Dinók Zoltán
Nehéz szülés
A Nap sugarai felmelegítették a külvárost. Ernő támolygott az út szélén. Eléggé részeg volt, Isten bocsássa meg neki. Hiszen most született meg az unokája. Közgazdász lánya a Rita nevet adta a kicsinek.
Ernőnek egy kis dolga akadt a vidéki hobbikertjében, de úgy érezte képtelen most gyalog hazatérni. Busszal érkezett, de a legközelebbi járat csak estefelé jön. Azt nem akarta megvárni. Stoppolni próbált.
Kóvályog bódult fejjel, leginkább konyakot és likőrt ivott, de már nem volt szomjas. Rémisztő hányinger gyötörte. És közben alig várta, hogy lássa Ritát. Leste az autókat – egy se jött. Rágyújtott, ez jól esett neki. Hiába volt részeg, valójában madarat lehetett volna vele fogatni a boldogságtól. No, de ha az ember részeg, végül is gyakorta nem szomorú.
Aztán jött egy fehér Suzuki. Ernő integetett a kezével. Az autó megállt.
– Szép napot Uram! Nem tudna engem elvinni Debrecenbe?
– De! Épp arra tartok!
– Ez nagyszerű!
– Üljön csak be!
Ernő beült. Sóhajtott egy nagyot. A kormánynál ülő férfi megérezte az italszagot.
– Mennyi idő alatt érünk be? – kérdezte Ernő.
– Á, tíz perc és már ott vagyunk a városban.
– Remek!
– Maga részeg?
– Nem, magamnál vagyok... Csak tudja, most született meg az unokám!
– Ja, értem, hát erre tényleg inni kell! És lány vagy fiú?
– Lány, Ritának nevezik. Földes Ritának.
– Isten áldja!
– Köszönöm!
– Nincs mit.
Hamarosan cseng Ernő mobilja.
– Halló!
Mély hallgatás következik.
– Tényleg? Na jól van! – s azzal kikapcsolja a telefont.
– Valami baj van? – kérdezi a volánnál ülő.
– Semmi – szipogott Ernő. – Csak Karcsi elsírta magát.
A sofőr hallgat. Pár perc múlva megérkezik.
– Mennyivel tartozom? – kérdezi Ernő
– Semmivel, uram, semmivel…
– Ugyan már – azzal egy kétezrest nyom a markába. Tűnődik egy kicsit, aztán még kétezer forintot ad a sofőrnek.
– Uram, jól érzi magát? – érdeklődik az autós.
– Életemben a legjobban.
– Akkor jó! – mondja halkan a sofőr.
Elbúcsúznak. Mikor Ernő a kórházba ér, átkarolta Földest.
– Gratulálok!
Karcsi a könnyeit törülgette.
– Mikor mehetünk be?
– Az orvos azt mondta, egy-két perc.
Várnak. Megérkezik Karcsi anyja is. Végre bemehetnek. Ernő a kezébe veszi a pólyát, ettől meghatódik. Kisvártatva átadja Karcsinak a babát. A lányát meg átkarolja. Még az orvosnak is rendkívüli volt ez a nehéz szülés. Még az is majdnem, hogy könnyezett.
Dinók Zoltán 1981-ben született Kecskeméten. Volt hírlapárus és könyvkereskedő. Leginkább novellákat ír, de versekkel is próbálkozik. Ezeket a Partium, a Kapu, a Napsziget, a Várad, a Kláris, Látó, a Palócföld, a Népújság, a Napút, a Szabadság, a Muratáj, az Újnautilus, az Ezredvég, a Nappali Menedékhely és a Stádium közölte.
A szerző írása korábban a SzegediLapon: Végül az anya szégyenkezik; A randevú; Mózes, a munkanélküli; A zongoradarab