Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Novák Valentin
Geszt,
birtokhatárút, 1901
(Gróf Tisza István és ifjabb gróf Tisza István beszélgetése)
 
[Újabb részlet a szerző készülő, Fecsó munkacímű regényéből, mely a Hermina úti Róheim-villa történetét mondja el épülésétől (1900) kiürüléséig (2001). E helyen élt és alkotott Róheim Géza, a pszicho-etnológia atyja (1938-ig), és itt gyilkolták meg gróf Tisza Istvánt 1918. október 31-én. Valamint a szerző is dolgozott a „villában” nevelőként (1999-2001), a ház falai között működő Mozgássérültek Állami Intézetében.]
 
tisza-istvan.jpg
– Tudd meg fiam, volt ebben a mi kastélynak nevezett terebélyes udvarházunkban nagy gyász, de még több nagy tisztesség is. Betért ide Rózsa Sándor igazságot tenni a saját dolgában, de – tudod te is – tanította felmenődet Arany János, élcelődött itt Mikszáth a csippentős tekintetével, csipkelődő beszédjével, és hány nemes elme, tudós, politikus volt jelen az ambituson, esti beszélgetések alkalmával…
– De megyünk-e e ma footballozni édesapa?
– Mindennek megvan a rendje, fiam. Legelőbb is megkérdem Henrik urat, elvégezted-e a mai napra való szent evangéliumot?
– Megtanultam én mindent, kedves apám, elhiheti.
– De a footballjátéknak is kellő ideje van. Délelőtt átadjuk az óvodát Geszten, van egy megnyitó beszédecském is, azt átfésülöm, aztán estefelé lehet róla szó…
– De miért tereled a nagy ősökről, a dicső múltról a szót?
– Félek…
– Mitől hát?
– Félek, hogy nem tudok megfelelni. Engem már nem egy Arany János vagy Géresi készít fel az életre, hanem csak egy Schmidt Henrik meg egy Macaulay, az is csak angolra. Nagyapám is mily sokra vitte, nem kevésbé édesapámat. Vív, tenniszezik, footballozik, még zongorázik is kicsinyt, kitűnő úrlovas, ért a gazdaságtudományhoz kicsiben és nagyban, kiváló politikus… Félek, nem érhetek fel magukkal sohasem… Félek, úgy járok, mint járt Iván a Ködben, olvasta édesapám Gozsdu regényét? Amolyan mindent elkótyavetyélő, félművelt dzsentri maradok… És a végén…
– Ejnye, no. Mi a bajod Schmidt urammal?
– Miért is adta fel ezt a regényt, miért célozgat a nemesi lélek, a nemesi világ pusztulására. Azt sugallja, nincs harmadik lehetőség. Henyeség, elborulás az ősgalériák figyelő szemei előtt, vagy ital és nők…
– Azt sugallja, édes fiam, hogy van még sansz. Azt tanítja, mely utakat kerüld el. Az utak messzesége jó utad szab neked, mondta egy keleti bölcs. Egyébként meg nem kell annyira az írókra hagyatkozni a dolgok megítélésében. Amit ők leírnak, az bőven meg van fertőzve a saját szubjektumukkal. Mikszáth egyszer megsúgta nekem még a múlt században, hogy szándékszik egy dzsentris regényt írni, csak nem tudja, mikor fogjon hozzá, az országgyűlési dolgok nagyon lekötik az energiáit, de gyűjti már az ötleteit… Mondott róla pár szót. Nem kell attól félni, nem sorsvégzés, csak néhány félre futott ügy bemutatása…
Ha körbenézel figyelmesen, megláthatod a saját utad, amelyre megjárható közelségben van. De kicsit emelkedj felül a hétköznapokon. Figyelj! Itt van ez a szép vidék, a tiéd. Olyan nemesi nagybirtok, amelyre büszke lehetsz. Modern és haladó. Van jövője. Van itt minden, amit az európai gazdálkodás megkíván. Ide szívesen jönnek az emberek, kéredznek a parasztok. Alapvetés: jó gazdatiszteket válogass a legnagyobb gonddal! Legyenek képzettek, jövőbe tekintők. Ha szikesed van, szervezd meg az öntözését, ha nádad van, ne csapold le lételemét a vizet, hanem termelj nádat, mert vidékenként azzal fedik a házakat, ha ménesed van, a világ legtávolabbi zugában is kereskedj telivéreiddel, ha nincs erdőd, telepíts és gazdálkodj vele okosan, ha végeláthatatlan a birtokod, váltsd fel a szekerezést mezei kisvasúttal. A gőzeke és a cséplőgép már elengedhetetlen, e helyt működnek lankadatlan, évszakonként, csak arra kell figyelni, hogy a legjobb újításokat átalvedd Európából, vagy olyan gazdatudósokat alkalmazz, akik maguk is újítani képesek a meglévő technológiákon. Szervezz vagy tarts fenn mintagazdaságot! És ami fontos, mindent ellenőrizz! Ez egy menedékház az ország ezen szögletében, nem innen indultak rebellióra a föld munkásai sohasem. Ha nem is gondolsz a közügyekkel majdan, ezt a birtokot gonddal, tudással, műveltséggel és szorgalommal továbbvíve, megélhetsz a történelem legnagyobb szélvészeiben is. Csak légy okos, gondolj túl az eléd tárt dolgokon…
– És mit is kellene észrevennem?
– Jártál már Budapesten nem egyszer. Emlékszel a visszautakra is. Ez üdítőleg hat az elmére. A budapesti zűrzavar, az akaratok és kívánalmak kuszasága, a soha ki nem békíthető ellentétek, a vérség és a feltörekvés, a hagyomány és anarchia duelluma kikezdi a legkiegyensúlyozottabb elmét s lelket is. De közeledve Gesztre minden megváltozik. Ez a hatalmas halmaz, ami Budapest, kezd értelmet nyerni. Az ellenpólus értelmét. A Mennyországnak is csak akkor van tartalma, ha szembe feszül vele a Pokol. És ez a szűkebb térség, ez a kisebb halmazocska, melyre a városiak kiabálnak kígyót-békát, elmaradottságot, a mi Gesztünk, menedéket ad, egyszersmind egy hűsítő filagóriát, ahol nyugodtan elemezheted azt a szövevényt, amely Budapest… És ha kellő távolságból átláttad a nagyváros hitvány csapdáit, összevetheted a falu értékeivel, s akkor…
– És ha Pesten képzelem el a jövőm? Abban a zűrzavarban, ahol azért lehetőség is akad szép számmal? Mire figyeljek? Talán még footballista is lehetnék, nem igaz?
– Bohó elme… Lassítsuk meg a lovakat… Lepihenünk itt a halastónál, aztán elmondom, mi a véleményem erről…
– Nem hiszem, hogy nekem a vidék lenne a lételemem. Épp ebből is adódik a félelmem. Hajlok a könnyebb a dolgok felé. Hajlítanak az ádáz tudatok. Érzem, még a szabadkőművesség is megigézne…
– Elég, ne káromold istent!
– De hát kíváncsi volt az okokra… Nem érzem azt a műveltséget, s az abból fakadó magabiztosságot, amely megvédene a rám leselkedő téveszméktől. Lehet, nem is gondolkodással kellene foglalatoskodnom, lehet a footballban több örömem lelném. Igen, ismerem a mondást test és lélek szinkron voltáról, de inkább érzem magam képesnek művelt footballistának lenni, mint footballista miniszterelnöknek…
– Na, üljünk csak le ide. Azt mondták szüleim, igen jó fejszámoló voltam. Dagadt is a keblem a büszkeségtől. Lettem-e matematikus ennek ellenére? Hát nem. Egészen másfelé vitt az élet, a tanulmányok. Pedig sokszor elmerengtem a számok rejtelmén, és sokszor elgondolkodtam azon, milyen szavakkal lépnék be tudós társaságokba, hogy elővezessem legújabb elméleteimet. A gyermeki elme felhevül. Képzel ezt, képzel azt. Magabiztosság és defetizmus között lavíroz, aztán az élet határoz… Ellódít egy adott irányba, melyhez többé-kevésbé tartanod kell magad…
– Nem is tudom… De mégis a város, a város, mégis a kavargás… És csak kipihenni a fáradalmakat maradna a falu.
– Ez is egy lehetőség, fiam… No, de várj csak! Igen, igen. Jó lenne, ha a napokban telepítenék a potykákat, most már kellemes az idő hozzá… Bocsánat, fiam, de a jó gazda a természet minden rezzenésre, a béresek minden észrevételére, tanácsára figyel… Szóval… A város… Ott van vigyázni való bőviben. De ez is kétfelé vivő út. Vagy teljesen felhagysz a gazdasággal, de így családod ősi kötődését számolod fel, vagy távolról azért figyeled a birtok ügyeit, s megbízható megbízottjaiddal irányítod.
– Azt hiszem, öszvért gyúrnék ebből. Kellene a pénz, de nem kellene a vele járó fáradság…
– Szóval költekeznél, de nem termelnél, nem állnál oda gazdasághoz. Ez az agrárkapitalista legrosszabb fajtája. Kell a pénz a cifraságra, a bálokra, nőszemélyekre, kalandokra, utazásokra, fürdőkre, de tenni érte. Hát, tudd meg, ezt én fölöttébb megvetem. Ha ki nem is tagadnálak, de meggondolnám kettőnk viszonyát. Akkor inkább utasítsd el a birtokot, s a belőle fakadó anyagi előnyöket, akkor inkább kérj tőlem évjáradékot, vagy kérd ki a jussodat egy összegben, vagy állj meg a saját lábadon. No, ez vezet, fiam, a félt utakhoz…
– Tudom, apám… Ehhez kérem a tanácsát…
 
 

valentin.jpeg

Novák Valentin 1969-ben született Budapesten. A Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd (1997-ben) az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán végzett magyar nyelv és irodalom szakon. 1995-1999 között a Börtön Újság riportereként dolgozott. 1999-től 2001-ig a Mozgássérültek Állami Intézetében volt nevelőtanár. 2002-től 2007-ig egy általános iskolában, 2007-2009-ig az Ability parkban kereste a kenyérre valót. Jelenleg a Hungarovox Oktatási Stúdiójában tanít kreatív írást, a Tarandus Kiadónál pedig könyveket szerkeszt. A fentiek mellett volt még vendéglátós, szórólapozó, vásári árus, korrektor, vasúti pályabejáró etc... Tíz kötete jelent meg, melyek közül a Magyar rulett címűt Fehér Klára-díjjal jutalmazták.