Cserenkó Gábor
Egészségügyi állapotok
– Jó napot!
– Maga az? Észre se vettem, hogy itt áll a sorban.
– Hogy van?
– Kösz, megvagyok. Épp ügyeletben, csak a vacsorámért ugrottam le.
– Ja, igen. Akkor maga még mindig itt dolgozik?
– Májusban lesz negyvenharmadik éve. De mondja, mit keres itt?
– Meglátogattam egy barátnőmet.
– Melyik osztályon fekszik?
– Nem beteg. Az élelmezésen van.
– Ja, vagy úgy. És mondja, maga még mindig olyan színházi ember?
– Igen, változatlanul.
– Érdekes… De lassan halad ez a sor.
– Hát igen.
– Viszont ilyenkor hoznak friss árut.
– Jó ez a kantin.
– Gyakran jövök le, mert két műtét közt néha csak erre van idő.
– Maga még műt?
– Miért? Ki csinálná, ha nem én!
– Értem, értem.
– Szóval ebben a kantinban általában van minden, ami kell. No, lépjen előre! Úgy látom, végeztek ott elől.
– Jaj!
– Mi történt?
– Semmi, csak egy rossz mozdulat volt.
– Rossz mozdulat?
– Hirtelen fordultam. Tudja, néhány hete eltörtem a vállam.
– Mutassa csak! Vegye le a zakóját!
– No, de itt mindenki előtt?
– Uram, a kórház területén vagyunk. Itt megszokott az ilyesmi. Egyébként pont maga mondja?
– Mi az, hogy pont én?
– Aki színházban dolgozik, vegye könnyen a szokatlan szituációkat.
– Valóban így gondolja?
– Mutassa! Mi történt?
– Nekiestem egy szekrényajtónak.
– Ki látta el?
– Nem ide jöttem. Vidéken történt, rögtön bementem az ottani ügyeletre.
– Igen? Mit is mondott, mikor történt?
– Tizenöt napja.
– Két hete és még ennyire sziszeg?
– Na, hallja!
– Hát, milyen katona vót maga?
– Hogyan kérem?
– Pardon… Nem is rögzítették?
– Csak felkötötték.
– Ennyi?
– Úgy kéne hordanom, csak nagyon zavar a közlekedésben… Levettem inkább... No, jónak mondom ezt is.
– Maga tudja!
– Háát… Maga mit vesz?
– Zsömlét… Nem is műtötték meg?
– Azt mondták, nem kell.
– Ezt mondták?
– Maga meg elhitte.
– El.
– Csodálkozom.
– Megröntgenezték, felkötötték. Azt mondták, hogy pihentessem. Ennyi.
– De hát szenved vele!
– Érzem is. Azt mondták, hogy lassan gyógyul.
– Lassan. Viszont, ha megműttetné, nem szenvedne ennyit. Most is izzad, látom, hogy kényelmetlenül érzi magát.
– Picit.
– Nézze, én megcsinálom magának! Ha fáj, én segítek megszüntetni… Nézze, bejön egyik este és a magánrendelésemen megcsinálom.
– Magánrendelésén? Magának olyan is van, nem csak ez?
– Hol él maga? Hát persze! Pikk–pakk megvan, utána már haza is mehet!
– Igen?
– Jobb lesz, mint újkorában.
– Azt mondja?
– Itt a névjegyem. Hívjon és adunk majd egy időpontot, hogy mikor jöhet.
– Igen?
– Igen. Ne fájjon már, ha nem muszáj, nem igaz? Magának huszonötért megcsinálom.
– Igen?
– Igen. Most mit néz így? Hallottam, hogy jól fut a darabja.
– Igen? Maga is fog mindjárt!
– Hogyan?
– Futni...
– Nem értem, kérem!
– Vegye inkább a zsömléjét!
– Mit?
– Forduljon előre és hagyjon nekem békét!
– Mi van magával?
– Forduljon előre gyorsan és hagyjon nekem békét!
– Jól van, jön még maga az én ügyeletembe!
– Gondolja? Erre azért ne vegyen mérget.
