SzegediLap

A k2 Színház A szecsuáni jólélek előadása mesteri munka, fiatal színészek egyszerűségében szép ékszere. Elég egy ajtó, még jobb is mint a darabban előírt fűzfa, néhány ütött-kopott bőrönd és egy-két egzotikus hangszer. Hogy hová vezet a történet, fabula, nekünk kell majd eldöntenünk, erre szólítanak fel a szereplők már a bejárat előtt, és közénk ülnek, a nézőtér első sorába is. Mi döntünk, hogy amit látunk, amit tesznek, mondanak, helyes-e, erkölcsös-e? – Petró János tizedik Thealter cédulája 

Újvidék, Novi Sad, Neusatz, Mlada Loza, Neoplanta. Csak egy történet. A város főterén található a Domstädler cukrászda, melynek tulajdonosa eltűnt a háborúban. Sajátos, hogy máig nem tudni zsidóként végeztek vele, vagy németként érte el a végzete. A cukrászda pusztulása folyamatos, mint ahogyan elnevezésének változása is. Miután rövid ideig tejcsárdaként üzemelt, a Moszkva nevet kapja. Az elvtársak a színdarab során demokratikus módon állítják össze az új itallapot. Kávé az legyen, mert Sztálin elvtárs is szereti a kávét. – Petró János kilencedik Thealter cédulája 

Az élet nem pont ilyen. Az élet pont ilyen. Nagyon jól viselem a szándékosan lassú, hosszú előadásokat, sőt családom szerint betegesen szeretem. Mit tehetek? Saját dolgaimat is próbálom így irányítani. Nem rohanok, nem sietek sehová. Az időt, mint egyetemes mozgatórugót nem ismerem el. – Petró János nyolcadik Thealter cédulája 

Adott egy férfi, aki furcsa világot épít maga köré. De nem is építi, mert ő eredendően ebben él, amióta megszületett. S erről a világról, vagy nevezhetjük akár szabadságnak is, nem hajlandó lemondani. Így amikor meghal az apja és rokonsága kipakolja az addig biztonságos szobájából, utcára teszi, a temetőbe költözik. Megírja saját sírversét és egyébként is felír minden szót, ami számára csak egy kicsit is érdekes. Talán az lenne a legjobb, ha a többi ember nem is járna oda, sétáljanak a parkokban, vagy ahol akarnak. Mert itt mindent ő alakíthat, értékrendet, szokásokat, nézőpontot és még a szavak sorrendjét és kiejtését is. Ebbe a nyugalomba kavar bele a NŐ! Talán szerelem, talán csak egy szoba, ahol újra kijelölheti szabadsága határait.  Egészen addig, amíg szökni kell, a nő gyermeket szül és egy újszülött nem képes alkalmazkodni ezekhez a szabályokhoz. Egyébként is, ha ficánkol, akkor nem is tőle van. Szökik, vissza valahová, a bizonytalanba, mindegy hová, csak az ő szabályai szerint működjenek a dolgok. Talán majd egy újabb szerelem, de a szerelem nem megy csak úgy rendelésre. – Petró János hetedik Thealter cédulája

A lehangolt gitár hangja szép. Egy órányi játék után a táncos lány és a gitáros fiú összeölelkezve táncolnak a színpadon. Miközben a fiú játszik, a lány hátranyúl és a gitáron szép lassan lehangolja a húrokat. A kép szép, a disszonáns hangokból felépített zene is szép. A lány kibújik az ölelésből, szép lassan kisétál a képből. A fiú játssza tovább fájdalmas, megindító dallamait. A másik lány elsétál előtte, s kihúzza a gitárból az erősítőkábelt. Így tépi szét durván a korábbi ölelést. Marad a néma gitáros fiú és marad a gitárerősítő zavaró sercegése. És marad egy óra tánc és zene megnyugtató emléke. – Petró János hatodik Thealter cédulája 

Nagyszerű hírt közölhetek: létezik a művészet szabadsága. Még a színházban is, ahol pedig köztudottan nem két fillér egy produkció ára. Megnyugtató, hogy mintegy négy évvel A kisinyovi rózsa után Urbán András megrendezhette a Rózsák című előadást is. Mert mindazt a képi és zenei ötletet, melyet akkor a próza nem engedett a színpadra maga mellé, kár lett volna veszni hagyni. A szavak nélküli játék izgalmas és szép világot tárt elénk, emlékeim szerint még ez egyetlen állandó díszlet, a kórházi ágy az elfekvőben, az is ugyanaz maradt. És ugyanaz a homok hullott a cintányérokra, ismerős flamingó keltett vágyat bennünk távoli tájak iránt. A végére pedig megkerült a néni rubintos kalaptűje is Kisinyovból. Persze hogy átszúrják vele a szürkeállományt és újra ismerősen zizeg az indigó. Talán ha valamit nem feltétlen hagynék benne az előadásban, az Béres Márta egyperces felvezető szövege. Nem igényli a két darab a szöveges összekötést. Mert anélkül is olyanok, mint az egypetéjű ikrek. Ennél szorosabban már nem lehet összetartozni. – Petró János ötödik Thealter cédulája 

A Jégdoktinákról még sokat fogunk olvasni, de írni róla lehetetlen vállalkozás. Írni arról a jelenségről lehet, melyet az előadás elénk tár, sőt arról kötelező. Pero panoptikuma a kőkemény valóság. Tükör. Figurái újra és újra felélednek, aktualizálják magukat. Ez még nem  a történelem, ez most is történik velünk. És az idő a sebeket mégsem gyógyítja be, de az emlékezetet eltorzítja. A hétköznapok régészei elfedik a valóságot, seprűikkel inkább visszatakarják a leleteket. Ezért csak azt tudom javasolni mindenkinek, üljön be a nézőtérre és személyesen élje át! A tökéletes, letisztult színház mellé mindenki megkapja a megingathatatlan személyes tudást is. Ez az előadás az új évezred kötelező irodalma. – Petró János negyedik Thealter cédulája 

Fehér Ferenc tavalyi előadása, a Running  őszinte csodálatot váltott ki belőlem és ezen nem változtatott a Morgan és Freeman sem. Igazából nem is tudtam mit kezdeni azzal a mondattal, ami a Zsina kertjében közvetlenül az előadás után hangzott el: „én nagyon csalódott vagyok, sokkal többet vártam”. Egy ennyire meditatív előadás után öt perccel hogyan lehetne megfogalmazni, mit vártam, és mennyi a sokkal több és mennyi a kevés? Amikor még fel sem fogtam igazából, hogy mit láttam. Most, tizenöt órával az előadás után még azt sem tudom megfogalmazni magamnak, hogy egyáltalán vártam e valamit? Vagy mégis? – Petró János harmadik Thealter cédulája 

Már akkor éreztem, amikor a fesztivál programja lehorgonyzott laptomomra a világháló végtelen útjairól, majd kicsit később jelzett az okostelefon is, szóval két levélbontás után éreztem, hogy az első szombat nem kimondottan az én napom. A cseh és a szlovén előadások közül nagy magabiztossággal választottam ki a Via Negativa-t, és talán utólagos kétségeim ellenére is jobban jártam, a cseh előadásról éjszaka hazabotorkáló asszonyom szerint engem legalább megbotránkoztattak. – Petró János második színházcédulája a 24. Thealterről  

Színház, akár az élet. A mindennapok silány kis harcai. Hogy ennyi évszázad után még mindig miért éppen Antigoné – az ifjú színészekkel együtt talán ha harmincan próbáljuk megérteni. – Petró János első színházcédulája a 24. Thealterről