Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


CHG
Víziváros
 
Ez olyan, mintha nem fejezték volna be, mondta Sonka, és nekem egyet kellett értenem. A fejünk fölött a meztelen beton. A párás, klórszagú levegő a régi, gondoltam, de semmi egyéb. A gomba helyére épített üvegpalota sötét. Ez önellentmondás, viszont igaz. A legsötétebb sarkában helyezték el a gyerekeket. Kétezres reflektorral szórják rájuk a fényt. Az alig több mint két éve avatott fürdőkomplexum csempéi közt a fuga számos helyen vöröses színű. Rozsdásak a csúszdák csavarjai. És csúszdából rengeteg van. Keresztül-kasul szövik a teret, zöld, kék, piros műanyagkígyók kacskaringóznak mindenfelé.
Úszómedencét hiába keresünk az üvegpalotában. Nincs. A gombában volt, szerettük. A két másikat is. Mind eltűntek. Most két élményt nyújtó, egy gyerekeknek szánt és egy gyógyvizes, összesen tehát négy áztatókád fedett. Ha jól számoltuk, ennyi. Vagy öt? Olyasmi.
Gyerünk szaunázni, mondta Sonka, de az egyetlen finn szauna tele van hormonzavaros rozmárokkal.
Gyerünk ki, javasoltam erre én. És lőn.
Kinn hiába kerestük azt a medencét, aminek a partján hajdan körös-körül beton virágtartók sorakoztak, és amiből gyerekkorunkban gyakorta menekültünk ki fejvesztetten, mivel mindig akadt vicces kedvű egyén, aki beleszart. Olyankor kiürült, míg az úszómester egy hálós készséggel ki nem halászta a hurkát. Utána a nép visszaereszkedett a vízbe. A helyén most amőbaalakú élménymedence. Csúszdák futnak bele, élményelemek működnek. Ha valaki beleszarik, a Föld is megáll forgásában: fertőtleníteni kell.
Mi van, ha lemerül az élményelem, kérdezte Sonka.
Baj, feleltem.
A gyerekpancsoló ott van, ahol volt, nem szebb, nem csúnyább. A híd lábánál az úszó- és a lubickoló medencék mit sem változtak.
Kinn egy fokkal otthonosabb, nyugtázta Sonka.
Az, ismertem be.
Ittunk egy sört. Körülöttünk szerb és román szó, magyar alig. Ez egyfelől örvendetes (bevétel, bevétel, bevétel), másfelől lehangoló: honfitársainknak nincs pénze erre. Mondjuk, ezt meg is értem. Ha lecsúszott már minden csúszdán (ez úgy két óra), bugyogtatta a bugyogójába a buborékot és dögönyöztette a vállát a lezúduló vízzel az élményelemek jóvoltából (ez úgy egy óra), még elmehet szaunázni (ha befér), azzal vége. Ahhoz képest, hogy ez egy víziváros, nem túl hosszú idő bejárni… A SZUE, ugyebár, a SZUE, a gomba, a partfürdővel − utóbbira már nincs is átjárás − szóval, azok is értek ennyit. Csúszdák ide vagy oda…
Morogsz, mint a medve, zsörtölt velem Sonka, és igaza volt. Meg nekem is igazam volt. Nem jobb ez a víziváros annyival a régi strandnál, amennyivel drágább. Annyival semmiképpen nem jobb. Őszintén szólva, nem tudom, megérte-e annyit költeni rá. Ha a belépők ára felől közelítem, inkább nem. Ha a bevétel felől, lehet, hogy igen. Ha magam felől, biztosan nem. Ha Sonka felől, szintúgy. Elvégre négy órát töltöttünk ott, s a végén Sonka olyat mondott, amilyet még sosem:
Ez a sör keserű…
 
  
chg_portre.jpgCHG közíró, filozófus és életművész. Nevéből csak három betű ismeretes, ám általános vélemény szerint e három sem a sajátja, inkább a jeles latin-amerikai forradalmár, Ernesto Che Guevara iránti tiszteletének jele. Tárcákat jegyez, aztán elveszíti őket. Egyesek szerint a Vörös Hadsereg Frakció (németül: Rote-Armee-Fraktion, röviden RAF) utolsó sejtje, mások szerint az Ír Köztársasági Hadsereg (Irish Republican Army, azaz IRA) és a Baszkföld és Szabadság (Euskadi ta Askatasuna, vagyis ETA) nevű szervezetek összekötője, ismét mások úgy vélik, nem létezik. Mindazonáltal közismert figura Szegeden, a Googol utca egyik elhagyott lakását lakja.
 
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Kihalt; Évek könyvei; Ursula és Árész; Kisesti; Brüsszel felemelkedése