Szegeden lépett be az opera világába Fonyó Barbara
7 kérdés Fonyó Barbarához
2013. július 13-án a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Madách Színház produkciójának, Az operaház fantomjának koncertváltozatát láthatta a szegedi közönség. A musical női főszereplője, Fonyó Barbara kilenc éve része a produkciónak. A koloratúrszoprán hangú énekes-színésznő elsősorban operákban lép fel, első operaszerepe Szegedhez köti: a kilencvenes évek végén a Szegedi Nemzeti Színház vendégművészeként Verdi Rigolettójában énekelte Gilda szerepét, 2000-ben pedig a Hunyadi László operában láthatta a Szegedi Szabadtéri közönsége. Az aktuális produkcióról, illetve korábbi szegedi élményeiről tette fel hét kérdését Fonyó Barbarának Képiró Ágnes.
Képiró Ágnes: Egy szcenikamentes produkciónak vált részesévé, aki megtekintette Az operaház fantomját a 2013-as Szegedi Szabadtéri Játékokon. Hogyan éli meg a színészi játék és a történethez alkalmazott díszlet hiányát a női főszereplő?
Fonyó Barbara: Nagyon furcsa érzés, hiszen az emberből automatikusan jönnének a mozdulatok, a kontaktusteremtés igénye a többi színésszel. Ez most egy ilyen érdekes koncertváltozat, bár a tanár úr (Szirtes Tamás) megengedte, hogy egy picit azért játsszunk az arcunkkal, ám ez inkább most zenei élmény. Én úgy gondolom, hogy zeneileg, önmagában is megállja a helyét a produkció.
Képiró Ágnes: Mennyire kihívás felkészülni egy rutinosan játszott musicalszerep koncertváltozatára, főleg akkora nagy, sok játéklehetőséget adó téren, mint a Szegedi Szabadtéri Játékok színpada?
Fonyó Barbara: Annyira le vagyunk csupaszítva, és az ember annyira a hangjára van utalva, hogy még jobban kijön az ének és a zene. Itt csak a zene van. És mi. És a mikrofon.
Képiró Ágnes: És a 4000 fős közönség…
Fonyó Barbara: Igen, nem utolsósorban. Ez egy csodálatos helyszín, monumentális, hatalmas, 4000 ember, már maga az érzés is szívet melengettető, és nem minden embernek adatik meg.
Képiró Ágnes: A honlapján kedvenc musicaljeként említi Az operaház fantomját. Eszerint tekinthető szerepálmának Christine szerepe?
Fonyó Barbara: Korábban nem szerepelt a szerepálmaim között, de amikor láttam a darabot – mert nem az elején léptem be, hanem egy évvel később –, akkor azt mondtam, hogy jaj, hát ezt nekem el kell énekelni! A Fantom azért nagyon kedves számomra, mert a női főszerep opera hangra íródott, így számomra testhezálló, nagyon igényes és csodálatos zene. Úgyhogy most már utólag elmondhatom, hogy valóban ez a szerepálmom. A kedvenc szerepeim közé tartozik.
Képiró Ágnes: Az egyik internetes portál a legfőbb alakításai közül hármat emel ki. E három egyike Gilda szerepe, amit a kilencvenes évek végén Szegeden alakított először. A másik kiemelt szerepe, a Gara Mária Erkel Hunyadi Lászlójából szintén Szegedhez, a Szabadtéri Játékokhoz köthető. A harmadik fontos alakításaként pedig Christinet jegyzik a Fantomból. Immár mindháromnak van szegedi kapcsolódása, de hogyan határozható meg az Ön szegedi kapcsolódása?
Fonyó Barbara: Életem első operaszerepét itt énekelhettem el Szegeden a kőszínházban, azt hiszem, hogy ez az élmény egész életemen keresztül el fog kísérni. Pál Tamásnak köszönhetem – aki akkor a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatója volt –, hogy egy ilyen csodálatos, hatalmas szereppel léphettem be először az opera világába.
Képiró Ágnes: Őriz-e valamilyen meghatározó emléket pályafutása Szegedhez kötődő éveiből?
Fonyó Barbara: Meghatározó emlék maga az, hogy az első énekes szerepem ide köt, mely első operabeli főszerepem is volt egyben. Emellett megtiszteltetés volt számomra a Gregor Józseffel való találkozás, a vele való éneklés és egyáltalán, az együttlét az ő világában. Abban az évadban, amikor Szegeden vendégszerepeltem, a pályafutását ünnepelték. Az ő tiszteletére volt egy koncert a színházban, ahol ő maga is fellépett és meghívta azokat az embereket, akikkel szeret együtt énekelni, s én is énekelhettem vele.
Képiró Ágnes: Milyen fellépéseket tartogat Ön számára az év további része?
Fonyó Barbara: Operett- és operagálákon lépek még fel a nyár folyamán az országban. A kőszínházi évadot tekintve új szerepem nincs, a Fantomot játsszuk legközelebb novemberben, a Madách Színházban. Most ünnepeljük a 10 éves jubileumát, jön a 700. előadás, úgyhogy sűrűn lesznek bemutatók.
Duett Sasvári Sándorral
Képiró Ágnes
A művésznő portréját a Madách Színház bocsátotta rendelkezésünkre,
Az operaház fantomja koncert-változatának fotóit Kocsis Alíz készítette.
Képiró Ágnes Mátészalkán született, 2004 óta él Szegeden. Főiskolai tanulmányait a Nyíregyházi Főiskolán rajz, történelem és vizuális kommunikáció szakon végezte, utóbbin alkalmazott grafikára specializálódva. Egyetemi diplomát szerzett 2006-ban a Szegedi Tudományegyetem történelem szakos bölcsész és tanár szakán valamint 2010-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen vizuális nevelőtanár szakon művészeti rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria szakos középiskolai tanárként. 2006 óta a hódmezővásárhelyi Eötvös József Székhelyintézmény tanára, emellett képzőművészeti tevékenységet is folytat, elsősorban grafikusként. 2010 óta a Madách Irodalmi Társaság tagja, Az ember tragédiája és a Madách-életmű illusztrációinak és alkalmazott művészeti megközelítésének feldolgozásával foglalkozik valamint Kass János grafikusművész emlékének méltó ápolásával. Érdeklődése kiterjed az alkalmazott művészetek egyéb területeinek elméleti megközelítésére és a kultúraközvetítő publikálásra is.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: 7 kérdés Szekeres Ferenchez; 7 kérdés Orosz Istvánhoz, Kass Eszter a Kassban; 7 kérdés Csorba Katához; Interjú Trogmayer Ottóval a 85 éve született Kass János tiszteletére; Térkultúrák; 7 kérdés a Kerekes Bandhez; 7 kérdés Farkas Krisztinához és Farkas Jánoshoz; OlimPia; 7 kérdés Kentaurhoz; 7 kérdés Novák Ferenchez; 7 kérdés Czene Zoltánhoz; Szoborlelkek randevúja; Nincs bemondás, csak lemondás; Emlékezés Kass Jánosra; Március 15. a határon túl; Szegeden láthatók a világ egyik első hadifotográfusának remekművei; 7 kérdés Kancsár Józsefhez, a Pinceszínház igazgatójához; John Lennon, a képzőművész; Leonardo a Belváros(i)ban járt; 7 kérdés Székely Norberhez, a szegedi próbaKör atyjához