SzegediLap

− vérben fogant a 20. század. 1912. április: az Ezüst nyíl, a Kék szalag rend biztos várományosa, egyszóval a Titanic története, valójában máig titkos üzeneteket hordozó katasztrófa… az Ember nem mindenható! 1914: Szarajevó, Ferenc Ferdinánd kivégzése… 1920: a háborút lezáró békeszerződés, Trianon… csupa újból ültetett sárkányfog-vetemény, később felfakadó emberi vér ígérete. − Tráser László cédulái

– bájos darwinista: a fóka genetikai „összetételét illetően” közelebb áll a tehénhez, mint bármi máshoz. Így „kezdetben” a fóka is szárazföldi volt, csak hogy a lábait elveszítette, visszament a vízbe. Ám még határozottan emlékszem, amikor ugyan ez a természettudományi csatorna a delfint a kutyával rokonította, mondván együtt jöttek ki a partra, csak később a delfin visszament… idevezetett az örökös jövés-menés… – Tráser László cédulái

Egyesek azt beszélték, a közeli gyár miatt − a hivatali emberek ennek hallatán mindig idegesekké lettek és vadul hadonászva bizonygatták, hogy mekkora marha az, aki ilyen sületlenséget állít. Mások szerint a szörny vére ütközik ki a növényeken, a tetőkön, az épületek falán és mindenütt. Az öreg Kis például biztosan tudta, hogy már a nagyapja idejében a szörnyről meséltek hosszú téli estéken, amikor odakinn, a falakon túl semmi más nem volt, csak hó, korom. A hó az égből hullott alá, a korom viszont, miként Péti plébános prédikálta azon a húsvét vasárnapon, amelyiknek estéjén lezuhant a templomtoronyból, szóval a korom a szörny vérének a vidékre száradt szubsztanciája. A szörny, ez az öreg Kis számára gyerekkora óta nyilvánvaló volt, évszázadokkal korábban élt ezen a tájon, s mikor egy ifjú lovag, atyjának legkisebb gyermeke, bizonyos Szem Gyuri, nemes harcban megölte, úgy dőlt el, akár a kidöntött sudár jegenyefák. Miután eldőlt, elrohadt, teste elkeveredett a földdel. Porhüvelye eme vidékké nemesedett, magyarázta Réti tanító úr valamikor régen, miközben a szomszédos nagyvárosra bombák hullottak a fellegekből. − Bene Zoltán története Henn László Hó-korom című képsorozatához

– három vagy négy afgán férfi, számunkra kifejezéstelen, egyforma arccal, turbánban, egyen szakállal, ismeretlen eredetű talán segélyként kapott zakóban, dzsekiben, mellényben, talicskát tol Kabulban. Nyugi van, nem lőnek. A talicskák is egyformán szegényesek, fémből meg tán bambuszból készültek, letámaszthatók. A Reuter képe lehetne az, amit aláírtak: irány a kabuli könyvvásár! De a talicskákra pakolt könyvek látványa rémisztő. Nem tudom miért, talán a férfiak arca, a könyvek és iratok állapota, hogy úgy szállítják őket, mintha követ vinnének, vagy akár bombát, de ijesztő a kép. A Koránon kívül való könyvek a Gonosztól valók, indokolta tettét az Alexandriai könyvtár fölégetője. Ezek a könyveket talicskázó afgán férfiak, számunkra idegen világban élnek, ahol nincsenek könyvek. Igaz, mind gyakrabban úgy érzem, lassan már nekünk sem lesznek könyveink, vagy ha igen, csak örökségként a régi Európából. − Tráser László cédulái

− Szarajevó. Száz éve egy anarchista diák itt ölte meg a Habsburg birodalom kijelölt örökösét. Azzal a később annyiszor megismételt gyilkossággal kezdődött a valódi 20. század. Azóta szerb királyok, Tito, Milosevic uralták, még sem tudták megbékíteni Szarajevó népeit. Most éppen leült az ortodox szerb, a horvát keresztény és a muszlim bosnyák tárgyalni, de legföljebb ha elmélkedtek. A konferencián két szokatlan fogalmat is használtak a szarajevói helyzet jellemzésére: etno-kleriko-kapitalizmo és euro-diktaturo. Fordítani nem, inkább csak értelmezni lehet ezeket. Nemzeti önvédelem vallási túlhatalom formájában, vadkapitalista viszonyok között, illetve diktatórikus EU – ajánlat, demokratikus csomagolásban. Ha meggondolom, ismerős fogalmak nekünk is… – Tráser cédulái

...az amerikaiak és a Föld megmentése. E tárgykörben többedik, sokadik Filmjük. Ők, egyedül ők képesek erre, legföljebb még egyik örök szövetségesük segíthet. A filmen természetesen hibátlanul mentik meg a Földet, a világuralmat ott folytathatják, ahol abba sem hagyták. Győzelmük teljes! Rémülettel gondolok rá: ezek tényleg elhiszik, amit a stáb leforgatott Hollywoodban! Mi lesz, ha egyszer felébrednek? − Tráser László cédulái

Az államforma diktatúra. A felületes szemlélő nem venné észre; nincsenek rikító jelképek, felvonulások, nyilvános kivégzések; de azért diktatúra van. A vezér személyes jóbarátom. Talán az hozott össze minket, hogy ő sem helybéli. Eredetileg művészettörténettel, Atlantisz rejtélyéhez hasonló legendák boncolgatásával, régiséggyűjtéssel és más effélével foglalkozott. Ide is egyetemi tanulmányutat leszervezni jött, aztán azon kapta magát, hogy átvette az uralmat a szigeten. Nem került erőfeszítésébe, és később sem lázadtak ellene soha. Mégis örökké idegen lesz az emberek között, akik hódolnak előtte és engedelmeskednek neki. − Erdei Lilla novellája

– az utóbbi éjszakákon két hajnalban is utcai könyörgésre riadtam. Nők sírtak. Rémülten, tehetetlenül viselem. Miközben eddig ismeretlen mértékű kegyetlenekről tudósítanak a világból, idehaza is ez folyik. A sötét utcákon, a lakásokban, s természetesen a hivatalokban, a hatóságoknál. Mert a sötét lelkű hatalmasok megtehetik. A jogvédő messze van és keze-lába akták, paragrafusok bilincsében. Mint évezredektől fogva, rendesen. ­– Tráser László cédulái

A neve? Hm… Mondjuk, a neve: Araukária. Margit így hívta, így beszélt róla, így beszélt hozzá. Ez lehet afféle családnév is, meg a keresztneve is. Tudja, Margit különös ember volt. – Lukáts János elbeszélése

A Talált (uccai) dumák, amelyekből egyes részleteket korábban szegedi újságok, irodalmi periodikák közöltek, lassan Cédulákká formálódnak. Kezdetben, egy régi újságban, a „lila Délvilágban” láttak olvasót, hétvégenként. A lap utóbb megszűnt, megölte a „szent verseny”, így a rovat is semmivé lett. Nemsokára azonban elérkezett az Internet korszaka és egy ígéretesnek vélt internetes portál kezdte közölni eme szösszeneteket. Azután újabb fordulat következett, és a „napok hordaléka”, eme reflexió-cédulák már évek óta magánterjesztésben, elektronikus levelek formájában jutnak olvasók elé.

   Más fontosabb, de legalább is hozzánk közelebbi írások helyett, Hérodotosz történelemkönyvét olvasom, igaz ez is a szünet nélküli háborúkról szól, mintha az emberek már két és félezer évvel ezelőtt is örömüket lelték volna a hódításért folyó pusztításban. Ráadásul ugyanazok voltak főszerelők, mint manapság: görögök és perzsák. Mindez pedig úgy jön életutam kijelölt helyére, hogy mindenkor igyekeztem engedni a csábításnak: arra nézzek, amerre érdeklődésem kívánja. A nézelődésért cserébe, mert minden engedményt beáraznak odaföntről, szóval tudatlan maradhattam. Manapság a szaktudós a tudós, aki minél kisebbről tud minél többet, miként ezen Szent-Györgyi is tréfálkozott. És tapasztaljuk is, hogy a világ mostanság egyetlen hatalmas gépezetté szerveződik „hol mindenki szem a láncban” − kéretlenül. Sok évig tanítottam filozófiát, majd a gyermeki naivitással lefolytatott (de igazából meg nem valósított) rendszerváltozás után médiamunkásnak álltam, lévén egy akkori rektor lerúgott oktatói pályámról. Talán így kerültem helyemre, a „talpasok” közé. Szeretném még egy darabig folytatni, míg az Égi és a ninivei hatalmak engedik… − És ezúton is ajánlom szíves figyelmükbe a következőkben a SzegediLap-ban olvasható rövidke szövegeket.

Tráser László