Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Varga Márta
A nő másképp
Nagy Orsolya festőművész kiállításának megnyitója
(Somogyi-könyvtár, 2014. május 8.)
 
 
Tisztelt Művészetkedvelők! Kedves Vendégek!
 
Nem is választhattak volna szervezőink, alkalmasabb időpontot arra, hogy egy ifjú tehetséget bemutassunk, mint ezt a tavaszi, május eleji délutánt. Még ha nem is volt nagyon morcos a tél, a virágokat bontó május egyszerre nyugtatja meg, és csigázza fel a természet erőit és az emberi lelket: a hidegtől már nem kell tartani és az életerőtől duzzadó növény és állatvilág burjánzásba kezd. Új életre kel érzés és gondolat is.
Az örök tünemény, a tavasz mindenkit megérint. Míg az április, ez a Faun-bokájú vad suhanc (ahogyan Tóth Árpád nevezi), az újjászületés, és a fiatalság bizakodó magasztalása, addig a május már az életigenlés, a beteljesülés izgalmával van teli. Május a szent tavasz, amelynek Márai szavaival élve dallama van, s amelynek ünnepe pogány és harsány. Minden lármázik, mondani akar valamit.
 
img_9038.jpg
Nagy Orsolya
 
Hátha lármázni nem is, de mondani mi is szeretnénk valamit ma: bemutatni itt, Szegeden egy ifjú tehetséget, Nagy Orsolyát. Makón, ahonnan származik, könnyebb dolgunk lenne. Ott nem kellene az alkotói pálya ívét megrajzolni, hiszen egy kisvárosban mindenki ismer mindenkit. Szüleit kiváltképp, hiszen városszerte tisztelettel, megbecsüléssel beszélnek a volt rendőrkapitányról és pedagógus feleségéről. Munkájuk és közéleti szerepvállalásuk folytán a család életének, így a Nagy lányok felcseperedésének sok szemtanúja, tehetségük kibontakozásának számos segítője akadt. A Maros parti városban köztudott, hogy míg Ildikó kislánykorától a tánc világában, addig Orsi a képzőművészetek terén tűnt ki kiválóságával kortársai közül. 
De most a Tisza partján vagyunk, meg el is telt néhány év azóta, hogy Orsiról utoljára hallottunk. Önálló anyaggal már hét éve nem jelentkezett. És mivel minden alkotásnak lelke, üzenete, meséje van, hogy értsük, mit látunk most a falakon, muszáj néhány fontos dologról említést tenni vele kapcsolatban.
 
img_9049.jpg
Varga Márta és Nagy Orsolya
 
Orsiról három dolgot egészen biztosan sok makói tud:
Az első, hogy kézügyességét, alkotó fantáziáját minden bizonnyal édesapjától örökölte, aki egy igazi XX. századi herold: címertudományi ismereteit, az alapelveket, a szabályokat és azok esztétikáját nem csak elsajátította, hanem maga is művelte, nagy hozzáértéssel. Ahogyan Orsi visszaemlékszik rá: a kanapén ülve, szemüvegben festegetett az asztalnál, zeneszó mellett, halkan mormolva azt, elveszve a színek sokaságában. S talán nem csak a képzőművészet, hanem az írás iránti tehetség is tőle eredhet, hiszen mindketten nagyszerű novellák, versek szerzői.
A másik, amely Orsiról köztudott, hogy a kiváló makói művésztanár, Jámborné Balog Tünde volt az első mestere, aki korán, mindössze 12 évesen fedezte fel benne azt a tehetséget, amely ma itt is megmutatkozik. Tünde néni, vagy ahogyan Orsi egyik novellájában emlegeti „Tündér néni” sokak számára tette elérhetővé, szerethetővé az alkotást Makón, és mértani pontossággal tudta, melyik tanítványnak milyen segítségre van szüksége. „Az öreg hölgy meseszerű tündér keresztanyámként tűnt fel, s vezetett be egy varázslatos titkos új világba: a kerámia műhely csodás birodalmába. Alacsony termetű, őszes nő volt, ezernyi mese tudója. Sokat ültünk ketten a kis műhely dohos falai között, nehéz szagú agyagos hordók és kemence mellett a fa asztalnál ülve. Mesélt.
 
img_9063.jpg
 
Daphne, Odusszeusz, Euridiké, Hattyúk tava, titánok, állatok és bohócok éltek és harcoltak történeteiben, miközben a barna üres föld életre kelt girbe-gurba ujjaim között. S a kezek melyek eddig csak szégyent hoztak rám, egyszerre varázspálcává váltak új álmot adva számomra. Szobrász leszek.
„Tündér néni” minden hétfő este várt engem s én boldogan formáltam meg hőseit, míg nem egy nap azt tanácsolta, talán komolyabban kéne vennem ezt az egész dolgot. Művészeti gimnáziumba kéne mennem.”
Lám, mit jelent, mit teremt a tanítványát értő, szerető pedagógus: egy csendes, visszahúzódó, állandóan betegséggel küzdő kislány számára nem csak a helyes önértékelésnek ad sziklaszilárd alapot, hanem útnak indít és iránytűt ad mellé.
A harmadik pedig, amit szintén mindenki tud Orsiról, aki ismeri Őt, hogy sokat küzd testi bajaival. Kisgyermekként sokszor műtötték, egy rendkívül ritka betegség tünetei újra és újra próbakő elé állítják ma is. Szerencsére nincs egyedül a bajban, családja, édesanyja, testvére mellette állnak, segítik, támogatják őt mindenben. Erről is, mint az életét meghatározó dolgokról mindig a legnagyobb természetességgel beszélt. Még akkor is, ha tengernyi testi fájdalmat és lelki kínt kellett kiállnia az elmúlt években.
De ahogyan az a mesékben is lenni szokott a sok megpróbáltatásból mégiscsak a legkisebb királylány került ki győztesen: Orsiban akaraterővé, és bizonyítási vággyá változtatott mindent a gond. A test börtönébe zárt lélek utat tört magának: korát meghazudtoló érettséggel formázta, gyúrta elsőként agyagba érzéseit, élményeit. Vágyakozásait úgy sikerült szublimálnia, hogy általános érvényűvé váltak szobrai. Angyal figurái örültek és búsultak, szárnyaltak és zuhantak, mindazt láttatták, amit addig, fiatalkora ellenére kénytelen volt megtapasztalni.
A Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán végzett, első önálló kiállítását 18 éves korában rendezték munkáiból. Ki más is nyithatta volna meg, ha nem Tünde néni, aki akkor azzal a mondattal zárta gondolatait, hogy „Repülj kislányom, az út a csillagokba visz.” A mester bölcs előrelátásáról újra megbizonyosodhatunk, hiszen azóta négy önálló és egy közös kiállításon van túl, s a Szegedi Tudományegyetem Tehetségtanácsa is felfigyelt kiváló képességeire. Mi több, ha a mostani anyagra pillantunk, láthatjuk, hogy a csillagok közé is elérkeztünk: a Nő másképp egyik festménysorozatát a csillag ihlette.
Persze az idáig vezető út sem csak örömökkel volt kikövezve. Az agyag megmunkálását betegsége miatt abba kellett hagynia, mit volt mit tenni, elindult a mi hős leányunk szerencsét próbálni. A bátor vállalkozás nem volt hiábavaló: „Fess egy képet nekem” – mondta Amszterdamban egy fiúcska, és Orsi felé tolta a régi festékes dobozt. Ezzel a kéréssel jó időre eldöntött mindent. Derűt csalt a fiatal magyar lány arcára, és lassan elkezdtek megszületni az első festmények. 
Orsi talán akkor ébredt rá igazán, hogy az alkotás – legyen az festmény, írás, vagy filmkészítés, amiben szintén jeleskedik – terápia és kompenzáció a számára, ami nem ritka jelenség a művészetben. Minden frusztrációt le lehet közben vezetni. Amíg az agyagot gyúrta, írt, vagy festett, önmaga lehetett. 
„A nap végére többet viselünk el, mint azt reggel hittük volna.” – mondta Frida Kahlo, a mexikói festőnő, akinek élete és alkotásai rendkívüli hatással voltak rá. A gyermekbénuláson átesett, balesetben megsérült, életét végig betegségekkel küszködve leélő művész akaraterejének, kitartásának, elszántságának és a kemény munkának köszönhetően kapott lehetőséget tehetsége kibontakozásra. A képei azt fejezik ki, amit mindenki érez, ha bajban van: a szenvedésben egyedül vagyunk.
Vonzereje és intelligenciája révén rövid életét is élményekkel és sikerekkel telítette, az utókorra hagyott történetekből és festményekből egy szókimondó és bátor nő portréja bontakozik ki, aki haláláig önmaga felfedezésének útját járta.
Ez a tudatosság, ez az elszántság Orsira is jellemző. Már kisgyermekként is mindig kész tervvel érkezett a kerámiafoglalkozásokra, tudta, mit fog csinálni. Alig kellett irányítani, teljesen ösztönösen mintázott – emlékszik vissza Jámborné Balog Tünde.
 
img_9053.jpg
 
Már az első festményeiből rendezett kiállítási anyagból is hihetetlen erő és expresszívitás, festőiség sugárzott. Tiszta, keveretlen színei, komplementer kontrasztjai Matisse-t idézték.
„Elővettem az ecsetet és elkezdtem a képet...
Az örömömet, rikító narancssárgával festettem, ami harsogva hirdeti színét, mint a hangoskodó paradicsommadarak, amikor színükkel és hangjukkal elkápráztatják az embert.
A félelmeimet az éj feketéjével, amely mindent magába nyel és beárnyékolja a többi színt.
A szomorúságom halott szürkével festettem reá, mint egy néma idegent, aki csak félszegen ácsorog a többi szín között.
Az ajkát perzselő pirossal, ami pajzánul s titokzatosan mosolygott a többire...
A karjait, nyugtató homokszínűre színeztem, ami forrón ölel át.. s a szemét, a szemébe szivárvány színt rajzoltam, ezernyi csillogást, ezernyi kérdést és kételyt.” – írja le novellájában színeinek világát Orsi.

img_9034.jpg

Ami az írásait illeti, énjének líraibb oldalát mutatják. Könnyedek, finomak, légiesek, és mintha közvetlenül a szívéből jönnének. Némelyikük közelebb van a szabad vershez, mások szinte kész jelenetek, amelyek pódiumra kívánkoznának. De bármilyen formát is választanak maguknak a mély érzések, stílusuk így is egyedi, hangulatuk magával ragad, irodalmi értékükhöz kétség sem fér. Novellái eddig a Marosvidék című folyóiratban jelentek meg, reméljük előbb-utóbb más helyen is kapnak publicitást. Hiszen szerzőjük végső soron bölcsész: a Szegedi Tudományegyetemen 2013-ban fejezte be a BTK Szlavisztika, szerb mesterképző szakát és ezzel párhuzamosan szerzett mester diplomát ugyanitt a Jogi Karon, Nemzetközi Tanulmányokból is.
Ennyi mindent kell tudni Orsiról ahhoz, hogy tudjuk, ki vagy mi a Nő másképp?
Amióta ember él a földön a nő szimbólum. A szümbolon görög szó jelentése ’melléállítás’, ’ráismerési jel’.
A nőiségben a szépségre, a gyengédségre, az élet folytonosságára, a termékenységre, a gondoskodásra, a szeretetre ismer rá minden arra érzékeny ember, éppen ezért a művészek számára örök, kimeríthetetlen téma a női test. De miért nyúl ehhez a szimbólumhoz Nagy Orsolya? S miért az aktok uralják a vásznak nagy részét?
Nos, lehetetlen nem észrevenni, hogy a női testek pőresége Orsi képein a lélek meztelenségét láttatja. A sebezhetőséget, amely ellen  akár bevalljuk, akár nem , senki nincs felvértezve. Csak éppen annyi erotika van bennük, ami a testiségben nemes és vonzó, az ülő, fekvő, torzó alakokban nem a való, hanem az égi más jelenik meg. A platóni ideák világát ideidézve az örök és változatlan női lényegek, amelyek itt e földi létben testet öltenek.

img_8999.jpg

Ezekben a képekben  nincs semmi mesterkéltség, természetesek és őszinték, akárcsak Orsi. Szándékosan nem a legszebb mozdulatokat csalja elő ecsetével, mintha csak a legmutatósabb helyett a legjellemzőbb, a legkifejezőbb pillanatot szerette volna megfesteni. Nőalakjai tulajdonképpen meztelenségükben is szemérmesek, minden mozdulatuk mélyen emberi. Még a Virágzás című kép sem annyira tolakodó, pedig látványosan mindent kimond, mindent megmutat, semmi titok nem marad abból, amit az Egyedül sorozat kitűnő ellenpontként megtart magának. A túloldalon látható orchideás képeket pedig a mintegy idézőjelben megjelenő szecessziós hatás,  az aktok és a háttér viszonya teszi egységessé.
A Nő másképp igazából attól lesz, ami a csillagos képeken látszik. Mert ahogyan a fény a sötétségtől nyer értelmet, a Napnak párja a Hold, az erőt pedig csak akkor érezzük, ha tudjuk mi a gyengédség, ugyanúgy a női minőség a férfi minőség mellett találja meg valódi jelentését. A nő másképp akkor van, ha férfi van mellette, olyan férfi, aki királynőnek látja őt. Aki felruházza minden nőiséggel, amire a férfinek az élete során szüksége lehet: érte lobban szerelemre, benne látja a tökéletes anyát, nőtestvért, ártatlan leányt. Szépnek látja, mint senki mást, az ő gyengédségére van szüksége az idők végezetéig. Ha a nő ezt érzi, akkor van másképp. Akkor színesedik ki a világ körülötte. Lágyság és könnyedség lesz úrrá rajta, ilyenkor egyszerre képes szárnyalni és nagy lelki nyugalommal elviselni minden nehéz helyzetet. A csillagos képek üde színei, a belőlük áradó harmónia arról árulkodnak, hogy Orsi életében ilyen időszak van éppen.
Vénusz tehát sikerrel járt, megzabolázta a természetet. Az idei a beteljesülés reményét hordozó „szent tavasz" Orsi számára. A szerelem és az újjászületés virágokkal és csillagokkal övezett istennői az újjászületésről szólnak. Ennek allegóriái a meztelenségük ellenére is szemérmesen vallomást tevő aktok.
Azt hiszem alkotónk esetében nem szobrászi, festői vagy írói tehetségről van szó. Ugyanannak az egyéniségnek a különböző oldalai nyilvánulnak meg, ha fest, ha ír, ha filmet csinál, ha mintáz. Az ő sokszínű, csillogó egyénisége, ami teret és eget követel magának. És milyen jó, ha rá csillagot is kap.
Orsi bizonyára még sok mindent meg fog tanulni anyagról, térről, formáról és az emberekről is, ám a legfontosabbat már tudja: nem másokat utánoz, hanem önmagából merít. A sok akt mind-mind ő maga, a lelke, az érzései az ő vágyai.
És ha véletlenül a magunkéra ismerünk bennük, ne szégyelljük bevallani!
Hálás vagyok a figyelmükért!
 
 Fotók: Somogyi-könyvtár
 
 
 

vm.jpg

Varga Márta a Csongrád Megyei Kormányhivatal kommunikációs vezetője.