SzegediLap

Csak azt a férfit látta, homályosan, mintha zsírral kent üvegen át nézné, pedig csak az eltelt évek koszolták be a képet, akinek a nevét már elfelejtette, de szép formás mondatait nem. Aki kiállt a parlament ablakába, vagy erkély volt talán, és azt mondta, hogy Magyarország most már köztársaság. És hallotta, fülében zúgott a parlament előtt ünneplő tömeg tapsa-moraja, meg a férje hangja is, aki arról beszélt, mamus, most jön ám a szép világ, vége a kommunizmusnak, mi is meggazdagszunk, mint akik Nyugaton élnek, mert ezt hozza nekünk a kapitalizmus, meglásd. – Bátyi Zoltán novellája 

...Mára nem terveztem semmi különöset. Sétálgatok a kertben, figyelem a fák színeváltozásait, a tavat a sirályokkal, majd lépcsőfokról lépcsőfokra egyre távolodom, hogy a környező utcákon lézengjek tovább. A rue Bonaparte-on már előre köszön Lapis András kalapos lánya, épp csak kikukucskál az őt körülvevő tömegből… Tisza-parti séták jutnak eszembe, és a fák a folyó mentén. Ám míg a szegedi lányt gyakori mélabú és csend veszi körül, itt a járókelők tényleg a kalapja alá néznek, a kisgyerekek örömtől sugárzó arccal szaladnak hozzá egy ölelésre, a turisták egymást lökdösve, szép fotók reményében ülnek mellé. Köztéri szobornak rosszabb sora soha ne legyen! Lélegzetvételnyi otthonnal teletöltve sétálok tovább... – Kecsmár Szilvia: Levelek Párizsból. Első levél 

1956. október 26. csendes őszi napnak indult. Bágyadt napsugár nyalta a tintafoltokat a már generációkat kiszolgált iskolapadon. Jobb híján megpróbáltam a napsugár fakító munkáját egy régi zsilettpengével meggyorsítani. – Szabó Mihály visszaemlékezése a szegedi sortűzre 

...korosodó szőke nő kér a kávézó pultjánál tortaszeleteket, látható élvezettel válogatva az édességekből. Afféle pincértárcából fizet, majd türelmesen várja a visszajáró aprót. Amikor megkapja, szól fiatalabb társnőjének, azzal feszülő ruhákban kimasíroznak a helyiségből. Kérdem a pult mögötti ismerőstől: prostik? Csak a szőke, mondja, az nyilvános házat vezet Rómában. De irigylem a megfigyelőjét, bókol egyet felém fölösen. Fölösen, hisz aligha van olyan foglalkozás, melynek nyomait egy idő után ne őriznék arcunk redői... De azért Rómában nyilvános ház… Vitte valamire. – Tráser László cédulái 

A férfi a tévét bámulta, az asszony meg a számítógép képernyőjét. Csak amúgy, megszokásból, mert a tévéhíradó minden csatornán ugyanarról szólt, az interneten kínált üdülési lehetőségek meg egyaránt elérhetetlenek voltak a kispénzű nyugdíjasok számára. – T. Ágoston László novellája 

...A jutkaovónéni meg a tilda is azt mondták, hogy ez egy fontos nap, és, hogy tisztálkodjunk meg rendesen és öltözzünk is fel szépen. A bátyám meg jön itt a gyorsasággal. No mindegy, találtam mást. Elfoglalom magam, ha nem mehetek, nézegetem a bartoserikát. Nem kell rosszra gondolni, ez egy mesekönyv. Anyuka szokott belőle felolvasni néha, de most a szomszéd bácsival van elfoglalva. Aki azért jött hozzá, hogy el ne hervadjon. Szerintem nem fog, de mindegy. Annyira megörült Anyuka neki mikor csöngetett, hogy majd kiesett a száján. Biztos megint autót szerelt a szomszéd bácsi és olajos lett a keze...– Cserenkó Gábor novellája 

...Ekkor megint beszélt egy emberről, akinek azt mondotta bizonyos Madách úr, hogy küzdjön és bízva bízzon, de hogy miért parancsolt ilyet, és pontosan kinek, erről nem árult el közelebbit – motyogta egy újságíró fülébe valaki. A tudósító – akinek korábban már többször elmagyarázta a szerkesztő, hogy a jó hír nem hír, és olvasottságot csakis véres történetekkel lehet növelni, de legalábbis szerepeljen benne vetkőzős celeb – az elmondottakat nem tartotta elég érdekesnek. Már csak azért sem, mert Madáchról hallott ugyan, de úgy vélte, nem sorolható sem a véres, sem a celeb kategóriába, ezért a hallottakat nem jegyezte fel a jegyzetfüzetébe.... – Bátyi Zoltán tárcája, mellyel Madách Imrére emlékezünk, halálának 150. évfordulóján 

...virágos női rövidnadrágot, shortot látok délelőtt a járdán, melyet valaki gondosan összehajtott és a fa alá helyezett. Vélhetőn nem a tulajdonos volt ilyen precíz, amikor éjszaka kiugrott belőle, netán lerángatták róla. Tettének oka ismeretlen, de akár hírtelen felindulásból is eredhet, hogy megszabadult a pillanatnyilag fölöslegessé vált ruhadarabtól. Igaz, éjszaka a presszó teraszán egy majd tettlegességig fajuló vita is zajlott, bizonyos Bea képtelen volt uralkodni magán és üvöltve követelt elégtételt egy ismeretlen asztalszomszédjától, amiért az „belepofázott” az életébe. Többször jutottak a verekedés pereméig, miközben Beát csitították, illetve az általa megrágalmazott szomszédot visszafogták. Néhány éve még megrázott volna, mára csak zavart az alvásban. Idővel megszokjuk a nehezen viselhetőt is, alább adjuk az igényeket. – Tráser László cédulái  

Sanyikáról már az óvodában kiderült, hogy különös érdeklődéssel bír a szebbik nem iránt, azaz szexuálisan túlfűtött. Ezt olyan szépen mondtam, hogy szinte magam is meghatódtam tőle. Valójában nem is én fogalmaztam így, hanem Marika néni, a kertvárosi egyes számú óvoda vezető pedagógusa, aki eltanácsolta Sanyikát a jóhírű intézményből. Igen, kénytelen volt eltanácsolni (hogy azt ne mondjam, kicsapni), hogy megvédhesse az óvoda jó hírét, az óvónők és a dajkák szakmai felkészültségének a minőségbiztosítás jegyében történő folyamatos fejlesztése és a legmodernebb pedagógiai elvek és eredmények alkalmazása érdekében... – T. Ágoston László novellája 

Felfelé köpködte az embereket a mozgólépcső. A metróból szálltak ki, és az aluljáróban dőlt el, vajon merre rohannak tovább. Táblák segítették a közlekedést, de a legtöbb ember már rutinosnak mondhatta magát és tudta, hogy merre kell mennie. Mégis az egész egy totális káosz leképezésének tűnt. Egymásnak szaladó, az auráknak bezavaró hangyabolynak tűnt ez, ahol a legjellemzőbb a tiszteletlen sietség. – Cserenkó Gábor kisnovellája