SzegediLap

...a megvásárlása óta oly sok örömet okozó kis sivatagi futó, úgy tűnik, nagyobb baj nélkül átvészelte a telet, s már napok óta odakint szellőzködik a szabad levegőn. Az éjszakai hidegben aggódom miatta, ezért hajnaltájt gyakran kinézek hozzá, de eddig hősiesen viseli a hidegpróbát. Szobában hozott levélkéit bátran feszíti az égnek, nincs benne félelem – vagy csak nem mutatja. Különben nem nyit virágot, látványa pompáját is csak híveivel osztja meg. Engem tán kedveltjei közé fogadott, de nem dicsekszem, még megtörném bizalmát. – Tráser László cédulái 

Szerette ezeket a késő délelőtti órákat. Ilyenkor egy rövid időre besütött a nap a málladozó falú bérház udvarába és végre a körfolyosóra kitett növényei is kaptak egy kis fényt. Maga elé képzelte őket, a levelek erezetét, a bimbókat, a bomló rügyeket, virágokat, a színüket, melyek már megkoptak az emlékezetében, a tudatában. Szinte érezte, ahogy robban bennük a klorofill. – Botz Domonkos novellája 

...mit árt neked a Nyugat? Hisz összefut / Minden térképen Nyugat és Kelet: / Feltámadáshoz a halál vezet. (részlet John Donne verséből, Vas István fordításában) – Ezt a néhány sort idézte magyarázatul Oppenheimer, az atombomba projekt menedzsere Groves tábornoknak, a vállalkozás parancsnokának kérdésére: miért a Trinity (Szentháromság) elnevezést adta a bomba tesztelésének? – Tráser László cédulái

A kis fadoboz, amely nagyanyám után maradt, zsúfolásig tömve előttem való életekkel. Fényképek, iratok, levelek emberekről, akik a vér homályos vonalán hozzám is tartoztak, helyszínekről, amelyeket az ő szemükkel látok most. Család fülledt verandán ebéd után, pókhasú nagynénik, nyaralások, kirándulás, jaj, de vicces ruhában, nézd csak, az egyik képen még milyen kicsi vagyok! A levelek között van egy, amelyik utánam nyúl, nem hagy nyugodni. Gyűrögetem a kezemben, magammal akarom vinni a partra, ott akarom olvasni, ahol jó nekem. – Mirtse Zsuzsa novellája 

Harminc éve hallgatom a kis hátulról indított célzásaidat, de ma sem tudok velük mit kezdeni. Nem voltam jó feleséged? Nem főztem, mostam, vasaltam rád harminc éven keresztül? Rosszul neveltem a gyerekeinket? Jó, tudom, az unokákat agyonkényeztetem, de te se vagy különb nálam. Ez ügyben különben se nyitok vitát. Az se érdekel, hogy ez mennyire tetszik a menyemnek, vagy mennyire nem. Elszórtam a keresetünket? Nem jól osztottam be a beoszthatatlant? Vágd a szemembe, ne kímélj! – T. Ágoston László novellája 

...nézem egy lány képét az újságban: fél arcát letépte egy őrjöngő négylábú. De csak egy pillanatig, mert annyira ijesztő, elkapom róla a szemem. Mi történt volna velünk, ha Isten nem teremti ilyen szépségesnek az embert – töprengek. Ámbár mi emberszemmel látjuk fajunkat, s mástól nem tudjuk megkérdezni, milyennek lát? Bár, ha a virágzó cseresznyefa gyönyörűséges, az érett asszony is szép, ha a kora nyári hajnal elbűvölő, a szerelmes lány is az, ha olykor az alkonyi felhők üzenete szívszorító, felötlik életed múlandósága, mert egy vérből vagyunk. Nem csupán Maugli és a dzsungel népe, hanem mi valamennyien – Isten teremtményei. Akkor pedig szép kell legyen az ember is, mint valamennyi földlakó. – Tráser László cédulái

Patonaiéknál az volt a szokás, hogy esténként a tévé előtt vacsoráztak, miközben buzgón nézték a híradót. Végtére is nem árt az, ha az ember tudja, mi történik a nagyvilágban. Hajdan, amikor még a gyerekek is hazajártak enni, a konyhában terítettek, a nagy asztalnál. Hét órakor illett mindenkinek az asztalnál ülnie és frissen mosott kézzel várni, hogy a mama kimerje a porcióját. Ez volt az igazság órája. Mindenki elmondta, mi történt vele aznap. Ki, kit, miért és hogyan bosszantott föl, s kinek miben lehet segíteni. – T. Ágoston László novellája 

...sámán-sámán hátán – fiatal valláskutatók tanácskoztak minap, s szándékkal, vagy csak menet közben, de meglehetős képet rajzoltak a népi vallásosság manapság divatos hazai irányairól. Elképesztőn kusza képet formáztak: Jézus és a rovásírás, ősmagyarok képzelt világképe, hajdani táltosok és sámánok, a magyarok istenének életre hívása meg hasonlók. Amint az egyik kutató fogalmazott: széles körben folyik a személyes vallás-készítés, egyéni kívánságok szerint. – Tráser László cédulái 

Vonalas telefonon hívnak. Felveszem. A megdöbbenés és öröm szokatlan határán állok. V. Lászlónak a hangját hallom, aki már az ősszel elköszönt tőlem, meg akart halni, vért köpött és minden más baja volt, akkor a szomszédját is áthívta, hogy végrendeletét tanúként aláírassa. Végtelen örömömet szeretném kifejezni valahogyan, de nem tudok szóhoz jutni, annyi szépet és jót kíván Karácsonyra, átvillan az agyamon, hogy milyen jó, hogy most hív három nappal Karácsony előtt, nekem nem jutott volna eszembe… Máris folytatja: „Boldog Új Évet Kívánok! Jobb legyen, mint amilyen lesz!” – Juhos-Kiss János írása 

Valaha számtalan ostoba átszámítási feladat szerepelt az általános iskolai példatárakban; ma már világos, hogy semmi értelmük sem volt, helyesebb lett volna néhány valóban fontos mértékegységre, és a köztük lévő kapcsolatra nagyobb súlyt helyezni. 25 évesen matematikusi diplomát kaptam ugyan, de még újabb 25 évnek kellett eltelnie, mire elmondhattam magamról: kezdem a hosszmértékeket nagyvonalakban érteni. Vagy legalábbis egy bizonyos fajtájukat. – Andor Csaba tárcája