Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szilágyi-Perjési Katalin
Batman a fiókban
 
Majdnem rátaposott a kis barna csomóra, ahogy a kirakatot nézegetve hátralépett. A formája vagy a színe volt, ami miatt lehajolt, hogy megnézze, mire hágott rá kis híján, nem tudni. Nagyapja szattyánbőr törlőkendőjére emlékeztette, amivel a szemüvegét törölgette. Volt benne valami szokatlan. Puhának tűnt és mégis szögletesnek, mint egy miniatűr, bársonyos esernyő. Összecsukva. Cipője orrával óvatosan megbökte, mire a kis csomó aprót moccant, ő meg a szájához kapta a kezét, nehogy sikoltson. Nyugtalanság támadt a járdán sietők hömpölygésében, torlódásukban majdnem fellökték. Töprengésre nem maradt idő, legyőzve ijedtségét, a reggeli kifli zsebébe gyűrt zacskójával óvatosan felnyalábolta a kicsike csomót.
Az, hogy kis híján elkésett, cseppet sem izgatta. Szűkös irodája íróasztalánál éppen csak lepakolt, óvatosan megnyitotta a zacskó száját, gondosan elhelyezte egy dossziéknak kialakított rekeszben, a lámpa alatt.
Szerette a munkáját, és ezt a napfényes irodát, pazar kilátással a közeli parkra. Sütött a nap, jókedve volt, és éppen a következő ügyféllel taglalták problémája lehetséges megoldását, mikor a fiókból halk zörgés hallatszott. Nem figyelt fel rá különösebben, éppen a monitor felé fordulva rögzítette a középkorú, s ehhez mérten bőbeszédű hölgy adatait, mikor egyszerre két dolog is történt.
Visszafordulva éppen meglátta, amint ügyfele hangtalanul lefordul a székről, miközben az asztalán egy szépen fejlett denevér bontogatja óvatosan tenyérnyi szárnyait.
Nem sikított. Megbabonázva nézte a szépnek korántsem nevezhető pofácskát, a gyűrt füleket, a fekete gombszemet, a teremtés által gondosan kimunkált törékeny, ám szívós bőrhártyát, csücskén a kis karmokkal. Egészében valahogy mégis szépnek találta. Mi több…
Ablakot nyitott, közben álmodozva nézte a parányi park fáit, visszalépett az asztalhoz. Gyere kis Batman, nyalábolta át gyengéden, és félelem nélkül kirepültek az ablakon.
 
 denever.jpg 
 

szpk_200.jpg

Szilágyi-Perjési Katalin Nagyváradon született, 1990-ben költözött a Szeged melletti Algyőre. Prózái rendszeresen olvashatók többek között a Rétsági Spangár András antológiáiban, a Garbo Kiadó, a Sikoly Művészeti Magazin kiadványaiban, a Várad Irodalmi és Művészeti Magazinban valamint internetes irodalmi portálokon, a Tollal.hu, Irodalmi Jelen, Irodalmi Rádió oldalain. Alapító tagja az Algyői Tollforgatók Körének, 2010-ben Algyő Nagyközség Alkotói Díjjal jutalmazta. 2011-ben látott napvilágot Aranykalitka című, a XX. századi Nagyvárad életét bemutató levélregénye, 2012-ben pedig Mackó Úr repülni akar címen novelláskötetet jelentetett meg. 
 
A szerző írása korábban a SzegediLapon: Szamárfül