Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Képiró Ágnes
Térkultúrák
 
2012. szeptember 3-án Eleven szellem címmel rendhagyó tárlat nyílt a szegedi Démász Székházban. A látszólag egymástól távol eső matematika és a képzőművészet különös találkozásának lehetünk szemlélői szűk egy hónapon át. A matematikát Szilassi Lajos képviseli, a képzőművészetet Orosz István. De a matematikát Orosz is műveli, a művészeti megközelítés Szilassit is jellemzi. A kiállítók közös nyelve a matematika és közös céljuk az eleven szellemű látogatók gondolkodásra késztetése. Mindkét alkotó síklapú, vagy arra emlékeztető térbeli formákat mutat be – igaz, Orosz István grafikai lapjain síkra redukálva teszi ezt. Mindkét művész tárgya a szimmetria.
 
01.jpg
A tárlatot megnyitó Csákány Béla professzor a kiállítókkal
 
Orosz István 1975-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola grafika szakán. Grafikusként és illusztrátorként tevékenykedik, valamint animációs filmek készítésével foglalkozik. Nemzetközi hírnévre tett szert a Tovariscsi, konyec című rendszerváltó plakátjával. A Kossuth-díjas képzőművész otthonosan mozog a szépirodalom területén is: verseket és novellákat is ír. A tárlat másik alkotója, Szilassi Lajos 1966-ban szerzett matematika és ábrázoló geometria szakos tanári diplomát a JATÉ-n, majd a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematikai tanszékének oktatója lett. Nevéhez fűződik az ún. Szilassi-poliéder megalkotása, mely a tetraéderen kívül az egyetlen olyan soklapú test, amire teljesül az a tétel, hogy bármely két lapjának van közös éle. Ennek a matematikai konstrukciónak a felfedezése (1977) indította el azokat a számítástechnikai eszközöket is igénylő vizsgálatokat, amelyek csak az utóbbi években teljesedtek ki.
 
02.jpg
Szilassi Lajos poliéderei, háttérben Orosz István grafikái
 
A két kiállító ismeretsége Atlantában, a Martin Gardner tiszteletére rendezett nemzetközi matematikai kongresszuson kezdődött („Gathering for Gardner”), ahol Szilassi Lajos híres Szilassi-poliéderét tekinthette meg a közönség; Orosz István pedig néhány geometrizáló munkájával szerepelt.
Bár többször is szerepeltek már közösen csoportos kiállításokon, ez az első alkalom, amikor kizárólag a két alkotó által készített művek láthatóak egy tárlat keretén belül. Orosz István – alkalmazkodva Szilassi poliédereihez – azon grafikáit válogatta a tárlatra, amelyek kapcsolatot teremtenek a tér és a sík között. Ezek között találhatóak formai és tartalmi megfelelések is. Az előbbit az Escher-i művekkel is rokonítható, szigorúan geometrizáló, térillúzionista grafikák jelentik. Oroszt régóta foglalkoztatja a geometria, és azoknak a művészeknek a munkássága, akik társítják a matematikát a képzőművészethez. A Démász Székházban látható művek többnyire az utóbbi években készültek. Jelen kiállításon látható először a Bábel tornya című rézkarc. A grafika érdekessége, hogy akár a torony aljából lépcsőkön indulunk el, akár vízszintesen, egyetlen lépcsőfok használata nélkül, el lehet jutni a torony tetejébe. Azt hogy hogyan, meg kell keresni, akár egy labirintusban.
 
03-babel-d.jpg
Bábel tornya
 
A tartalmi megfelelések tekintetében kiállításra került öt olyan kép, amelyek Dürer-parafrázisként értelmezhetőek. Így járhatunk be akár egy ívnek megfeleltethető utat az architektonikus munkáktól a teljesen figurális Dürer az erdőben című grafikáig.
– A Dürer-parafrázisaim teljesen figurálisak, és aki nem ismeri Dürer poliéderekre vonatkozó kutatásait, nem is nagyon érti, hogyan kerültek ide ezek a grafikai lapok. Dürer a Mérés tankönyvében számos poliédert szerkesztett. Van is egy olyan elképzelés, amit Dürer-sejtésnek hívnak a matematikusok, ami arról szól, hogy a poliéderek kiteríthetőek síkba, aztán összehajtogathatóak. Persze ez nem minden poliéderre igaz, csak a konvexekre. Ezzel a Dürer-sejtéssel tudomásom szerint Szilassi Lajos is foglalkozott matematikai aspektusból, s én úgy gondoltam, kedveskedek Lajosnak oly módon, hogy a Dürerrel kapcsolatos képeimet is kirakom. A Dürer az erdőben című munkám mellé a Mérés tankönyv egy rajzára készített képvariációkat választottam: két fametszet, ahol az egyik parafrázisom azt ábrázolja, hogy mit láthat a művész, a másik pedig az akt szemszögéből mutatja a teret. További két kép témája a rinocérosz, melyet mi grafikusok szimbolikus szent állatnak tartunk. Az első európai rinocéroszt Dürer rajzolta le, ráadásul úgy, hogy sohasem látta, csak meséltek neki róla. Az ábrázoló művészetek teremtőereje mutatkozik meg, amikor úgy tudunk valamit lerajzolni, hogy csak elképzeljük, de nem láttuk soha. Dürer rinocérosza évszázadokon keresztül prototípusa lett az összes rinocérosz-ábrázolásnak, mivel nem nagyon láttak még azelőtt orrszarvúkat Európában – nyilatkozta Orosz István a kiállítási anyag koncepcióját illetően.
 
04-durer0.jpg
Dürer az erdőben
 
Szilassi Lajos munkásságát 13 acél térplasztika reprezentálja. Mindegyik forma lyukas és hatszög lapjai vannak. Szabályos toroidok: minden lapjuk ugyanannyi oldalú sokszögből áll, minden csúcs ugyanannyi élből illeszkedik. Különbség köztük csak a lapok számából adódik. Mindegyik mellett található egy kis papírlap, egyik oldalán számok helyére utaló kérdőjelekkel és behelyettesítendő számokkal. A legfelső szám a poliéder oldalainak számát mutatja, a többi megfejtése legyen a szemlélő feladata. Amennyiben nehézségekbe ütközik, a kis lap hátoldalán találkozhat a megoldással.
Annak bizonyítására, hogy szimmetriával illetve tükrözéssel létrehozott alkotások a grafikán és a szobrászaton túl más művészeti ágakban, például a zenében is léteznek, Mozart Canon Inversusát adták elő a kiállításmegnyitó végén Csányi Ildikó és Tornyai Jenő gordonkaművészek. A zenemű érdekessége, hogy kottája fejjel lefelé is játszható.
 
05.jpg
Csányi Ildikó és Tornyai Jenő gordonkaművészek a megnyitón
 
A tárlat szeptember 25-ig, hétköznapokon 10-18 óra között tekinthető meg az EDF Démász Klauzál tér 9. szám alatti székházának aulájában.
 
Fotó: SzegediLap, Internet
 

szegedilapba.jpg

Képiró Ágnes Mátészalkán született, 2004 óta él Szegeden. Főiskolai tanulmányait a Nyíregyházi Főiskolán rajz, történelem és vizuális kommunikáció szakon végezte, utóbbin alkalmazott grafikára specializálódva. Egyetemi diplomát szerzett 2006-ban a Szegedi Tudományegyetem történelem szakos bölcsész és tanár szakán valamint 2010-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen vizuális nevelőtanár szakon művészeti rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria szakos középiskolai tanárként. 2006 óta a hódmezővásárhelyi Eötvös József Székhelyintézmény tanára, emellett képzőművészeti tevékenységet is folytat, elsősorban grafikusként. 2010 óta a Madách Irodalmi Társaság tagja, Az ember tragédiája és a Madách-életmű illusztrációinak és alkalmazott művészeti megközelítésének feldolgozásával foglalkozik valamint Kass János grafikusművész emlékének méltó ápolásával. Érdeklődése kiterjed az alkalmazott művészetek egyéb területeinek elméleti megközelítésére és a kultúraközvetítő publikálásra is.