Árpás Károly
Dimenziók
Tóth Magdolna Sára: Dimenziók című kiállításának megnyitója
A hely szelleme
Nem szeretnék elveszni a kultúrtörténet adataiban; már Mátyás király könyvtára is arról volt ismert, hogy nemcsak kézzel másolt kódexeket tartalmazott, hanem más kulturális értékeknek is helyet adott.
A 18. század művelődéstörténetének magyar emlékei közül kiemelkedik Ráday Gedeon könyvtára. Valószínű, hogy ez lehetett példája gróf Széchényi Ferencnek, aki a 1802-ben könyveinek egy jelentős részét felajánlotta a nemzetnek: ebből a felajánlásból nőtt ki a Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár bázisa.
Árpás Károly és Tóth Magdolna Sára
Így jutunk el Somogyi Károlyhoz, aki Szeged városának, a Kossuth emlegette „Szeged népe, nemzetem büszkesége”-nek ajándékozta gyűjteményét a nagy árvíz után. A Somogyi Könyvtár a kezdetektől több mint egyszerű közkönyvtár; a szegedi kulturális élet központja és helyszíne. Ennek egyik bizonyítéka, hogy nemcsak kulturális, oktatási összejöveteleknek ad helyszínt, hanem kiállításoknak is.
Örömmel és tisztelettel köszöntök mindenkit az alkotói bemutatón!
A keramikusságról
A kerámiáról köztudomású, hogy a fazekas kézművességre épülő részben művészeti, részben iparművészeti ág.
Óhatatlanul megidézi Pallasz Athénét, az antik görögség istennőjét. A Zeusz fejéből kipattant istennő két kézművesmesterségnek volt segítője-ihletője: a szövésnek és a fazekasságnak. A görög mítoszokból ismert, hogy az istennő nem tudta elviselni a szövés-tudásban emberi tanítványát/vetélytársát, s ezért Arakhnét pókká változtatta. Ám érdekes, hogy a fazekasság kapcsán nem maradt fent mitikus történet. Mindezek mellett és ellenére mindkét mesterség nemcsak arról nevezetes, hogy a nőkhöz kapcsolódik, hanem a megszületett tárgyakban rejlő kombinációk és a variációk jelentőségéről.
A fazekas mesterség kiindulópontja az edényformák alakítása volt. A fazekaskorong az ókor óta a galaxis forgását és a bolygók mozgását is idézi. Erre utal a művész Forgás című műve is. A sárból formálódó tárgy az égetés és festés után életünk részévé válik. Ezek mint keretek – tálak, tányérok, korsók, kelyhek, dobozok – megtalálhatók a művész alkotásai között. Itt és ma mint tárgyak a dimenzió-kereteket határozzák meg: a tér-rész viszonyát. Több ilyen alkotással is találkozhatunk.
Másrészt a művész alkotásaiban megjelenik a zsidó-keresztény archaikus kultúra alapja is. Az alapanyag az agyag (nem pedig kő, mint a görög mitológiában), mely lehet agyag, porcelán, samott. A kreátor nem a semmiből teremt, hanem a meglévőből valami mást. Ezzel természetesen különbözik a Teremtőtől. Ugyanis lelket nem lehel beléjük, de úgy formálja meg őket, hogy a befogadókat gondolkodásra, cselekvésre készteti.
Tóth Magdolna Sára ugyanakkor megidézi az ősi totemisztikus világot is: olyan művekkel is találkozhatunk, melyek egyszerre emlékeztetnek nemcsak az ázsiai sztyeppék idoljaira, vagy a belső-afrikai vagy indián totemoszlopokra, hanem a Húsvét-szigetek alkotásaira is.
Aki a keramikussággal foglalkozik, az nem kerülheti meg az archaikus nézőpontot sem. Az alkotásaival, akár a hétköznapi tárgyakkal is kultikus világot nyit. Ennek egyik eszköze a kézművesség és az ősi technikák felidézése, a másik pedig a gyermeki képzelet megőrzése. Kosztolányi Dezső a Boldog, szomorú dal című művében ennek hiányáról mint alkotói gátról így vall:
„Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.”
Ugyanakkor a Hajnali részegség című kései alkotásában szól a fölismert harmóniáról:
„…fölvilágolt mély értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.”
A művésznő 2009-es idézett interjújában így szól erről: „A kerámiának ősidőktől fogva haszna és szépsége volt. A neolitikum, az ókor, a reneszánsz, a népművészet, a design – minden kor úgy műveli a kerámiát, hogy funkciót és szépséget együtt teremt. Tartom magam az ismert 'ötös' alapelvhez: gondolat-anyag-funkció-szerkezet-forma. Ha jól fogom össze ezeket, akkor a tárgynak hordoznia kell a szépséget. Semmi más célom nincs. Műhelymunkaként lehet és kell is kísérleteket, gesztusokat, ujjgyakorlatokat végezni, de a kompozíció – melyet arány és mérték alkot – nem tűri az esetlegességet. Az átgondolás, a megszerkesztés alkotói öröm.” (Tóth Attila: Sorsa a kerámia. In: Magyar Iparművészet 2009/4.)
Tóth Magdolna Sára szerencsésebb, mint az alsó-bácskai művész. Megőrizte gyermekkora képzeletét: ma is nézi és formálja a világot, mint kislányként az eperfa árnyékában.
A címről
Kiindulásként idézem a meghívón is olvasható Tóth Magdolna Sára magyarázatot: „A külső és belső világunk a nézetek és kiterjedés, a Dimenziók jelenségeire épül. Ezek állandóan kapcsolatba kerülnek, egymásra épülnek. Az ITT és MOST a múlttal, jövővel, a tér, idő az ember és az univerzum, az energiák, rend és törvény…”
Ugyanakkor a kiállítás címe arra késztet mindannyiunkat, hogy szedjük össze a dimenziókra vonatkozó ismereteket.
Az első dimenzió az idő. Igaz, ennek érzékeléséhez nem rendelkezünk érzékszervvel, ám mint gondolkodó lények érzékelni és érzékeltetni is tudjuk. Nemcsak az órát találtuk fel a mérésére, hanem érzékeltetésére a zenét, a táncot; meg a viaszhengert, a bakelitkorongot, a celluoid és a mágneses szalagot, valamint a CD-, és a DVD-lemezt. A célunk vagy követni vagy azonosítani a változást, vagy pedig rögzíteni a pillanatot.
A második dimenzió a tér – ezt már testünkkel képesek vagyunk érzékelni: a szélességet, a magasságot és a hosszúságot. Az alkotó célja: részben a természet kiegészítése (felhívni annak sajátosságaira a figyelmet), részben pedig az emberi környezet leképezése.
A harmadik dimenzió vitatható: a szellem. Ennek érzékeltetéséhez a következő tevékenységek kapcsolódnak: asszociációs láncolat képzése vagy ötletkiváltó mű létrehozása; a kapcsolatépítés, valamint a virtuális lét. Mindez a képzelet és a gondolkodás világába vezet.
Minderről a művész ezt mondja: „A szellem és az anyag, a hasznos és a szép megformálása a történelmi korok művészetén túl ma is mindennapi feladat, bár nem mindig hétköznapi teendő…. Abban a jelentéskörben, ami a kerámia igen összetett világa, igyekszem ennek a kihívásnak megfelelni. A teljesség megkísértése nélkül egy-egy gondolatnak a körbejárásával készítem munkáimat a variációs lehetőségek örömével, mértékével. Így válik jelképesen és valóságosan a csésze, a tál, a hombár fazekaskorongon centrálisan szabályossá, antropomorffá, s miközben fordul a korong, gömbölyödik a forma – kerekedik az idő, növekszik a mag és a gyermek…” (in Tóth Attila: Sorsa a kerámia in Magyar Iparművészet 2009/4.)
Úgy vélem, hogy ebben a szellemiségben találhatunk kapaszkodókra.
Az első az arisztotelészi imitáció. Vessük tekintetünket a művész testszerű alkotásaira! Megjelennek az emberi, az állati és a növényi alakok. Ám nem a naturalisztikusság a fontos, hanem a hasonlóság! Még ha időnként elő is fordul a lenyomat (a növények esetében), ám a hitelesség nem ebben jelentkezik, hanem az eltérésben!
Így válik szükségessé a fantázia. Ugyanis a tárgyiasított világ inkább csak utal a természetre (legyen az égi és/vagy földi). A művészi alkotás lényege az „anatura”, azaz a görög kifejezés alapja: tudatosan megfosztva a természetességtől. Minden művész ezzel készteti a befogadót arra, hogy valóságismeretéhez kapcsolja a látott/érzékelt világot.
Tóth Magdolna Sára alkotásaiban fölismerhető a hajlam a töredékesség iránt; ki nem mondott kívánsága, hogy egészítsük ki az alkotást – ezzel kapcsolódik R. M. Rilke Archaikus Apolló-torzó művének Tóth Árpád magyarította végkicsengéséhez: „Változtasd meg élted!”
Hold
A kiállítás anyaga
A látható, száznál kevesebb műalkotás megkívánja a néző igazodását a művész teremtette világhoz!
A művek ugyanis nemcsak valóságelemek, hanem irányított, azaz címkézett valóságrészletek is egyben. Köztudomású, hogy a cím, ha van, akkor segít a befogadónak, de ugyanakkor be- és lezárja a gondolatait. Ha meg nincs, akkor a befogadó kényszerű feladata a kiegészítés.
Ég
A művésznő egyik választott témája a táj. Ez kihívás is egyben: tárgyiasítható-e a látvány? Példa erre az Ég. Ha kép lenne, akkor a pillanat van megragadva – az idődimenzió elveszik. Ám ha kerámia (vagy szobor), akkor megfelel a középkori, a kínaiak által megfogalmazott gondolatnak: egy pont/gondolat köré van gyűjtve a tér és anyag. Ennek észlelésével és érzékelésével a befogadó térkapcsolata nyitja az idő-dimenziót. Így lesz reálissá a ház, a mező – Szalmabálák –, a Hegy I-IV., a Sziget, a Tengerszem és a látvány: Föld-víz-ég.
Föld-víz-ég
A másik választott téma a változó, alakuló, fejlődő lét teremtő/teremtést kiváltó (asszociatív) megragadása: például Elemek-energiák. Ez nem pusztán dimenzió, hanem dimenzióváltás is! Azaz az idő térré, a tér idővé, az idő képzeletté, a képzelet idővé, a képzelet térré, a tér képzeletté alakul. Óhatatlanul megidézi Weöres Sándor Négy korál II. című művét!
Ha homlokban drágakő lakik
drágakő lánggá emelkedik
Ha drágakőben láng lakik
láng homlokká emelkedik
Ha lángban homlok lakik
homlok drágakővé emelkedik
Ha drágakőben homlok lakik
homlok lánggá emelkedik
Ha homlokban láng lakik
láng drágakővé emelkedik
Ha lángban drágakő lakik
drágakő homlokká emelkedik
A vers számelméleti és kombinatorikai végkicsengése (burkolt valószínűség-számítás, játékelmélet, logika) felhívja a figyelmet a világ tudatosítására. A művész vállalt célja: összekapcsolni egy elemet más elemmel; összekapcsolni részt az egésszel / az egészet a résszel; összekapcsolni az összetartozókat; összekapcsolni azt, amit lehetetlennek tartunk.
Nekünk mint befogadóknak készen kell lennünk az alkotásra!
Az embernevelés ezen elvárása ellene megy a jelen fogyasztói társadalmának, amely felfogásával tálcán kínálja a megrágott/emésztett valóságot. Nekünk nemcsak elfogadókká, hanem teremtővé is kell válnunk!
Ehhez kapcsolódik a realitás világa. Az ötlet a szerző szerint az anyagból is jöhet – lásd a „Fekete doboz”-variációkat!
Így lesz a tematika részévé a misztikus világ. Erre példák az antropomorf égitestek; aztán az angyalok; a bukott angyalok, azaz az ördögök… Látható a „libikóka-játék”: ha megfordítom, akkor mást jelent – árnyékból fenyegető árny lesz.
Mindemellett szerepet kapnak az illusztrációk. A horatiusi felfogás szerint a képzőművészet és az irodalom szorosan kapcsolódik egymáshoz.
„Mit? hogy a festő és költő bármit kiagyalhat?
hogy joga van, s volt is, hogy képzeletét eleressze?”
(Ars poetica – Bede Anna fordítása)
Az ehhez igazodó asszociatív munkák megdolgoztatják a befogadók műveltségismeretetét: nézzük a József Attila Mama, Saint-Exupery A kis herceg vagy Babits Mihály Esti kérdés című műve ihlette alkotásokat. S ott van mellettük a fogamzás (Kezdetben), a pusztulás (Az út vége) sajátos inkarnációja is.
A tüzetes vizsgálódás alapja: a művész egyik legfontosabb rendező elve a kombináció. Találkozunk a művek megtekintése közben montázzsal, azaz időmetszettel; kollázzsal, azaz illesztési ötlettel; mozaikkal, azaz az ókorig visszanyúló összetartozás-érzékeltetéssel és puzzle-lal, azaz a homo ludens játékvágyával: a töredékes világot rendezzük egésszé. Ehhez kínál esélyt a Homo-hidro.
A kiállítás anyagának tematikus elrendezése ésszerűsített halmaz: a teremtett világegyetem felismerhető rendjét idézi.
Erről így vall az alkotó: „Azt remélem, ebben ki tudom fejezni, amit az élet egészéről gondolok: (…) ahogy fordul a korong, gömbölyödik a forma – kerekedik az idő, növekszik a mag és a gyermek – fejlődik az Élet” (Tandi Lajos: Angyalszárnyak suhogását hallom In: Magyar Iparművészet 2003/3.)
Az életútról
Csak néhány jelzésszerű információ – a művész szinte megtiltotta, hogy erre helyezzem a hangsúlyt.
Tóth Magdolna Sára Kecskeméten született, 1953. március 11-én – így lesz jubileumivá a kiállítása. Alapkészségeit, adottságait fejlesztő szakmai tanulmányait Szegeden, a Tömörkényben végezte 1967-1971 között; itt H. Dinnyés Éva volt szaktanára. A tehetséges tanítvány jelentőségét bizonyítja volt tanára, Szalay Ferenc Arcképe.
Majd 1974-79 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán tágította tudását, ahol Csekovszky Árpád volt mestere.
A diploma megszerzése óta él Szegeden és tanár a Tömörkényben. Nemcsak alkotói munkássága jelentős, hanem a pedagógiai is: új művészeket indít el útjukon, köztük leányát is.
Sokan állítják, hogy Szeged nem megtartó város – Tóth Magdolna Sára többek között bizonyíték arra, hogy ez a vád már nem érvényes.
Kívánunk további töretlen alkotókedvet, sikeres munkálkodást és tanítványokat teremtő mesteri tevékenykedést!
Kapcsolat
A szó más világokat nyit, mint az anyag – mégis vélem, hogy a csatlakozó művek nemcsak segíthetnek a kiállítás anyagának értelmezéséhez, hanem felszabadítják a befogadók asszociatív hajlandóságát! Erre példa az alábbi két alkotásom.
Vágyakozás
A tavasz ígérete – levegőben
az illatát érzed földnek, víznek;
a zsendülő életét lebegőben…
a pillanatok a múltba visznek.
A tetten ért idő eltűnőben…
rögzíthetetlen érzése az íznek;
a tér már nem hat rád bűvölően:
összeomlott, miben idézők hisznek.
Az élet mindig most: jelenben éled…
énedet múltba hiába tárod,
egyedül jársz ott, nincsen senki véled.
Csak jelenben van veled a párod,
így jussotok jövő – igaznak véled.
Szerelem-tavasz, ismétlődj!... várod…
szépség dicsérete (b)
titkok titkát kerülöm még vétlen
fátylaidba beburkolóztál
hiszem: nem maradsz ismeretlen
és mert magad elé állítottál
de meg sohasem nyílottál
mindig vágyamat növelted
mégse jutottam el hozzád
látatlanul hagyod tested
fátylaid el nem vetheted
bimbó vagy kinyílhatatlanság
levélburokba zárt virág
mostoha vagy mostoha
téplek de mezítelen
nem leszel, lehetsz soha
Így fonódik össze nemcsak a költészet a képzőművészettel, hanem a befogadó az alkotóval.
Fotók: SzegediLap
Árpás Károly Jánoshalmán született, 1955. június 21-én. Író, költő, műfordító; irodalomtörténész, történész, középiskolai tanár; közoktatási szakértő. 1980-ben végzett a szegedi JATE magyar-történelem-finnugor szakán. Általános és szakközépiskolai évek után 1988-tól alapítóként a szegedi Deák Ferenc Gimnáziumban tanít. Első művei 1970-ben jelentek meg. 1983-bansumma cum laude doktorált észt kultúrtörténetből. Szépírói és oktatói munkája mellett a 19. század irodalmával, mások közt Jókai Mórral és Madách Imrével foglalkozik, s bekapcsolódott e klasszikusok szövegkiadásába is. A jelenkori alkotók közül Baka István és Gion Nándor életműve érdekli – monográfiaszerű köteteket jelentetett meg róluk. 2007 júliusa óta a SZEGED folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja. Munkája elismeréseként 2001-ben és 2008-ban a MTA Kutató Pedagógus Díját kapta, 2004-ben Szeged város Kölcsey-érmét és a Szegedi Akadémiai Bizottság ezüstérmét. 2011-ben megkapta a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tanári Toldy-díját.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: A Magyar Kultúra Napja; Szaporulat; Összeröffenések; A futkosó árnyékában; Műfordítások; Keresztutakon; Arcok; Félrehajlnak az ágak; A kötés; Gion Nándor élete és pályája