Deák-Takács Szilvia
Bogár a málnában
Volt abban valami jó. Pontosan emlékszem, leszaladunk a kertbe, nem is így helyes, hanem a szilvásba – így hívjuk, kertnek a dombig, aztán szőlőnek és csak a háztól egészen messze eső részt nevezzük szilvásnak.
A szőlőt és a szilvást egy nehezen megközelíthető málnás választja el. Ha levisszük a kistányért, egyensúlyozni kell, hogy a kezünkben maradjon, vagy legalábbis megálljunk a lábunkon, épp ezért leginkább nem viszünk semmilyen tányérkát, hanem ott azonnal a helyszínen megesszük az aznapra megérett bogyóst. Azért meglepetés ér néha, nem a gyümölcs mosatlansága miatt, hanem egy-egy szem keserűsége késztet grimaszra, undorodom is bizonyos díszes hátú bogaraktól, akik megelőztek az evésben – vagy a bújásban.
Mindennap megtesszük ezt az utat, le a szilvásig, oda kell eljutnunk. Tartóztat a hamvasság, talán nincs is ilyen málna már, a Tejutat juttatja eszembe, felhősek a szemek, nem is hamvasak, mostanra mintha a világ közepe lenne.
Igyekszünk azért mégis, dolgunk van „odalenn”, vár ránk a kuckónk a nagy cseresznyefa alatt. A törzse két részre hasadt valamikor, arra az időre már nem emlékszem, én már úgy ismertem meg, hogy a hasadás begyógyult nagyjából, igaz, ragadós cseppek vagy inkább csomók szikkadnak rajta folyton. A két törzsrészen tudunk osztozni ketten, de jobban szeretünk alatta tanyázni, ott, ahova siettünk. Nagyapa igazi kuckót készít a cseresznyefái alá, s nekünk ez a legkedvesebb, a szilvás elején. Lesi, ahogy közeledünk, úgy tesz, mintha csak kapálgatna, messziről látjuk az egyszerű kék klott anyagból készült surcát. Kedvesen számon kér bennünket, amiért később érkezünk, mint a madarak.
Belegyűjti, ami lepotyogott már a fáról, a legédesebb szemeket, s fogja mindvégig, amíg a szilvásból elindulva a szőlőn át, a málnást kikerülve egészen lassan a kertbe jutunk.
Deák-Takács Szilvia 1973-ban született Kisvárdán. A KLTE magyar-művelődési és felnőttképzési menedzser szakán végzett. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára. Írásai a Gondjainkra bízva, Időjelek, Mégis tavasz, Májusi szél, Arcok és énekek valamint az operafesztiváli Légyott-antológiákban (2007-2011) jelentek meg. Tagja a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek, alapító tagja a Czóbel Minka Baráti Körnek. A Bessenyei György Gimnázium és Kollégium fennállásának 95., valamint 100. évfordulójára készült Jubileumi Emlékkönyvek szerkesztője. A Modus hodiernus sorozatban megjelent „Jövőm emléke, múltamnak árnya” — In memoriam Czóbel Minka című tanulmánykötet szerzője. Publikált a Pedagógiai Műhelyben és A Vörös Postakocsiban. Elvégezte a Magyar Író Akadémia Szépíró mesterkurzusát. 2009-ben írása jelent meg a Mestereink nyomában című antológiában, valamint Kornis Mihály íróakadémiai tanítványaként a szerző alkotói honlapján. Az SPN Könyvek sorozat szöveggondozója. A HogyÖt, a Hunlandia és a Miskolc KapuCíner című antológiák szerzője. 2008-tól a Spanyolnátha szerkesztője. 2011-ben Bessenyei Emlékplakettet kapott.