Petró János
„Az én váram”
Sohasem gondoltam volna, hogy a közösségi oldalon éppen a Fradibusz Hálózat lesz az első olyan csoport, aminek tagja vagyok és megszüntetik. A hálózatnak jelenleg 5000 tagja van és aktivitása idején 1000-1500 tagot utaztatott a Fradi meccseire vidékről. Ez a részarány messze felülmúlja az összes politikai közösség valós aktivitását. Főképpen úgy, hogy sokszor a jegyek száma és a buszok kapacitása akadályozta a még nagyobb utazólétszámot. A Ferencváros ma a névhasználat jogával takarózva lefejezi vidéki szurkolóinak hálózatát.
Amikor újságíróként pályabejáráson voltam, szegedi barátaimnak meséltem, Kubatov Gábor nagyjából úgy vezetett körbe minket, mint aki kapott születésnapjára egy hatalmas játékot szerető apukájától, Viktor bácsitól. Elhivatottsága megkérdőjelezhetetlen volt, magabiztossága zavarba ejtő.
Mintegy ötven évvel ezelőtt Külső-Ferencvárosban, a Hurok utca 7. szám alatt a lépcsőházban egyik fiú, nevezzük Tibinek, kapott egy játék várat. Gyönyörű vár volt, sáncárokkal, leengedhető híddal és minden szuper extrával, amit mi a 60'-as években el tudtunk képzelni. Minden gyerek összeszedte hadseregét, volt ott műanyag indián, szovjet katona és a Fradi 68-as bajnokcsapata gombfociban. (Ez utóbbi volt az én seregem.) Tibinek egyetlen hibája volt, nem tudott veszíteni, ezért a vár tulajdonjogára hivatkozva újabb és újabb szabályokat talált ki, mellyel saját kis seregét igyekezett favorizálni. Előbb szövetségesei fogytak el, majd a gyerekek tűntek el a kisszobából. Tibi makacsul ült vára előtt mintegy 30 fős seregével, míg odalent a téren Magyarország csapata ismét megverte Bulgáriát a mexikói olimpia döntőjében.
Nem is tudom, mindezt miért meséltem el?
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Valami fekete érthetetlen szörnyűség; Partizándalok; VB-arany 700 pengő kölcsönből; Mint egy tündér; Hajrá Szeged!; Egy apa-lány kapcsolat; A szegedi Turul; Nemnézőszám; Vidd haza a kapufát; Amikor még nem volt szurkolói kártya; Előolimpia a szomszédan; Kell egy csapat; A Szent Mihály Stadion; A legfurcsább nevű magyar olimpikon; Thealter cédulák 10.; Thealter cédulák 9.; Thealter cédulák 8.; Thealter cédulák 7.; Thealter cédulák 6.; Thealter cédulák 5.; Thealter cédulák 4.; Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.; Az álom tenyerén; Két vers a költészet napjára; Karácsonyi ének; Üres papírlapok; Szegedi Jazz Napok; Isten parancsára tettem; „Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...; Tudok énekelni, de nincs hangom; Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thealter 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán