Marton Árpád
A kép születése avagy a festésre írott szók
Barkos Bea kiállítása elé
Kezdetben volt csak a szín. A vérveres, a vers-véreres. Parázsló epicentrum a tábla egy pontján, egyedüli, az egyetlen pontként a lemez neutrális, vak határolatlanjában, amely tudvalevőleg minőségi léttöbbletként tekint a végtelen létállapotára, mely metafizikus létsík-váltás csekélyke, mégis elengedhetetlen föltétele és kiindulópontja ama parányi, izzó pontocska, ős-sejt, a gondolat zsarátnoka, kozmikus maghasadás, a nincs, jobban mondva a már-majdnem-nincs teremtő cirkulációja a vanba. Fényspektrum, gondolat ekrazitja, ihlet. Gyújtó-pont. Örvénylik, felparázslón; szikrázó kárminfolyondár, sistergő enciánspirális. Cinóber meteoritok kobalt csóvája, mohazöld üstöke. Asztrális ezüst, gyökérző arany-szövet. A tudat malachit nyila antracit űrben. Látóablakok látófalakon. Emlékezet hínár-szövevénye, arany holdfoszlány-tükrében, bolygóközi térben. Mi egyéb volna tétova angyallétünk, fénybe tapogatózó angyallétünk, ha ugyan nem a léten-túli önkéntelen sóhaja magáról megfeledkezőben, a közönyös lét nanomásodpercnyi eksztázisának kósza tüneménye, amely elszabadult egy ernyedt, darázszsongásos, telten telt pillanatban a testetlen nemlét békességéből, naprendszereket szórva széjjel sikongó esztergájáról, rotyogó üstjéből szilvalávát lövellve, nem szűnő delej, forrását kutató káprázat, végső értelmét vizslató értelem, milliárd határoltság zizegése a határtalan kábulatát eszméletre vesztőn? Volnánk a tudat elfalazott lépcsősorainak vaksi bolyongói, tótükrök alatt felhomályló város zarándoka, tengerfenék kacskaringós, bűvöszöld, hívogató indáinak elcsábultjai, hínár-sokaságba elmerülő, égsugarakba kapaszkodó, a szív malomköveit súlytalan lebegésben cipelő hódítói sohasemvolt, seholsincs, inverz ormoknak, soha meg nem szűnők, mindig előbb emlékezetbeliek, semmint maradandók. Tenger alatt járók, feltünedező tűnődők, bolygó bolyongói, égalattiban égre kiáltók.
S mert – ahogyan azt Balázs Bélától halljuk – a művészet az élet öntudata, e gesztikus, nosztalgiákat balladázó festészet az ártatlanságunk elvesztéséé; a tudat kiútkeresésének látlelete, bentibe való kitörésé, mélybe alá-lebegésé, a tudatelőttes feltárulásáé. Otthonunk nem lévén az elomló időben hontalanságunk csak a bizonyosság-sejtéseket rezonáló, szép káprázat, a lelkünket meleggé sajdító. Ne higgyetek e képek meseszerűségének. Avagy ha mégis: ne keressetek indázó színgyökereik kusza pompájában dajkaregét, de mítikus képzeteket, bájoló-bűvös sejtelmek lenyomatát, ahogy, akár fosszíliákban az évmilliók, leképeződnek a táblán. Lélek-lenyomatokat, létleleteket. Való-más vallomásokat. Vigasztalásunkra valókat. Szomorkodtatókat. Ami ugyanaz. Csak szín a kezdet!
Petőfi Sándor Művelődési Ház, Szeged-Kiskundorozsma 2015. febr. 13.
Marton Árpád a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1994) és a Szegedi Hittudományi Főiskolán (1995) végzett. 1992-től 2001-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, majd szerkesztő-rendezője. 1998 és 2002 között több színházi produkció vetített látványterveit készítette el (Kajak-Kenu VB gálája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Anna Karenina a Kisvárdai Várszínházban, majd a Ferencvárosi Nyári Játékokon). 2001-től tárcái és cikkei jelennek meg a Délmagyarország, a Szegedi Élet és az Új Ember című lapokban. 2003 óta állandó szerzője a Szegedtől Szegedig antológiának. 2005-től számos kulturális eseményt szervezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési munkatársaként, köztük az első szegedi Múzeumok Éjszakáját. 2004-től alapító munkatárs a Magyar Katolikus Rádióban (szerkesztő – Zenei Kincsestár, A vasárnap muzsikusa; műsorvezető – Szépség-Szalon); számos kulturális és portréműsort készített, 1000-nél több zenei műsora között a Mozart teljes életművét bemutató, Mozart-galaxis című, rádiótörténeti jelentőségű sorozattal. 2001 és 2006 között tagja volt a H.S.D. Magyar Rendezők Társaságának, 2006 óta a MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének valamint a Szegedi Írók Társaságának. Könyvei: Musical Kalauz. (Móra, Bp., 1998); „Ő muzsikál rajtam keresztül” – beszélgetés Rév Lívia zongoraművésszel (Kairosz, Bp., 2007); „Hazavár az Isten” – beszélgetés P. Nemeshegyi Péter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp., 2008); „A művész Isten szolgája” – beszélgetés Tokody Ilona operaénekessel (Kairosz, Bp., 2008); A felettes Mi – kulturális és médiaetika egyetemi tankönyv (GerhardusKiadó, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009).