Dinók Zoltán
A hajléktalan és a Hamlet
A felhők elvonultak az égen. Egy hajléktalan a ház sarkánál aludt. Aznap sokat ivott. Valaha családos ember volt, mi több: rendes munkahelyen dolgozott, csak a sors ide, az utcára száműzte. Délután öt óra körül felkelt. Elővette a könyveit. Ismét a Hamletet olvasta. Ez a kedvenc olvasmányának számított. Imádta a drámákat, s legfőképp Shakespeare-t. A Hamletet tartotta legjobb alkotásának.
− Lenni vagy nem lenni? – mondogatta magában
Az utcán, ahol ült sok diák elment. Egy tizenöt éves kamasz meglátta a hajléktalant, valahogy ösztönösen megszánta. Közelébe férkőzött, hogy megkérdezze:
− Nincs öngyújtója?
A hajléktalan zavarba jött.
− Tőlem kérsz?
− Van vagy nincs?
− Miféle gyerek vagy te? – mordult a hajléktalan. – Különben is, miért dohányzol ilyen fiatalon?
A diák már épp ment volna tovább, amikor a hajléktalan megenyhült hangon így szólt:
− Na, jól van!
A kamasz szájába tette a cigit, majd a férfi meggyújtotta.
− Iskolába jársz? – kérdezte a hajléktalan
− Elsős vagyok a gimnáziumban.
− Na, hát jó tanulást!
− Tanulok is, nem úgy, mint maga!
− Micsoda? Tudod te, hogy mekkora badarságot mondtál most?
A kamasz hallgatott.
− Nekem van érettségim. A gyerekeim is jól tanulnak.
− Ha vannak gyerekei, akkor miért az utcán van? Ők miért nem engedik be a lakásukba!
− Aj! Bárcsak ne szóltál volna semmit!
− Miért?
− A feleségemmel vesztem össze, nem a gyerekeimmel! Azok meg az asszonynál laknak még!
− Maga tudja!
A hajléktalan és a fiú egy fél percig hallgatott. A diák rátekintett a könyvre. A hajléktalan közben meghúzta a mellette fekvő borosüveget.
− Maga szeret olvasni? – kérdezte a kamasz
− Hohó! De még mennyire!
− Látom, a Hamletet olvassa!
− Igen, ez a kedvenc olvasmányom, rajongok Shakespearért. A Hamlet a legnagyobb műve.
− Igen! Ezt mindenki tudja!
− Hamlet és köztem valójában sok azonos dolog van! Mert mindkettőnket trauma ért.
− Tudom, miről szól a Hamlet! – mondta a fiú. − De nem értem, miért lenne egy hajléktalannak olyan sok köze Hamlethez?
− Mint mondtam, mindkettőnket trauma ért.
− Ja, vagy úgy! Hamlet apja meghalt. Megölték. Maga kit veszített el? Kin akar bosszút állni?
A hajléktalan egy ideig nem válaszolt. Végül azt mondta:
− Talán egy Claudiuson!
− S maga számára ki a Claudius? – tette fel a kérdést a lényegre térve a kamasz.
A hajléktalan erre ismét hallgatott egy sort, mielőtt azt mondta:
− Majd ha idősebb leszel, megérted talán!
Most a fiú hallgatott. Nem akart vitázni. De nagyjából értette, mit ért a másik Claudiuson. Elköszönt. A hajléktalan pedig letette a könyvet, újból meghúzta a boros üveget. Közben azt gondolta magában:
− Lehet, hogy megérti, de biztos nem éli át!
Dinók Zoltán 1981-ben született Kecskeméten. Volt hírlapárus és könyvkereskedő. Leginkább novellákat ír, de versekkel is próbálkozik. Ezeket a Partium, a Kapu, a Napsziget, a Várad, a Kláris, Látó, a Palócföld, a Népújság, a Napút, a Szabadság, a Muratáj, az Újnautilus, az Ezredvég, a Nappali Menedékhely és a Stádium közölte.
A szerző írása korábban a SzegediLapon: Az árva; Bosszú törött nyakú kakassal; Nehéz szülés; Végül az anya szégyenkezik; A randevú; Mózes, a munkanélküli; A zongoradarab