SzegediLap

…társadalomkutatók szerint az angol tinik számára terrortámadással ér fel, ha elhagyják, ellopják, elrabolják tőlük mobiljukat. Mert a mobil mindenható társ, nélküle olyan vagy, mint a házatlan csiga – védtelen. Hűséges társad, minden titkod tudója, kapcsolataid biztosítéka, jelzőlámpád, hányszor rád törő magányod olvasztója és még ki tudja milyen bizalmasod…  Felnőttkorodba is elkísérő rokonod. Élettársad – vele élsz. Mit tud, ami pótolhatatlan? Megértő, titoktartó, csak neked szolgál, veled van bárki ellen. Érzéseid azon része, mely korábbi nemzedékek esetében embertársaidra szállt, ma a mobilod kapja. Egy gép. – Tráser László cédulái

– döbbenten olvasom: ha Merkel magyar kormányfő lenne, ő falat épített volna, állítja Boris Kalnoky, ismert német újságíró… majd hozzáteszi: de Németországban több százezer munkahely betöltetlen! Akkor most a politika mennyire erkölcsi kérdés és mennyire rideg érdekszolgálat? Másként mondva: milyen áron lehet önérdekét követnie egy országnak? A formát most ne is említsük, mert modern nyugati demokráciát tanuló tudatlan kelet-európaiként az emberben fölötlik, mielőtt talán kétmillió jobbára ismeretlen, dokumentumok nélkül érkező embert beengednek, sőt talán félreérthető módon, de bátorítanak egy ország vezetői, jó lett volna megkérdezni a népet, a Népfenséget… de legalább a választott testületet… Legújabb fordulatként, a német kancellár bejelentette: Európa nem készült föl a migráció kezelésére! Brávó! Ki döntött felőlük készületlenül? És hogyan tovább náluk és Európában?? – Tráser László cédulái

Cserenkó Gábor dialógusa az egészségügyi állapotokról.

Ne erőlködj, faggyal se kínozd a földet. Vedd már észre, beléptem az ajtón – mondta ma, március első napján, reggel, esővel áztatott Szegeden a tavasz a télnek, és szúrós tekintettel nézett a szemébe. A tél meg dacosan tűrte, mi mást is tehetett. Hiszen pontosan tudja, úr volt ő hóval, jéggel párnázott birodalmában, februárban kegyetlenül dermesztette a kezeket, lábakat, még a rügyfakasztó tavaszt váró álmokat is, és olyan, évek óta nem látott jeget fagyasztott a Tiszára, hogy akár ekét vonszoló traktorok is eljárhatták volna rajta a csárdást. – Bátyi Zoltán tárcája

A szerkesztő izgalomba jött: − Hiszen én olvastam öntől! Kiválónak tartom. Gratulálok, szívből gratulálok! – Nincs miért – szerénykedett a fülig piros kőműves segéd. – Dinók Zoltán novellája

...annyi nyilvánvaló talán, hogy egy világ-korszak véget ért és valami új kezdődik. Ma Európában, megszokott fogalmainkkal nem igen tudjuk szabatosan megnevezni sem a mögénk kerülő korszak mibenlétét, sem a szemünk láttára születő új lényegi jellemzőit. Annyi bizonyos viszont, hogy ez a változási folyamat nem zárul le idén és a belátható időben sem. Lehet, az európai „aranykor” ért véget és valami sokkal szigorúbb és keményebb időszak következik keményszívű politikusokkal és nem megengedő módban gondolkodó véleményformálókkal. A társadalmak közötti megosztottság növekszik, a megosztó-elválasztó árkok mélyülnek, csak úgy, mint az egyes csoportok közötti érdekérvényesítő küzdelmek is eldurvulnak. – Táser László cédulái

Úgy tűnt, a sűrű hóval együtt hullott ránk az este. Ahogy vastagodott a fehér paplan a ház előtti járdán, egyre halványult a fény, mintha korommal kennék be az ablakainkat. De anyám csak nevetett: lesz itt mindjárt olyan világosság, hogy még az angyalok is táncra pördülnek, és már fordult is ki a konyhába, hogy ellenőrizze, ég-e gáz lángja a töltött káposzta alatt, elég piros-e a halászlé, kell-e még só a pörköltbe. – Bátyi Zoltán novellája

...Mi volt a szerepe Komócsinnak, mit intézett, mit nem – a tengernyi akta mögé ki lát, és minek is tenné…?  Tény, hogy lakótelepek épültek Szegeden, a megyében, nagyipari cégek jöttek létre, gazdasági pezsgés volt a térségben, voltak gyárak, volt munka a képzetleneknek is  – azonban a szellemi-kulturális élet árnyékba vonult. Kristó Gyula akadémikus írta meg az asztalfióknak: a belső utasítás szerint nem tudós történész tanárokat kellett képezni az egyetemen, hanem jó agitátorokat… – Tráser László írása

A két fiú a tér sarkán lévő padon ült, és mereven figyelte a szemközti dohánybolt ajtaját. Olyan tizenöt-tizenhat év körüliek voltak. Fésületlenek és pattanásos arcúak. Olykor ráemelték tekintetüket, végigmustrálták az előttük elvonuló lányokat, némelyiknek még utána is füttyentettek arra várva, hátha visszaszól, de aztán gyorsan visszatért a tekintetük a fóliával gondosan lefedett trafikajtóra. Most az volt a fontosabb, sőt a legfontosabb. Már egy hete figyelték a ki-bejáró vásárlókat, meg a két eladót, ki mikor érkezik, mikor megy el, milyen szatyrot, vagy táskát visz magával. Mindent tudni akartak róluk. No, meg a rendőrről is, aki néha bekukkantott hozzájuk. Ő nyilván nem vásárló, mert még sose látták dohányozni. Azt is megfigyelték, hogy csak ez az őrmester jár be hozzájuk. Amikor nem ő van szolgálatban, egész nap nem lehet egyenruhást látni a környéken. Ezt biztosan megfizetik, hogy vigyázzon rájuk. Hát persze, mert szinte minden nap lehet olvasni az újságban a hírt, hol, milyen trafikot raboltak ki, kit öltek meg, vagy vertek nyomorékká a néhány ezer forintos bevételért. A tévében még meg is mutatják a tettest, amint vezetőszáron kísérik a rendőrök. – T. Ágoston László novellája

Nagyon büszke rá, és tudja, hogy a Tök Ász vendégei is fölnéznek rá, mert még soha nem volt büntetve. Előzetesben ült, és volt egyszer házi őrizetben is, de a bíróság előtt még soha senki nem tudta rábizonyítani se a lopást, se a rablást. Mert ez két különböző jogi kategória, amit nem illik összetéveszteni. Így mondta az ügyvéd is, a Seregi. Márpedig ő úgy olvas a bétékában, mint felszentelt pap a Bibliában. – T. Ágoston László novellája