CHG
Újévi anzix
Új év, új remények, mondta Sonka komám Szilveszter éjjel, azzal elrohant a budiba, kipisálni a benyakalt 7-8 üveg orosz pezsgő egy részét. Új év, új remények, motyogtam magamban én január másodikán a Mars tér reggeli káoszában, egyik kocsiállástól a másikig lődörögve, keresve a kübekházi buszt, hová érkezik. Körülöttem százasával tébláboltak a népek, kutattak a járat után, amivel indulniuk kell iskolába, munkába, hová tették át, honnan indul. Tanácstalan emberek ténferegtek a balkáni téren, ingerült buszsofőrök feküdtek a dudákra, a varjak értetlenül figyeltek a lámpaoszlopokról. A kocsiállások után kajtatók (bár a volánosok a mindenhová kiragasztott közleményen, amelyen tudatták az utazóközönséggel, hogy megváltoztak a menetrendszerű helyközi járművek kiindulópontjai, kocsi állásnak írták, ami, ugye, Kocs községben leledző munkahely) lökdöstek, anyáztak. Bizonytalanul nézelődtem, míg végre megpillantottam a Kübekháza-táblát, loholtam, átvettem a sofőrtől a csomagot, amit a nénikém küldött (kolbász, hurka, szalonna), egy kétszázast csusszantottam a gépkocsivezető markába, s inaltam. Jól esett a hideg, ha nem kellett volna erősen figyelnem, nehogy föllökjek valakit vagy az autók alá masírozzak, behunytam volna a szemem. A bódék előtt romos arcok imbolyogtak, egy lehányt zakójú férfiú szerelmesen ölelte a villanyoszlopot. Cicanadrágos lányok vihogtak rajta, szinte villogott a párducminta. Riadt tekintetű kutyák osontak az emberek lábai között, ha valahol eldurrant egy-egy elkésett petárda, összerezzentek, besompolyogtak a kapualjakba. Korcsok, fajtatiszta ebek, kicsik és nagyok, nyakörvvel és anélkül, végtelen félelemmel a szívükben és kiszolgáltatottan. Egy munkába igyekvő asszony felháborodva ordított egy részeggel, aki állítólag megfogta a mellét. Szorongattam a csomagot, benne a hurka, kolbász, szalonna, mögöttem három-négy kutya sorakozott, szerelmes tekinteteket vetettek rám és a pakkomra, díszkísérettel vonultam be a Googol utcába. Miki bácsi éppen fölmászott az elektromos biciklire, narancssárga kosarával bevásárolni indult a piacra, köszöntöttük egymást, boldogságos újesztendőt kívántunk. Új év, új remények, gondoltam, s mögöttem a kutyák letelepedtek a járda szélére, amíg kinyitottam a kaput, sóvár szemeik égették a hátamat, miközben másztam föl a lépcsőkön. Nehezen találtam a saját ajtózáramba, lüktetett a halántékom, a disznóságok nem fértek a hűtőmbe. Új év, új remények, az ablakom alatt négy-öt kutya panaszosan nyüszít…
CHG közíró, filozófus és életművész. Nevéből csak három betű ismeretes, ám általános vélemény szerint e három sem a sajátja, inkább a jeles latin-amerikai forradalmár, Ernesto Che Guevara iránti tiszteletének jele. Tárcákat jegyez, aztán elveszíti őket. Egyesek szerint a Vörös Hadsereg Frakció (németül: Rote-Armee-Fraktion, röviden RAF) utolsó sejtje, mások szerint az Ír Köztársasági Hadsereg (Irish Republican Army, azaz IRA) és a Baszkföld és Szabadság (Euskadi ta Askatasuna, vagyis ETA) nevű szervezetek összekötője, ismét mások úgy vélik, nem létezik. Mindazonáltal közismert figura Szegeden, a Googol utca egyik elhagyott lakását lakja.A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Ó! Olimpia...; Bajszot Giocondának!; Macskaháború; Víziváros; Kihalt; Évek könyvei; Ursula és Árész; Kisesti; Brüsszel felemelkedése