Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Andor Csaba
Kábítószer 2.
 
Az USA vezetőinek gondolkodásmódját nem min­dig lehet innen, Európából nézve meg­ér­te­ni. A kábítószerekkel kapcsolatos tevé­keny­sé­gük is nehezen értelmezhető. A nagy or­szágok haj­lamosak a nagy vereségeiket szá­mon tartani (a kicsiknek túl sok van be­lő­le, ezért talán ke­ve­sebbet foglalkoznak vele). Az alkohol­ti­la­lom annak idején kudarccal vég­ződött, egyet­len elnök sem kockáztatja te­hát, hogy a C2H5OH ellen támadást indítson. Ez a ká­bí­tó­szer tabu, bár kérdés, hogy med­dig, hiszen a nar­kotikumok nem kábító fajtái kö­zé tartozó drog, a nikotin ellen folya­ma­to­sak és egyre in­ten­zívebbek a támadások.
De mi van a sokkal ártalmasabb CH3OH-val? (Az általános iskolát kegyelemből el­vég­zők kedvéért: előbbi az etil-, utóbbi a metil-al­ko­hol.) Bevallom: nem tudom. Nálunk, ha jól emlékszem, valamikor a XIX. század vége fe­lé kel­lett volna kötelezően kiirtani a nova sző­lőt, de én még a közelmúltban is ittam no­va bort. Egyik bor olyan, mint a másik, amíg nem kezd­jük el vegyelemezni. Vagy amíg egy tapasztalt, öreg róka bele nem kóstol. Sze­rencsére nem sok­szor mérgeztek sze­ret­te­im és kedves isme­rő­seim nova borral, de ah­hoz azért éppen ele­gen­dő alkalommal, hogy össze­téveszthetetlen ízét még én is – min­den­fé­le borszakértelem nél­kül – felismerjem.
Több mint száz év múltán is ott tartunk te­hát, hogy egy vakságot és más, a központi ideg­rend­szer irreverzibilis károsodását elő­i­dé­ző bor­fajta készítése még ma is bocsánatos bűn, pe­dig a törvény értelmében már régen nem is lé­tezhetne az alapjául szolgáló sző­lő­faj­ta. Ennyi idő után ideje volna szembenézni a té­nyek­kel, és elgondolkodni azon: vajon tény­leg be akarjuk-e tiltani a nova szőlő ter­mesz­tését és a nova bor előállítását? 100 év ide, 100 év oda, én ezt egyelőre nem hiszem. De hajlandó va­gyok a véleményemen vál­toz­tat­ni, ha majd gyak­rabban értesülök arról, hogy illegális no­va­szőlő-ültetvénytsem­mi­sí­tet­tek meg a ha­tó­sá­gok, mint arról, hogy il­le­gá­lis indiai kender ültetvényre bukkantak.
A győzelem és a vereség körbeér: Ame­ri­ka ki­vívta függetlenségét, az angolok viszont győz­tek az ópium-háborúban, és Kínát elá­rasz­tot­ták ópiummal. Most Kína vereségéért Af­ga­nisztán vesz revansot, és visszaadja a nyu­gat­nak azt, ami (állítólag) tönkretette a ke­letet, a mák alkaloidáit. (Gyengébbek ked­vé­ért: nem a codeinről van szó!) A leg­meg­ka­póbb a tör­té­net­ben az, hogy Amerika ezt hagy­ja!
A biológiai, közelebbről a növényzetet ká­ro­sító fegyverek már a vietnami háború ide­jén is szerephez jutottak, legalább negy­ven éves te­hát az az „ötlet”, hogy a növényzet pusz­tí­tá­sá­val is kárt okozhatunk az ellen­ség­nek. Ám ér­de­kes módon azóta sem hallunk ar­ról, hogy Af­ga­nisztánban vagy Ko­lum­bi­á­ban a kábítószer-ül­tetvények ellen célzott tá­ma­dást intézett vol­na az Egyesült Államok. Ko­lumbia persze ki­csit zegzugos, bár a mai kém­műholdaknál ez alig­ha jelenthet leküzd­he­tetlen akadályt. De Af­ganisztán a maga ko­pár hegyeivel végképp nem tud elbújni a mű­hold­felvételek elől. Ame­ri­ka tehát pontosan tud­ja, hogy arrafelé hol, mennyi mákot ter­mesz­tenek, de mégsem tesz sem­mit sem a ter­més megsemmisítése érde­ké­ben. Ehelyett igen bonyolult és százszor költ­sé­ge­sebb mód­szereket talál ki a kábítószer-keres­ke­de­lem mérséklésére. Különben arról sem hal­lot­tam az elmúlt fél évszázadban, hogy a mák kár­tevőivel kapcsolatban komoly biológi­ai ku­tatások folynának valahol, pedig egy vi­ru­lens kártevő is hatékony biológiai fegyver le­het­ne a kábítószer elleni küzdelemben.
Bizonyos értelemben a mák mellett va­gyok. Az édességeket ugyan nem kedvelem, a má­kos beig­li karácsonykor hiába is kelleti ma­gát a sü­te­ményes tálban. De ki tudja? Le­het, hogy a ha­lá­lom előtt jól jön még egy-két mor­fin-in­jek­ció.
 
 
andorcsaba.jpgAndor Csaba 1950-ben született Budapesten, 1975-ben végzett az ELTE TTK matematika szakán, 1979-ben szerzett filozófiai doktorátust. Dolgozott az ELTE Filozófiai Tanszékén, az MTA Filozófiai Intézetében, az Országos Pedagógiai Intézetben, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és az Országos Széchényi Könyvtárban. A Madách Irodalmi Társaság elnöke, több Madáchcsal foglalkozó tanulmánykötet és monográfia szerzője. Teofília című regényét a Magvető adta ki 1989-ben.
 
Korábban a SzegediLapon: Kábítószer 1.; Szégyenlős férfiak