SzegediLap

...boldogan és elégedetten álltam fel másfél óra Toldi után a Kisszínház nézőteréről. De csak „is”! Mert a Színház és Filmművészeti Egyetem IV. éves hallgatói még ezen túlmenően minden igényemet kielégítették. Engem igazol az előadás után a szűnni nem akaró vastaps és a bekiabálások Szegeden szokatlan hosszú sora. De persze volt más vélemény is, és ez így van jól... – Petró János a Thealter 23 4. napjáról 

Ülsz a zsinagógában és újra átgondolod, hogy a távolság a szerb határig mily csekély és mégis mennyire sok. Hallgatod Sziveri János barbár verseit, hallgatod a költeménybe oly nehezen illeszthető szavak – végbél, gyomor, padlóbűz, szar, daganat – egymásra fűzött sorait. Merengsz és tisztán érzed , mi az a többlet, amit a szöveghez a költészet adhat. A szöveg ritmusa, a rímek ravasz játéka hogyan emeli át egy másik dimenzióba. Sokat kell olvasni, sok éjszakát átgondolkodni a sorok fölött, hogy mindezt első hallásra megérezd. – Petró János színházcédulája a Thealter 23 második napjáról 

Megnyitott a 23. Thealter. Balog József öltönyben, nyakkendőben, fekete napszemüvegben fogadta, majd néhány szóval útjára engedte a meglepően sok érdeklődőt. Közben némi segítséggel, az Andaxinház színésze és egy olló közreműködésével, hosszú, körmönfont mondatok mentén lett a fesztivál igazgató Don Corleonéból megtépett szerencsétlen kisember a Régi Zsinagóga udvarán. Ha Balog hű maradt volna korábbi önmagához, kilenc napig így kóborolta volna be a Thealter helyszíneit. De nem ez történt, a metamorfózis folytatódott, mígnem a már jól ismert  tengerészpólós Jóska állt újra előttünk. Majd a megszokott gyümölcs, vörösbor terülj-terülj asztal után következhetett a nyitó előadás is. – Petró János színházcédulája a Thealter 23 nyitónapjáról 

2013. július 13-án a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Madách Színház produkciójának, Az operaház fantomjának koncertváltozatát láthatta a szegedi közönség. A musical női főszereplője, Fonyó Barbara kilenc éve része a produkciónak. A koloratúrszoprán hangú énekes-színésznő elsősorban operákban lép fel, első operaszerepe Szegedhez köti: a kilencvenes évek végén a Szegedi Nemzeti Színház vendégművészeként Verdi Rigolettójában énekelte Gilda szerepét, 2000-ben pedig a Hunyadi László operában láthatta a Szegedi Szabadtéri közönsége. Az aktuális produkcióról, illetve korábbi szegedi élményeiről tette fel hét kérdését Fonyó Barbarának Képiró Ágnes. 

Igazgatóváltás közepette, szezonális fazonigazítással került a dómszínpadra a Madách Színház tízéves előadása. Ne essünk hanyatt: nem a pesti „non-replica”, de még csak nem is holmi replica, szerényen a West End vagy a Broadway-eredetihez hangolt változat. Csupán a non-replika koncertté turnésított, szezonvégi módozata. A műsorlap egyértelműen tudatta is, nincs mit replikáznunk. – Marton Árpád Az operaház fantomjáról 

…csajszitrafik, macamarket, nőcskebörze – néhány sziporka, amely nem jutott eszébe Vinnai Andrásnak, amikor átfazonírozta a 102 esztendős Jacobi-leányt. Bájleszállítás, fehércseléd-lerakat? Csinibaba-cserebere? A luvnyadiszkont, menyecskekereskedés, bigebutik illetőleg némberpláza módozatok elhangzanak ugyan, de hát a tisztelt publikumot mégiscsak az ismert címek vonzzák. Ki merészkednék be arra, hogy – mondjuk – Honlány Online? Vagy olyasmire, mint: Begyeskereskedés? (Még két pont ide.) Holott, mi tagadás, a Leányvásár kifejezés éppoly avíttas, mint a pionírkori vadnyugat egész papírmasé világa cowboyostul, sheriffestől, szobalányostól. Más stílusú vadkapitalizmust élünk. Épp itt volt hát az ideje, hogy az igen követendő Dóm téri divatnak megfelelően menő stylistok babráljanak egy kicsit a revüoperett up-to-date-osításán. Talán nem épp a Jacobi-fejezetben tudatja-e a Gál-Somogyi-féle operettkalauz: „a magyar írók átalakítják, megfiatalítják a librettókat, épkézláb, formás, nemegyszer aktualitásokkal tűzdelt, szórakoztató szövegkönyveket faragnak életképtelennek látszó színpadi művekből”? Cool. – Marton Árpád a Leányvásárról

Közfelháborodás ide vagy oda, a botrányos kiállítás okán, nem kevésbé botrányos finálé közepette elbocsátott szabadtéri-direktor helyébe ritka konszenzussal, szakminiszteri támogatással választott új vezetőpárost a közgyűlés. Herczeg Tamás ügyvezető nem ismeretlen a szegediek előtt: legutóbb oda nyilatkozott, hogy nem talál többé méltó feladatot szülővárosában. Az ügy pikantériája, hogy nyilatkozatát a most távozott igazgató helyetteseként tette. Direktori működése megválaszolja talán a sokakban fölmerült kérdést: merőben személyes jellegű ambíciók vezettek-e operaházi-tháliás átigazolásához, vagy közrejátszottak távozásában a Játékok koncepciójára vonatkozó nézetkülönbségeik is? Harangozó Gyula koreográfus, balettművész és fesztiválszervező – az 1974-i János vitézt nem számítva –„új beálló” a Téren. Nem húzódozunk leszögezni: sohasem volt még a szegedi Szabadtéri vezetésének olyan tagja, aki az övéhez fogható művészi tekintélyt és nemzetközi kapcsolatrendszert kölcsönözhetett volna a fesztiválnak. A kritikus tehát valódi érdeklődéssel ül le az új vezetők asztalához. Megeshet, hogy új időszámítás kezdetét írjuk? – Herczeg Tamásnak és Harangozó Gyulának Marton Árpád tett föl 7 kérdést 

2013. május 15-én a Régi Zsinagógában a Színház- és Filmművészeti Egyetem V. évfolyamos színművész-bábszínész szak hallgatói bemutatták Bertolt Brecht: A gömbfejűek és a csúcsfejűek, avagy a gazdag a gazdaggal társul szívesen című rémmeséjét; 2013. május 17-én pedig a Kompánia Színházi Társulat az Elfeledett éneket vitte színre ugyanitt, amely egy színház-archeológiai kalauz. – Petró János színházcédulái a Régi Zsinagógából 

A Szegedi Nemzeti Színház deszkáin lassacskán az évad utolsó darabjait játsszák, május 16. és 22. között Finálé Fesztivál zajlik, majd június első napjaiban zárja kapuit a teátrum. A drámai tagozat ifjainak kiemelkedő tehetségű művésznője, Csorba Kata a 2012/13-as évadban három új és két felújított darabban játszott. A prózai és énekes darabokban egyaránt színvonalas alakításokat felmutató színésznővel az aktuális évad szerepeiről, nehézségeiről, valamint a múlt és a jövő kihívásairól beszélgetett Képiró Ágnes. 

A Szegedi Pinceszínházban Kancsár József sajtótájékoztatón jelentette be, hogy május 17-én bemutatják Eörsi István Sírkő és kakaó című zenés komitragédiáját. „Szerelmi bánat ellen öngyógyítás céljából írtam 1965-ben a Sírkő és kakaó-t. A fekete kétségbeesésből a fekete humorba menekültem. Született egy játék, miről is? A zsarnokság minden átfogó hatalmáról, az elnyomottak szolgává zülléséről, a lázadások kilátástalanságáról, az emberi együttélés képtelenségéről” – írta a szerző előszavában.