Árpás Károly
A futkosó árnyékában
Szent Gergely napjának márciusi fénye betöltötte a hódmezővásárhelyi laktanya blokképületének irodaszobáját. Az őrnagy végigtekintett a behívott fiatalokon, majd megszólalt:
– Kaparék tizedes, írja! Ma, 1975. március 12-én, szerdán a kihallgatáson megjelentek a Kuruttyónak nevezett előfelvételis kultúrcsoport tagjai. Búzás Károly őrvezető? Feladata?
– Jelen; költő, énekes, versmondó.
– Bokros Tamás őrvezető? Feladata?
– Jelen; én vagyok a szervező, a forgatókönyvíró és a versmondó.
– Elek Pál honvéd? Feladata?
– Jelen; én vagyok a műszakis.
– Havasi Zoltán őrvezető? Feladata?
– Jelen; költő, citerás, furulyás.
– Kerebélyi Kálmán honvéd? Feladata?
– Jelen; dobos, énekes vagyok.
– Varga Endre őrvezető? Feladata?
– Jelen; én vagyok a gitáros, énekes.
Sunyi őrnagy végignézett a felsorakozottakon, majd az asztalán kinyitott egy vaskos dossziét.
– Itt találhatók azok a jelentések, amelyek arról számolnak be, hogy maguk titkos összejöveteleken beszélgetnek.
Varga Endre a többieknek súgta:
– Ott van köztük Mocsár tizedes és Kothencz őrvezető írása.
Az őrnagy folytatta.
– Már akkor föltűntek nekem, amikor szekrényvizitkor kínai nyelvkönyvet és maoista kiadványokat találtam egyik társuknál. Ez indított arra, hogy megszervezzem a megfigyelésüket. Fölfigyeltem erre a veszélyes összeesküvő csoportra, amelyik népáruló tevékenységét kultúrműsorral álcázza. Honnan vették a bátorságot, hogy ezt a náci, faszista dalt énekeljék?! Furkó tizedes! Kapcsolja be a magnót!
Hova tűnt a sok virág,
Mely nyílott hegy-völgy réten át?
Hova tűnt a sok virág?
Elhervadt régen.
Hova tűnt a sok virág?
Lányok téptek bokrétát.
Mondjátok, mért van így,
Mondjátok, mért van így?
Hova tűnt a sok szép lány,
Annyi rémült év után?
Hova tűnt a sok szép lány?
Elhervadt régen.
Hova tűnt a sok szép lány?
Gyűrűt váltott mindahány.
Mondjátok, mért van így,
Mondjátok, mért van így?
Hol vannak a katonák,
Kik harcoltak sok éven át?
Hol vannak a katonák?
Elmúltak régen.
Hol vannak a katonák?
Sírjuk felett száz virág.
Mondjátok, mért van így,
Mondjátok, mért van így?
Hol van a sok sírkereszt,
Még a szél is sírni kezd?
Hol van s sok sírkereszt?
Elkorhadt régen.
Hova tűnt sok sírkereszt,
Szívünk meg nem érti ezt.
Mondjátok, mért van így,
Mondjátok, mért van így?
Havasi Zoltán válaszolt:
– Ezt Marlene Dietrich énekelte a harmincas években, s azért volt híres, mert egyszerre emlékeztetett az első világháborús áldozatokra, és sugallta, hogy a második világháborús áldozatok is kudarchoz kötődnek majd. Tehát nem fasiszta, hanem antimilitarista.
Ám Sunyi nem hagyta magát:
– Maga nem tanulta meg a szolgálati szabályzatot? Nem tudja a megszólításomat? És ezt az anarchista, amerikai hippik dalát miért tették a műsorba?!! Furkó, kapcsolja be a magnót!
Hány évig élhet egy ember a földön,
Míg nem nézik bőre színét?
Hány tengeren repül a fehér galamb,
Míg végül partot ér?
No és hány év kell ahhoz, hogy megtilthassuk,
Az ágyú ne ontsa tüzét?
A választ testvér, azt elfújta a szél,
A választ azt elfújta a szél.
Hány évig állhat egy szikla, felelj,
Míg végül elmossa az ár?
Hány évig élhet az ember a földön,
Míg mindegyik szabadon jár?
No és hány ember fordítja el a fejét,
Színlelve semmit sem lát?
A választ testvér, azt elfújta a szél,
A választ azt elfújta a szél.
Hány évig kell feltartanod fejed,
Míg megláthatod az eget?
Hány fül kell ahhoz, mondd meg, hogy meghalljad,
Miért sírnak az emberek?
No és hány halál jön még, míg észreveszed,
Hogy túl sokan haltak már meg?
A választ testvér, azt elfújta a szél,
A választ azt elfújta a szél.
Bokros Tamás szólalt meg:
– Őrnagy úr!
Sunyi közbevágott:
– Őrnagy elvtárs, őrvezető!
– Őrnagy elvtárs! Ezt a dalt Bob Dylan tette híressé, meg Joan Baez. Ugyanis nemcsak a vietnámi háború ellen szól, hanem az imperialista USA azon erőszakos neokolonialista politikája ellen, amelynek áldozatául esnek a fiatalok. Ha ez általános közfelfogássá válik, akkor az USA nem fenyegeti a világbékét.
Az őrnagy képe lassan elvörösödött.
– És volt képük ahhoz, hogy ezt a következő tiszt-ellenes dalt is beiktassák a műsorukba?!!! Kapcsolja be a magnót, Furkó!
Azt mondják egy tarka zászló, a haza kezdete s vége,
Az én hazám a nép, a gyárak, és földek népe.
Az én hazám a nép, a gyárak, és földek népe,
De kövér tisztek tanítanak halálra és a vérre.
Anyám én nem tüzelek, anyám nem tüzelek,
Parancsra sem küzdök a testvérem ellen,
Szuronyomat abba döföm, szuronyomat abba döföm,
Aki a nép ellen vezérel engem.
A lázadókkal szemben készítenek a harcra,
De átkozott legyek, ha fegyvert tartok önmagamra.
Nem idegen földön támad a háború, amit várnak,
Harc lesz, melyben az elnyomott az elnyomóra támad.
Anyám én nem tüzelek, anyám nem tüzelek,
Parancsra sem küzdök a testvérem ellen,
Szuronyomat abba döföm, szuronyomat abba döföm,
Aki a nép ellen vezérel engem.
A testvérem hangja szólít, hirdetve a harcot,
Megtisztítom a puskám, s a hegyekbe véle tartok.
Hej, tiszt urak, vitéz tiszt urak, a díszszemlén élen jártok,
De meglátjuk mit csináltok, ha a puskáink néznek rátok.
Anyám én nem tüzelek, anyám nem tüzelek,
Parancsra sem küzdök a testvérem ellen,
Szuronyomat abba döföm, szuronyomat abba döföm,
Aki a nép ellen vezérel engem.
Most Kerebélyi Kálmán válaszolt a vádra:
– Spanyol ellenállási dal ez, őrnagy elvtárs. Zenéjét és szövegét Chicho Sánchez Ferlosio anarchista dalnok tette nemzetközileg is ismertté. Magyarra Nemes István és Vas János fordította. A dalt Rolando Alarcón további két versszakkal toldotta meg.
Sunyi őrnagy megemelte a hangját:
– Nagyon mentegetik magukat. De ezért az utolsó dalért fel fogom jelenteni és hadbíróság elé állíttatom az egész a csoportot!!! Furkó! Kapcsolja be a magnót!
Hova száll a szürke varjú?
Szürke varjú, szállj el messze,
Többé ne gyere az én földemre!
Ez a föld az életé.
Ment a varjú a folyóhoz,
A folyó azt mondta: Hess!
Szállj el innen, szürke varjú,
Szállj el innen, szürke varjú,
Habjaim közt, lenn a mélyben
Halak fényes teste csillog.
Többé nem a csonka holtak
Vére festi vizemet.
Hova száll a szürke varjú?
Szürke varjú, szállj el messze,
Többé ne gyere az én földemre!
Ez a föld az életé.
Ment a varjú az erdőhöz,
Az erdő azt mondta: Hess!
Szállj el innen, szürke varjú,
Szállj el innen, szürke varjú,
Földemet nem tépi gránát,
Mókus szökken ágról ágra.
Napfény járja át a lombot,
S nem a gépfegyver golyó.
Hova száll a szürke varjú?
Szürke varjú, szállj el messze,
Többé ne gyere az én földemre!
Ez a föld az életé.
Ment a varjú az asszonyhoz,
Az asszony azt mondta: Hess!
Szállj el innen, szürke varjú,
Szállj el innen, szürke varjú,
Fiamat nem adom másnak
Csak egy hosszú hajú lánynak.
Soha többé a halálnak,
Nem lesz ő a varjaké!
Hova száll a szürke varjú?
Szürke varjú, szállj el messze,
Többé ne gyere az én földemre!
Ez a föld az életé.
Katonákhoz ment a varjú.
Fegyvert fogtak rá, hogy: Hess!
Szállj el innen, szürke varjú,
Szállj el innen, szürke varjú,
Nem akarunk sarat enni,
Nő helyett fegyvert ölelni,
Éhen veszni háborúban,
Hogy a varjak hízzanak.
Hova száll a szürke varjú,
Szürke varjú, szállj el messze,
Többé ne gyere az én földemre,
Ez a föld a holnapé.
Most Búzás Karesz felelt:
– Őrnagy elvtárs! Ennek a dalnak szerzőjét a KISZ KB kitüntette; a vietnámi háború elleni tüntetéseken adták elő sokszor. Dinnyés Józseftől tanultam meg.
Az őrnagy nem hagyta abba:
– Csoport, vigyázz! Maguk mindezt a szocialista Magyar Néphadsereg egyenruhájában adták elő. Antiszocialista és szovjetellenes propaganda ez. Ezért kezdeményezni fogom a rendfokozatoktól való megfosztásukat. Valamint garantálom, hogy a hadbírósági ítélet miatt nem fogják ősszel megkezdeni az egyetemet!
Ekkor nyílott az ajtó, s belépett az ezredpolitikai tiszt.
Sunyi őrnagy elkiáltotta magát:
– Vigyázz, tisztelegj! Mit parancsol, Torcsik alezredes elvtárs?
Torcsik alezredes tisztelgett, majd így szólt:
– Most jött rádiógram a kiskunfélegyházi hadosztályparancsnokságról: a Kuruttyónak nevezett kultúrcsoportot a Forradalmi Ifjúsági Napok programjaira el kell küldenünk. Hívják őket.
Az őrnagy elhűlt.
– De miért? És épp ilyen dalokkal?
Torcsik válaszolt:
– Ahol előadták őket, a városi és községi párt- és KISZ-bizottságok a hatalmas közönségsiker hatására dicsérő jelentéseket küldtek a budapesti központba, a hadosztályparancsnokság onnan kapta az utasítást. Maguk meg a FIN után fejenként három-három nap szabadságot.
A Kuruttyó tagjai összebeszélés nélkül kórusban válaszoltak:
– A dolgozó népet szolgáljuk!
Nagy Szent Gergely napja békét sugározva töltötte be a zászlóalj politikai tisztjének irodáját.
Árpás Károly Jánoshalmán született, 1955. június 21-én. Író, költő, műfordító; irodalomtörténész, történész, középiskolai tanár; közoktatási szakértő. 1980-ben végzett a szegedi JATE magyar-történelem-finnugor szakán. Általános és szakközépiskolai évek után 1988-tól alapítóként a szegedi Deák Ferenc Gimnáziumban tanít. Első művei 1970-ben jelentek meg. 1983-ban summa cum laude doktorált észt kultúrtörténetből. Szépírói és oktatói munkája mellett a 19. század irodalmával, mások közt Jókai Mórral és Madách Imrével foglalkozik, s bekapcsolódott e klasszikusok szövegkiadásába is. A jelenkori alkotók közül Baka István és Gion Nándor életműve érdekli – monográfiaszerű köteteket jelentetett meg róluk. 2007 júliusa óta a SZEGED folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja. Munkája elismeréseként 2001-ben és 2008-ban a MTA Kutató Pedagógus Díját kapta, 2004-ben Szeged város Kölcsey-érmét és a Szegedi Akadémiai Bizottság ezüstérmét. 2011-ben megkapta a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tanári Toldy-díját.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Műfordítások; Keresztutakon; Arcok (kiállításmegnyitó); Félrehajlnak az ágak; A kötés; Gion Nándor élete és pályája