SzegediLap

Két, majdnem összeérő váll között látom meg, annyi ideje nem láttam ilyet, amennyi ideje elhatároztam, hogy lesz sajátom. Saját diófa szekrényem, épp ilyen erős, ilyen nyikorgós ajtajú, belső oldalán tükörrel, félgömblábakon fog állni – és saját kucsmám. – Deák-Takács Szilvia kisprózája

…Nyír Bandi sikoltva kapott az arcához. Ujjai között előbuggyant a vére, végigfolyt a karján, amint fájdalmában összegörnyedt, véres lett az inge is. Osztálytársai riadtan állták körül. – Jól vagy? – kérdezte Balogh Tomi és megérintette Bandi vállát, de Nyír Bandi nem felelt…. – Lukáts János elbeszélése

Hazaérve egy pillantással felmérte a helyzetet, és reménytelennek találta. Damasztterítős asztalt körbeülő rokonok, ajándéközön − így szokták ilyenkor mások. Sebaj, nem megírta Butler, mekkora csapás egy normális keresztény nagycsalád? − vigasztalta magát. Eltüntette az éjszakai pogácsasütésből visszamaradt tepsiket, aztán gyorsan átküldött egy e-mailt. Biztos, hogy negyed hétkor ér a géped Budapest fölé? Hiszen csak ezerötszáz valahány kilométer. Hátha még megkapja, hátha még otthon van. Vagy már a repülőtéren üldögél, és a szemüvege mögül morózusan figyeli a tarkabarka tömeget. A tekintete éles, átható, a jobb szeme egy kicsit erősebben fókuszál, mint a bal; fáradt, nem tudott aludni a félig kiürített lakásban, aggódott és emésztette magát, de azért ápolt és jól öltözött, mint mindig. − Taba Yago novellája

Büdöstalpú Bendegúz, a „Bivalyterenyei Tormaklub” NB IV-es focicsapatának jobbszélsője apai örömök elé nézett. Nem várt gyereket, ezért amikor megtudta a nagy hírt, vidáman belerúgott az asszony gömbölyödő hasába. – Így edződik a gyerek, hadd tanulja meg a saját bőrén, hogy kell rúgni a labdát! – magyarázta a feleségének, majd boldogan tovább harapdálta a kert sarkában frissen ásott tormát, és elfintorodott. „Az orromat is tisztítsa…” – böfögte föl a mellbevágó tormabűzt az asszony képébe. A nyers torma rágcsálása amolyan helyi szokás volt a klub tagjai között, mint amilyen a bagórágás, csak sokkal egészségesebb. – Szappanos Gábor novellája.

Árpás Károly novellafüzérének újabb darabja.

A villamoson ült, ölében tartva a táskáját, és a le-felszálló utasokat bámulta. Igen, bámulta, mert lényegében ugyanazok a megfáradt, semmitmondó arcok voltak, amelyeket évek óta látott maga körül hazafelé, meg munkába menet, mégis idegenek. Például az a nő, ott a kapaszkodónál. Időtlen idők óta ott áll, és időtlen idők óta azt a színehagyott, kopott barna táskát hordja a vállán. A haja, a frizurája se változik. Az a másik meg ott, a gyerekkel az ölében. Vajon mióta ül ott az a gyerek? Hová mehetnek, és miért nem szállnak le sehol? Ugyanabban a ruhában, ugyanúgy bámulnak ki az ablakon. Furcsa… Soha nem növi ki a ruháját az a gyerek? – T. Ágoston László novellája

Volt abban valami jó. Pontosan emlékszem, leszaladunk a kertbe, nem is így helyes, hanem a szilvásba – így hívjuk, kertnek a dombig, aztán szőlőnek és csak a háztól egészen messze eső részt nevezzük szilvásnak. – Deák-Takács Sziliva karcolata

Egy motel recepciósát kérem meg, hogy hívjon nekem taxit, Érmindszentre készülök, lekéstem ugyanis azt a buszt, amely az Ady-konferencia résztvevőit szállította Nagykárolyból a szülőfaluba. A tizenkét legszebb magyar vers címet viselő sorozat aktuális középpontjában a Kocsi-út az éjszakában áll, mely költemény alapgondolata a történet szerint épp ezen az útszakaszon született meg. Milyen szép is ez, gondolom, de azért előzetesen megkérdezem a sofőrt, hogy mennyi lesz a fuvardíj. − Molnár H. Magor írása

A labirintusok mindig az idők túlsó végére vezetnek, ahonnan visszanézve gyanús emlék minden, ami saját múltunkból, vagy bárki más múltjából visszamarad. Figyeld, ahogy halkan sziszeg az utolsókori szél, amint a port sodorja. Ha van bátorságod magadra maradni, és végigmégy a körkörös romokon, a megoldhatatlan labirintusok közepén igazi, otthonos, ámbár továbbra is megoldhatatlan útvesztőket találsz. Olyan, mint a vihar szeme. Látszólag mozdulatlan, de figyelj jobban... és akkor meglátod. − Részlet Trenka Csaba Gábor készülő regényéből.