Juhászné Lengyel Ildikó
A florális szecesszió Szegeden
Magyar Ede (1877-1912) egy kiállítás tükrében
Közismert szecessziós épülete Szegednek a Reök-palota, viszont szinte ismeretlen – még a szegediek számára is – a palotát megálmodó és megtervező építész, Magyar Ede. Halálának századik évében életét és munkásságát kamarakiállítás mutatja be a Somogyi-könyvtár művészeti részlegében.
A kiállítás egyrészt közreadja Magyar Ede életrajzát, megrajzolva az ember és az alkotóművész alakját; másrészt szakkönyv-illusztrációk, fotók és eredeti tervrajzok alapján azonosíthatóvá teszi a Szeged belvárosában álló, kevésbé ismert Magyar Ede tervezte épületeket.
Magyar Ede 1877-ben, Orosházán, az Oszadszki-család harmadik gyermekeként született, a família később változtatta nevét Magyarra. Bakonyi Tibor, a Magyar Ede című monográfia építész-írója az építész apjáról megemlíti, hogy széles érdeklődési körű, kreatív mesterember volt, aki a századfordulón – sajnos csak rövid ideig – sikeres taneszköz-üzemet működtetett. A nyitottság, az alkotó gondolkodás tehát családi „örökség”. Magyar Ede szegedi építőmesternél, Ádók Istvánnál inaskodik, majd elvégzi a temesvári építőipari tanonciskolát, ahol 1901-ben építőmesteri képesítést szerez.Tehetségét mutatja, hogy huszonhárom éves korában már kétemeletes bérházat tervez.
Elméleti tudását külföldi folyóiratokból gyarapítja, többször tesz utazásokat Nyugat-Európa művészeti központjaiba: Bécsbe, Münchenbe, Párizsba és Brüsszelbe. Ezekben a nagyvárosokban a szecesszió két – formailag különböző – képi rendszere hat rá: a víz hullámzását, a növények hajlását utánzó, szabadon mozgó, indázó vonalakat használó organikus irányzat, illetve a geometrikus, egyenes vonalakat használó tér- és motívumformálás.
Fotó: SzegediLap
Előbbinek különleges és egyedi példája a Reök-palota, melyet – a Magyar Ede munkásságával egyébként szűkszavúan bánó – művészettörténeti szakirodalom is a florális szecesszió hazai építészeti csúcspontjaként határoz meg. Míg a közismert, Lechner Ödön és tanítványai által tervezett épületeken a díszítőelemek a magyar népművészet formakincséből merített virágmotívumok, addig Magyar Ede – egyedülállóan szabad szellemben – Szeged akkor jellegzetes vízinövényét, a liliomot alkalmazta a palota külső és belső díszítő motívumaként. A könyvtár kiállításán a Reök-palota mellé került Antonio Gaudí egyik barcelonai lakóházának, a Casa Batllonak a fotója. Nem véletlenül, hiszen e két építészeti alkotás erősen hasonlít – erre utal a tárlat kommentárja is, miszerint: kontinensnyi távolságra, egymástól teljesen függetlenül alakítja ki a két építész hasonló formanyelvét.
Fotó: Somogyi-könyvtár
A kiállítás fotói alapján virtuális sétát tehetünk Szeged belvárosában, olyan épületeket, épületrészleteket megismerve, melyek Magyar Ede tervezői, művészi fantáziáját reprezentálják. Rápillanthatunk a Református palota monumentális épületére, amelybe iskolát, parókiát, bérlakásokat, üzlethelyiségeket terveztetett a megrendelő, vagy a Tábor utca 5-ös számú ház kapubejárójára, amelyben az Ungár-Mayer ház kupoláját díszítő nőalakok jelennek meg hófehérben megformálva.
Fotók: Somogyi-könyvtár
Miért nem ismerjük Magyar Ede munkásságát mi, szegediek sem?
Talán egyik oka ennek a művész rövidre szabott földi pályája. Hiszen harmincöt évesen – anyagi és magánéleti gondok miatt – öngyilkos lett. Tönkrement házassága, egy új szerelem és a válás anyagi következményei vállalkozását is a csőd szélére sodorták. Rövid munkássága, torzóban maradt életműve és korai halála miatt kevesebb figyelmet kapott a magyar építészettörténetben. A kánonból való kiszorulásának az lehet a másik oka, hogy nem tartozott a korabeli építőművészek tanítványi köreinek egyikéhez sem. Vidéki építőmester volt, vidéken alkotott és nem Budapesten, építészeti alkotókészségét, művészetét autodidakta módon szerezte meg.
Végül adódik a kérdés: invenciózus művész, self-made-man vagy romantikus regényhős volt-e a Reök-palota zseniális tervezője? Talán a háromféle személyiségjegy együtt jellemzi az embert és művészt, akit Magyar Edének hívtak.
A florális szecesszió egyedi látásmódú, nagyszerű mesterét bemutató kiállítás összeállításához felhasznált szakirodalom, a szegedi lapok korabeli számai és az épületfotók a Somogyi-könyvtár gyűjteményének részei, tehát a későbbiekben is megtekinthetők, kutathatók.
|
|
|
Fotók: Somogyi-könyvtár
Juhászné Lengyel Ildikó magyar-történelem-könyvtár szakos bölcsészdiplomával huszonkét éve munkatársa a Somogyi-könyvtár művészeti részlegének. A művészetek iránti érdeklődése vitte erre a pályára, szaktájékoztatóként igazi szellemi kihívásnak tartja az információ-keresést és -közvetítést.