SzegediLap

...Alföldi (...) nagy parádésan szilánkokra töri egy mozsárban Szörényiék Stephanus Rex-vésetű családi zsebóráját. Aztán kiborítja a törmeléket, és a képünkbe mosolyog: aranypor. Szörényiék tapsolnak. Lelkük rajta. Csak hát abban az aranyórában egy nemzet szíve dobogott. Az agy elborult, és árván maradt sok leány. Az a fajta előadás ez, amely elsőre hergel, másodjára röhejes. Ami nem azt jelenti, hogy bárkit is arra biztatnék: egyszer is megnézze. Ez már nem is posztmodern, hanem post mortem. A darab halt bele. Érdekből vagy számításból? – Marton Árpád kritikája az István, a király előadásáról a Szegedi Szabadtéri Játékokon 

...A Living Arts utazó társulata alig huszonöt fős zenekarral adja elő az operát Európa egyik (jó: hajdan egyik) legrangosabb arénájában. A létszám hozzávetőlegesen megfelel az eredeti partitúra rézfúvós szekciójának. Nem kívánok az egyszeri prédikátor hibájába esni, azon kisded nyájat ostorozván a kongó templom miatt, akik mégiscsak megjelentek az istentiszteleten. Kész csoda, hogy szimfonikusaink alkalmi kamarabandje ennyire dinamikus és stílusérzékeny klubolvasatot szólaltat meg Stefan Kozinski keze alatt. Ahol a partitúra – és vele a dráma – lukad, ott biz a kispórolt ötvenvalahány muzsikus és ugyanennyi kórista hiányát fájlalhatjuk. Jazzopera… De hisz ez épp az ellenkezője Gershwin zenetörténeti vívmányának! Ő éppenhogy kiemelte a feketék zenéjét a dokkbeli csehók, feslett bádogsikátorok közegéből... – Marton Árpád a Porgy és Bessről 

Kerényi Miklós Gábor valahogy fejébe vette, hogy én őt nem szeretem. Igaz, mindezt csak áttételes csatornák révén engedte sejtenem, hetedik napja panaszolva föl nagy bánatát szerkesztőknek meg minden rendű és rangú színházi közszolgáknak. Mindebből kitetszik: nem holmi kósza gyanú, futó bánat ez, ha szakadatlanul mardossa a copyrightos mester szívét. Egy teljes hete vagyok az esete. Hét nap a világ teremtésére is elég. Ma, a nyolcadikon úgy éreztem: sürgősen tisztáznom kell ezt a dolgot. – Marton Árpád nyílt levele Kerényi Miklós Gáborhoz

Legyünk őszinték, ez az Ajándékkoncert-tradíció elég magyarosra sikeredett. New York-i példa ide vagy oda, kicsit olyan az egész, mintha a Közéleti Kávéház nyári terasza volna: ingyen lehet bejönni, tehát az egész nem is annyira érdekes. Uborkaszezon van, az Elfújta a szél háttérfüggönye sem lebben az alföldi nagy unalomban, belefér ez a kelletlen örökség is egy üres szerda este. Ami meg az ajándékot illeti: az átplántált ötlet demokratizmusa rég kicsorbult, amikor tudniillik különféle jogcímeken belépőket kezdtek osztogatni. Aki elbambul, körözhet az árkádok alatt, csak ma már senki sem fordít arra két-két hangsugárzót. – Marton Árpád a Szegedi Szabadtéri Játékok Ajándékkoncertje kapcsán 

...Jeles András az előadás első felvonásában mellőz minden teatralitást, a tolószékben és a színpad oldala felé fordított székeken öt férfi színész ül. Kapcsolata a nézőtérrel csak a tolószéknek van. Ebben a fájdalomig letisztított térben mondja az éppen a kerekesszékben ülő színész Nyizsinszkij végtelen monológját. Nem siet, van idő. Aztán feláll, a székeken mindenki eggyel előbbre ül. A következő átveszi a beszélőtől kabátját és sapkáját, mintha ezek a ruhadarabok hordoznák a szöveget. Mindez majd egy órán keresztül, nézőt, hallgatót és színészt próbáló feladat. S ebben a késői órában mindenki jól teljesít. – Petró János a Thealter 23 zárónapjáról 

Döbbenetes volt éjszaka a felismerés, két ennyire különböző világ hogyan érheti el ugyanazt a végeredményt, a nézőtér csendes unalmát. S ha úgy vesszük Raúl „Nene” Vargas Torres unalma volt a tisztességesebb. Volt két előadás. Volt a Bányavakság, a székely-nagymagyar rögvalóról, rengeteg szöveggel, kétségkívül sajátos humorral, és a kötelező cuccokkal. Pálinka, káromkodás, „szőröstalpú” románozás, korrupció minden mennyiségben, na és kábítószer. És volt az Én vagyok te, a kolumbiai rögvaló, vagyis a kötelező cuccok: katonai diktatúra, foci, kábítószer és a mindent átszövő katolikus vallás... – Petró János a Thealter 23. nyolcadik napjáról 

...Ez bizony nem zenés darab, jóval inkább darabos zene. Zene tudniillik ott keletkezik, ahol létrejön három tényező. Ritmus, hangköz és frázis, idióma, dallam, ha tetszik: hangi karakter. Szorgosan összezsúfolt kottafejekből nem támad invenció. Az valami több, misztikusabb: a hangi jelenségekben rejlő jelentésesség föltárulása. Zenedráma – amióta a bécsi klasszikusok fölfedezték a szimfóniát – e jelentésesség tudatos alkalmazásából születik. Erről nincs halvány sejtelme sem a tisztelt szerzőnek. (...) Az alapmű, amely mindjárt a Szentírás után szerepel a bestsellerlisákon, az amerikaiak Háború és békéje, mondhatnók. A színpadi változathoz képest viszont még Margaret Mitchell regénye is a világegész nagyeposz. A színpadon minden csak effekt, trükk, showkellék, hatásvadászat, papírzsebkendő-kicsalogatás. A drámai stratégia csődjeképpen a csatározásoknak és a civil lakosság megpróbáltatásainak egyáltalán nincs tétjük, akárhány halálos áldozatot követelnek is, ugyanis a szerzők megfeledkeztek róla, hogy a hősi halottak előbb hősökké, a mi hőseinkké váljanak. Egyetlen hús-vér sorsot sem sikerült összeeszkábálni. Napóleon helyett? Jenkik. Kutuzov helyett? Senkik! A főhősnő úgy özvegyül meg első ízben, hogy észre sem vettük, férjhez ment. Pech, pech, de semmi esetre sem tragédia. Ilyenkor mondják a hadviselés nyelvén: ágyúval lövöldöztünk verebekre. – kritika az Elfújta a szél című musicalről, Marton Árpád tollából

A börtön ablakába soha nem süt be a nap.  De ez így nem igaz, mert tegnap a Csillag Börtön színháztermében be kellett sötétíteni az ablakokat az Oroszok című előadáshoz. Ott ültünk békés csendben a sötétben, nézők, újságírók, börtönőrök és persze néhány szerencsésebb elitélt. Az Aradi Kamaraszínház technikai személyzetének nem sok ideje lehetett a fények és a hang beállítására, igazából nem is sikerült. Harsányi Attila arcának megvilágítása egyenesen ijesztő volt, mikrofonja olyan szinten volt túlhangosítva, hogy hangja néha zavart okozott a gitárjáték élvezetében. – Petró János a 23. Thealter Fesztivál 7. napjáról 

...az lenne a célja, hogy főképpen fiatal nézőket hozzanak be a színházak nézőterére, olyan témák felvetésével, melyek számot tarthatnak a korosztály érdeklődésére. Erre a Kebab pedig kiválóan alkalmas. Azt hogy a román vendégmunkások serege elfoglalta Európát tudjuk, hogy a megélhetést nem mindig legális és törvényes eszközökkel biztosítják, azt is. De mindez nem román kérdés, ez már vastagon Kelet-Európa gondja és ebben mi magyarok is benne vagyunk... – Petró János a Thealter 23. hatodik napja kapcsán 

...Minden Thealter fesztiválon van egy előadás, amikor úgy érzem, ennél többet már nem kaphatok. Ez most kedden este a nagy füzettel érkezett el. A zöldségekből épített világot, rengeteg alkalommal lehetett volna lerombolni, de Horváth Csaba következetes építkezése kizárt minden megoldást, ami félrevihette volna az előadást. Ennek a világnak pontosan kiszámított precíz elemei a zene és a letisztult tánclépések sora. Mint ahogyan szigorú és precíz maga a nagy füzet szövege is... – Petró János a 23. Thealter Fesztivál 5. napjáról