Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„A művészet valahol az élet tükörképe, de régen nem az, sokkal több annál”
7 kérdés Szekeres Ferenc grafikusművészhez
 
2013. február 14-én Remake − Átjárók és áthallások címmel kiállítása nyílt az SZTE JGYPK Művészeti Intézete Rajz-művészettörténet Tanszéke tanárának, Szekeres Ferencnek a Kass Galériában. Az alkalmazott grafikai munkásságát valamint a művész által fontosnak tartott alkotók gondolatvilágára reflektáló installációkat is bemutató tárlat április 7-én zárul. Képiró Ágnes a kiállítás koncepciója kapcsán tette fel 7 kérdését Szekeres Ferencnek.
 
Képiró Ágnes: Több téma és technikai sokszínűség jellemzi a kiállításon látható alkotásokat. Milyen szempontok domináltak, mikor kiválasztotta a tárlaton szereplő műveket?
 
01-szekeresferenc.jpg
Szekeres Ferenc: Kass János jól ismert, tudta, hogy nem szoktam gyakran kiállítani. Volt ez a nagyon kedves felkérése, melyre azt mondtam, hogy majd a 60. születésnapomon. Erre ő (mintegy megerősítendő elköteleződésemet) adott két fej-öntvényt azzal a megjegyzéssel, hogy „kezdjek velük valamit” a kiállításig. A kiállítótér középső részén néhány munka a Fejek-sorozatához kapcsolódik. Fiatalkoromban a népszerű socialfiction-posztere (a kék háttér előtt a rózsás fej) mindenkinek az albérletében ott volt. Nagyon európainak éreztük, ráadásul mi szegediek erősen kötődtünk Jánoshoz. A fej-sorozatot egy kicsit emblematikus dolognak tartottuk. Ez az indíttatás aztán már meghatározta a kiállított anyag további részét is, melynek jelentős része számomra fontos alkotók technikai és gondolati felvetéseire reflektál.
 
 02.jpg
Socialfiction from Kass
 
Képiró Ágnes: Kass Jánoson túl Leonardo és Gulácsy Lajos előtt is tiszteleg több munkájával. Rájuk, mint szellemi mesterekre tekint?
 
Szekeres Ferenc: Gimnazista koromban Gulácsy világa megérintett. Készítettem is tiszteletére néhány alkotást, melyeknek egy mai „újragondolása” is látható a kiállításon. A Dzsuang Dszi álma gondolatköre és a pillangó motívumok is középiskolás koromból származnak, és azóta is folyamatosan foglalkoztatnak. A kínai mesternél jobban a művészi alkotómunka talányosságát nem is lehet megfogalmazni. Mi a művészet? A műalkotás formál engem vagy én őt? A Leonardóhoz kapcsolódó koncepció már egy országos Leonardo kiállításra összeállt, de mivel a konceptuális installációk nehezen szállíthatóak, csak egy részét küldtem el és tovább formálódott bennem a gondolat. Szeretek sorozatokat csinálni, szeretek egy-egy gondolatkört több oldalról megközelíteni. A kortársak közül nagy példaképem volt Vinkler Laci bácsi. Annak ellenére, hogy nem voltam tanítványa, Cziffka Péterrel együtt jelentősen meghatározták gondolkodásomat.  Itt Szegeden szerintem az intellektuális művésznek nagyszerű példája Vinkler. Érdekes, hogy főiskolásként egyetlenegy makói alkotótelepén voltam Kokas Ignácnak mégis nagy hatást tett rám. Figyelemmel kísértem életpályáját, nagyszerű emberi megnyilvánulásait. Mint embert és mint művészt is mérhetetlenül fontosnak tartom.
 
Képiró Ágnes: A pillangó motívum több alkotásán is visszaköszönt, miért tartja fontosnak ezt a motívumot?
 
Szekeres Ferenc: A pillangó már egy korai kiállításomnak is alapmotívuma volt a Horváth Mihály utcai képtárban. Talán nem tudatosan, ám mégis „konceptuális” volt, hiszen egyik térrészébe raszter-hálón pihenő pillangókat raktam „álomszerűen megvilágítva” és a művészet megfoghatatlanságáról elmélkedő coan-idézetekkel kiegészítve. Már akkor is a Dzsuang Dszi álma című vers inspirált. Nekem ez olyan, mint a Biblia a keresztény kultúrában: ha százszor visszamegy az ember a Bibliához, mindig egy magasabb és gazdagabb gondolatréteget tud belőle kiolvasni.
 
061.jpg 
Egy gondolat apoteózisa (részlet)
 
Képiró Ágnes: Mikor készültek a legkorábbi, illetve a legkésőbbi kiállított munkák?
 
Szekeres Ferenc: Ezen gondolkodnom kell, ugyanis gyakran nem datálom a munkáimat, mivel van egy rossz szokásom. Egyszerűen előveszek régi munkákat és újra csinálom őket. Úgy hiszem, közel a felénél az a helyzet, hogy több periódusban és időszakban készültek. De talán a legrégebbi alapja nem sokkal az ezredforduló előtti. Viszont a pillangós – álomfás installáció közvetlen a kiállítás előtt készült és csak a kiállítási térben állítottam össze végleges formában.
 
Képiró Ágnes: Milyen koncepció alapján készült el a kiállítás talán legizgalmasabb két alkotása, a From Leonardo és a For Leonardo?
 
Szekeres Ferenc: A From Leonardo egy fiktív, „pszeudo-lelet”, akár Leonardo is rajzolhatta volna. Ráadásul a jól ismert tanulmánylapjai egyikére egy kézzel megrajzolt önportrémat „méltóztattam alpári módon belevarázsolni”. A For Leonardo viszont már teljesen számítógéppel és mai technikával van megkonstruálva, csupa betűből. A mai kor eszköztárával üzenek neki: „látja Mester, így haladt, ide jutott a világ és a technika, ma ez az időszerű!” Ha ma élne, bizonyára lelkes művelője lenne a számítógépes technikáknak. A technika bűvkörében élt, számos olyan gondolatot felvetett, ami csak évszázadok múltán lett időszerű. Felfedezte a termosz működési elvét, de elmélete nem teljesedhetett ki, hiszen akkor még „nemigen jártak az emberek kempingezni”. És ami a legfájdalmasabb: fölfedezte a repülés és a helikopter elvét is. Ám találmánya csak akkor teljesedett ki igazán, amikor a hadiipar megfelelően be tudta építeni arzenáljába. Technikai elképzelései több száz évig pihentek és az emberiség csak az 1800-as évek végén szakadt el igazán a Földtől, ám néhány évtized múlva már a Holdon voltunk.
 
 03.jpg
From Leonardo (részlet)
  
Képiró Ágnes: A For Leonardoban technikai megoldásokat is alkalmaz. Mennyire jellemzőek a művészetére a mechanikai kísérletezgetések?
 
Szekeres Ferenc: Szerkentyűket én mindig is csináltam, de praktikus szerkentyűket. A műtermem teljes berendezését is magam terveztem, leszabattam és utána én raktam össze. A művészet területén viszont nem voltak eddig ilyen munkáim, bár a sokszorosító grafika és a tervezőgrafika bizonyos technikai képességeket feltételez. Napjainkra a műfaji határok elmosódtak, interdiszciplinárissá vált a művészet. Az ismét aktuálissá váló konceptuális gondolkodás és a kifejezési formák megújulása gyakran megengedi, sőt megköveteli a mechanikai megoldásokat is.
 

04.jpg

05.jpg

For Leonardo
 
Képiró Ágnes: Min dolgozik most, illetve a közeljövőre nézve milyen tervei vannak?
 
Szekeres Ferenc: Mint korábban mondtam, gyakran tovább fejlesztem egy-egy munkámat. Most a legelső dolgom az lesz, hogy a For Leonardo üveges projectet némileg átkonstruálva a műteremben is fel akarom állítani, ezért egy kicsit leegyszerűsítem. Ami még foglalkoztat mostanában, az a tudatunkban tükröződő világ és a valóság optikai tükröződésének analógiája, illetve a két folyamat különbözősége. Már van is négy-öt megkezdett projectem, amelyek erre a kiállításra már nem kerülhettek be. Ráadásul a művészi leképezés is valamilyenfajta szubjektív tükörképe a világnak, így egy jó ideig eltart, amíg végére jutok ennek a gondolatkörnek, hiszen a művészet valahol az élet tükörképe, de régen nem az, sokkal több annál. Mert, ugye, rajtunk keresztül tükröződik.
 
Képiró Ágnes
Fotók: a szerző 
 
szegedilapba.jpg
Képiró Ágnes Mátészalkán született, 2004 óta él Szegeden. Főiskolai tanulmányait a Nyíregyházi Főiskolán rajz, történelem és vizuális kommunikáció szakon végezte, utóbbin alkalmazott grafikára specializálódva. Egyetemi diplomát szerzett 2006-ban a Szegedi Tudományegyetem történelem szakos bölcsész és tanár szakán valamint 2010-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen vizuális nevelőtanár szakon művészeti rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria szakos középiskolai tanárként. 2006 óta a hódmezővásárhelyi Eötvös József Székhelyintézmény tanára, emellett képzőművészeti tevékenységet is folytat, elsősorban grafikusként. 2010 óta a Madách Irodalmi Társaság tagja, Az ember tragédiája és a Madách-életmű illusztrációinak és alkalmazott művészeti megközelítésének feldolgozásával foglalkozik valamint Kass János grafikusművész emlékének méltó ápolásával. Érdeklődése kiterjed az alkalmazott művészetek egyéb területeinek elméleti megközelítésére és a kultúraközvetítő publikálásra is.