsábítását, mint a Dóm téren születő produkciók exportját. Ebben a vonatkozásban az elmúlt évtizedek legjelentősebb fejleményének látom, hogy Harangozó Gyula elvállalta a pozíciót, miáltal megajánlotta Szeged számára a maga rendkívül széles nemzetközi kapcsolatrendszerét.
Marton Árpád: Hadd közelítsek érzelmi oldalról. Mi ötlik eszetekbe legelőször, ha azt halljátok: Dóm tér; Szegedi Szabadtéri Játékok?
Harangozó Gyula: Először a művészeti érték, másodszor a turistákra gyakorolt vonzerő. Az a propaganda, amit a Játékok Magyarország és Szeged számára jelent. És az a nagyvonalúság, amit a hatalmas színpadon megvalósuló, látványos előadások képviselnek. Ez páratlan érték nemzetközi viszonylatban is.
Herczeg Tamás: Valami egészen különös, mágikus csáberőt idéz föl bennem, ami gyerekkoromban, nézőként is odavonzott, és kulturális menedzserként is mindig azt éreztem: ilyen helyen lehetne igazán kibontakozni. A tér különleges hangulata nézőt-alkotót egyaránt elvarázsol. Ide minden alkotó boldogan jön dolgozni nyaranta. A Dóm tér égboltján különleges csillagok szikráznak. Talán ennek köszönhető, hogy itt olyan különleges, gazdag szereposztások jönnek létre, amilyenek sehol másutt. Különféle színházak művészei adnak itt találkát egymásnak és a közönségnek. Ez is nagyon fontos csáberő.
Marton Árpád: Egyes goromba kritikusok – akiket e hasábokon tapintatból nem nevesítek – épp a művészi minőséget és küldetéstudatot kérik számon a Játékok utóbbi másfél évtizedén. A mai helyzetben: színház-finanszírozás, média uralta közízlés jelen közegében visszatérhet a Térre a nagybetűs Művészi kvalitás?
Herczeg Tamás: A tapintatosan meg nem nevezett kritikussal finoman vitatkoznék. Úgy gondolom, csacsiság bármiféle nosztalgia jegyében sommás ítéleteket hozni. Az én emlékeimet is bearanyozza a gyerekkor messzesége, nem szólva a régebbi korok színházi legendáiról. Természetesen sok mindent másként gondolunk, mint amit az elmúlt évek gyakorlata mutat. Mégis védelmembe kell vennem az utóbbi szezonok komoly filozófiai problémákat boncolgató, mély művészi törekvéseit – gondolok itt a 2011-i Tragédiára -, ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a tér arányai nem a legmegfelelőbbek a drámai vonulatok megmutatására. Anélkül tehát, hogy vitatnám a közelmúlt művészi próbálkozásait, azon talán érdemes elgondolkodnunk, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok produkcióinak sokkalta inkább lehetne a bátor, progresszív fesztiválprodukciók irányába mutatniuk. Útkereső, ízlésformáló előadásokra gondolok, amelyeknek nem kőszínházi továbbjátszó partnerek elvárásaihoz kell igazodniuk. Ilyen, kompromisszum nélküli előadásokat márpedig akkor tudunk létrehozni, ha olyan partnereket sikerül találnunk, akiknél hasonló fesztiválkörülmények között játszhatók az előadások. Kőszínházi partnerségben is csak akkor érdemes gondolkodni, ha a születő produkciót a Dóm tér esztétikai elvárásai határozzák meg.
Harangozó Gyula: A fesztivál szó bennem nagyon nemes érzéseket ébreszt. Ha elkezdem elemezni az utóbbi évek fesztiváldömpingjét, ezek az érzések persze kellemetlen mellékízekkel telítődnek, mégis szívesen térnék vissza ahhoz, amit a Festspiel szó takar. Ünnepi játékok. Ezeknek a nyári játékoknak mindenképp ünnepnek kell lenniük, noha nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a közönségnek kell játszanunk. Nem szabad, hogy a fesztivál kifejezés elriassza az embereket. Sokak számára visszatetsző, hogy a fiatalabb nemzedék egészen hétköznapi öltözetben megy el a Metropolitanbe vagy a Covent Gardenbe. Számomra márpedig a legfőbb kihívás épp az, hogy megfelelő művészi értékkel becsaljuk az embereket, de ne riasszuk el őket mindenféle allűrrel. A különleges színvonalnak a produkciók oldalán kell megmutatkoznia. A fesztiválnak természetes napi csemegévé kell válnia.
Marton Árpád: Az alapítók – Juhász Gyulával az élen – többek közt Salzburgot tekintették viszonyulási alapnak. Salzburg felől, a nagyvilágból nézve megtalálta-e a saját arcát a szegedi „Ünnepi Játékok”?
Harangozó Gyula: Salzburghoz semmi esetre sem szabad hasonlítanunk. Ott elsősorban operát, kortárs- és klasszikus komolyzenét valamint drámát játszanak; musicalt és operettet nem tűznek műsorra. Szegednek meg kell őriznie a saját arcát. Másfelől Magyarország helyzetéből eredően sincs értelme a salzburginak megfelelő fajsúlyt kérni számon a szegedi Játékokon. A magam részéről már azt is csodának tartom, hogy a vasfüggöny mögött erre a szintre képesek voltak fölfejleszteni. A büdzsé szemszögéből tehát nincs értelme a párhuzamnak, marketing és műsorpolitika terén azonban van mit tanulnunk. Amikor a Nemzeti Balett igazgatójaként sikerült Budapestre hoznom a Mayerlinget vagy Cranko Anyeginjét, noha a bécsi opera nem kapta meg őket, sokan kérdezték, hogyan sikerült. A dolog titka szerintem az, hogy vegyük tudomásul, hol élünk. Nekünk udvariasnak és gyorsnak kell lennünk, ha valamit Magyarországra szeretnénk hozni. Bármily nehéz is ez sok esetben, nem tehetünk úgy, mintha Magyarország volna a világ közepe. Perspektívaváltásra van szükség. Gondoljunk csak a nyelvi határra. Be vagyunk szorítva. Ha Mörbischben, Bergenzben vagy Salzburgban elkészül egy operett- vagy musicalprodukció, az Hamburgtól Grazig és Berlintől Bécsig bárhol játszható. Szegedre már nem hívhatjuk meg egy turné során. Nekünk a korlátaink tudomásulvételéből kell kiindulnunk. De adott ez a gyönyörű tér a templom előtt, adottak a tradíciók. Az irány is megvan, van merre indulnunk. Aki logikusan, a lehetőségeivel számolva tervez, az a hazai körülmények között is sikert érhet el.
Herczeg Tamás: Nekünk nem más országok fesztiváljaihoz kell igazodnunk, hanem a szegedi Játékok önazonosságát kell megerősítenünk. Például a sok műfajúságát. Színesíthetjük a szezont egy-egy sztárral, de a szegedi Játékokat soha nem fogja egy Netrebko vagy egy Domingo meghatározni. Sem egyetlen műfaj, mint mondjuk az opera.
Marton Árpád: Amikor a világ legkülönfélébb tájain dolgozó művészbarátaidat megkeresed, és elhangzik a Szeged név, hányszor kérdeznek vissza, hogy miről is beszélsz?
Harangozó Gyula: Fölkészültem rá, hogy ne sértődjem meg, ha valaki New Yorkban vagy Londonban nem tudja, hol van Szeged. Készen állok a rövid ismertetővel. Csakhogy, nagy örömömre, meglepően sokan ismerik a fesztivált! Épp tegnap botlottam bele egy osztrák újságíróba a Hófehérke előadása után. Járt már itt előadáson. Erich Seiter, az egyik legjelesebb osztrák operaügynök azonnal a Dóm térre szabott ötletekkel állt elő.
Herczeg Tamás: A hazai tapasztalatok alapján magam is úgy látom, a Szabadtéri szakmai megítélése nagyon kedvező. Imponáló dolog ide kérni föl valakit. Mintha épp itt, helyben értékelnénk alul kissé a Játékok reputációját.
Marton Árpád: A nemzetközi kapcsolatrendszer kamatoztatása a hazai anyagi erők függvényében mindenesetre előrevetíti egy színház-gazdálkodási hungarikum létrejöttét…
Herczeg Tamás: A mi elsődleges feladatunk, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri előadásait nagy látogatottság mellett, a fönntartó és a közönség megelégedésére hozzuk létre. Második körben koncentrálnunk kell Szeged turisztikai vonzerejére, imázsára is. Mindezek mellett nagyon jelentős pályázati célkitűzésünk, hogy az itt létrejövő produkciókat – a művészeti igazgató úr kapcsolatrendszerét kiaknázva – megjelenítsük a Dóm téren és az országhatárokon kívül is. Erre az itteni produkciók igen alkalmasak, hiszen nincsenek speciális technikai körülmények – mint például függesztett díszletek. Ha mindehhez hozzátesszük, amit a Játékok például a kulturális hungarikumnak számító operettjátszás terén nyújtani képes, felmérhetetlen tartalékokkal rendelkezünk az ország marketingje szempontjából is.
Harangozó Gyula: Ezek egyelőre álmok, de ilyen csillagok nyomában kell elindulnunk. Idővel elválik, meddig merészkedhetünk. A napokban egy arab országból érdeklődött valaki. El tudok képzelni olyan produkciót, ami számukra is érdekes. Ráadásul lényegesen olcsóbbak vagyunk, mint egy nyugati előadás. Vagy gondoljuk csak el, mi lenne, ha nem csak leporolnánk, de íratnánk is operettet… Tamás és a Londonból most hazatért igazgatóhelyettes, Egri Gábor dolga, hogy mindezt a marketing oldaláról megerősítse. Bízom a munkatársaimban, és hiszem, hogy egy-két év múlva kívülről is látható eredményei lesznek a szemléletváltásnak.
Marton Árpád: Igazgató és művészeti igazgató, ha tetszik: első és másodpilóta számára mi ígérkezik legizgalmasabbnak a menet közben átvett évad során?
Herczeg Tamás: Ha a fesztivál-karakterre gondolok, nyilván a Leányvásár. Ha a kultúrmisszióra, akkor a Porgy és Bess lesz a nagy attrakció.
Harangozó Gyula: Amit ez idő szerint már próbálnak New Yorkban, kifejezetten ide. Először a Játékok történetében.
Marton Árpád
Marton Árpád a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1994) és a Szegedi Hittudományi Főiskolán (1995) végzett. 1992-től 2001-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, majd szerkesztő-rendezője. 1998 és 2002 között több színházi produkció vetített látványterveit készítette el (Kajak-Kenu VB gálája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Anna Karenina a Kisvárdai Várszínházban, majd a Ferencvárosi Nyári Játékokon). 2001-től tárcái és cikkei jelennek meg a Délmagyarország, a Szegedi Élet és az Új Ember című lapokban. 2003 óta állandó szerzője a Szegedtől Szegedig antológiának. 2005-től számos kulturális eseményt szervezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési munkatársaként, köztük az első szegedi Múzeumok Éjszakáját. 2004-től alapító munkatárs a Magyar Katolikus Rádióban (szerkesztő – Zenei Kincsestár, A vasárnap muzsikusa; műsorvezető – Szépség-Szalon); számos kulturális és portréműsort készített, 1000-nél több zenei műsora között a Mozart teljes életművét bemutató, Mozart-galaxis című, rádiótörténeti jelentőségű sorozattal. 2001 és 2006 között tagja volt a H.S.D. Magyar Rendezők Társaságának, 2006 óta a MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének valamint a Szegedi Írók Társaságának. Könyvei: Musical Kalauz. (Móra, Bp. 1998); „Ő muzsikál rajtam keresztül” – beszélgetés Rév Lívia zongoraművésszel (Kairosz, Bp. 2007); „Hazavár az Isten” – beszélgetés P. Nemeshegyi Péter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp. 2008); „A művész Isten szolgája” – beszélgetés Tokody Ilona operaénekessel (Kairosz, Bp. 2008); A felettes Mi – kulturális és médiaetika egyetemi tankönyv (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009).
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Szeged Tabánja; Tápai színvázlat; Ha szabad maradok!; Negyedik este Boldog Elréddel; 7 kérdés Fekete Gizihez; Graciőz gráciák; Költészetnapi variációk; A nyomra-vezető; Az én pálymunkám; Tűzben égők; Trio D'Arco Angelico; Hódolat lovaknak s lovasaiknak; Így vigalom, úgy unalom; Jézusmária!; Viva la opera!; Parasztvakítás; Hegyén-hátán lakodalom; Debil és fád; „Színház! Pompázó hazugság”; Nagy Anikó életmű-albuma, szegedi szerző művészportréjával; A gép öl, a lélek éltet (Tóth Pálról); A szólásszabadság határai; A cirkusz metafizikája; Krisztus négy megkísértése; Chopin