Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Szegediként fontosnak tartom, hogy itt, Szegeden mutassam be először műveimet.”
7 kérdés Ale Ildikó festőművészhez
 
2013 Ale Ildikó éve – mondhatnánk, hiszen a művésznő idei harmadik tárlata nyílt meg szeptember elején, s további három kiállítása látható még az év folyamán. Áprilisban Simai Mihály verseire készült inspirációkat láthatta a művészetszerető közönség a Somogyi Könyvtárban, júliustól pedig a tavasszal nyílt Art Hotel Szeged első kiállítójaként havonta új anyaggal mutatkozik be. Ale Ildikó nemcsak rendkívül aktív alkotófolyamatot él meg az utóbbi hónapokban, hanem tárlatai mellé kísérőprogramokat is szervez. A művésznőt életútjáról, alkotásairól és terveiről kérdezte Képiró Ágnes.
 
Képiró Ágnes: Hogyan vezetett utad a szombathelyi tanárképző főiskolától a hivatásos képzőművésszé válásig?
 

aleildiko2012.jpg

Ale Ildikó: Huszonöt évesen kezdtem el a rajz szakot nappalin, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. Ha tanárképzők szintjén gondolkodunk, igazán német-rajz vagy orosz-rajz szak volt a vágyam, de a 80-as évek vége felé még nem lehetett ilyen szakpárosítást választani. Minden esetre középfokú állami nyelvvizsgát tettem mindkét nyelvből. A szüleim nagyon áldozatkész emberek, mindig támogatták a tanulmányaimat, mert látták, hogy maximális szorgalommal, kitartással viszonyulok mindenhez, amibe belefogok. A főiskola befejeztével volt három útkereső év, ami rettenetes szenvedéssel, a kiúttalanság érzésével telt el. Már úgy éreztem, hogy nem lesz alkotói utam. Sokan megélik ezt, de a sajátunk a legkínzóbb. Az intenzív műtermi munka ritmusából, kötelékéből fizikailag és lelkileg kiszakadtam, visszajöttem Szegedre, távol kerültem attól, ami négy évig mindent jelentett. Önmagamra kellett találni és ez nagyon nehezen ment. Elkezdtem önálló kiállításokat szervezni és országos, nemzetközi tárlatokra beadni. Sikerült felvételt nyernem 2003-ban a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete képzőművészeti tagozatára is, ez fontos lépcsőfok volt számomra.
 

gordonka-variaciok-v.-ale-ildiko.jpg

gordonka-variaciok-iii-ale-ildiko.jpg

Gordonka-variációk V.
Gordonka-variációk III.
 
Képiró Ágnes: Múzeumpedagógusként is dolgozol. Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a területtel?
 
Ale Ildikó: A főiskola első évében két éves múzeumpedagógiai asszisztens ösztöndíjat kaptam a Szombathelyi Képtárba. Addig még nem találkoztam múzeumpedagógiával. Magyarországon a kilencvenes években egyre inkább kezdett megjelenni a művészetközvetítés formájaként. Jó tapasztalatokat szereztem, otthon éreztem magam ezen a területen. Egyenesen következett ebből, hogy a diploma után az egyetemi kiegészítő tanulmányokat vizuális-környezetkultúra szak, múzeumpedagógia szakirányon végezzem az Iparművészeti Egyetemen, ahol a három éves képzést 2000-ben zártam. Gyakorló múzeumpedagógusként azt mondhatom, hogy rutin csak a felkészülésben van, minden kiállítás egy új felfedezésre váró terület, folyamatos fejlődést biztosít, ugyanakkor óriási felelősség is, milyen módszerrel, kreativitással közvetítem a különböző korosztályok felé a művek lényegét, üzenetét. Boldogság, amikor a gyerekek csillogó, várakozással teli tekintettel lépnek be újra és újra a tárlatokra. Szakmai igényességemből következik, hogy rendszeresen járok konferenciákra, szakmai programokra, közvetlen kapcsolatban vagyok budapesti, vidéki kollégákkal.
 
Képiró Ágnes: Alkotásaid döntő többsége pasztellkrétával készül. Mióta meghatározó kifejezési eszközöd a pasztell és miért ezt a technikát alkalmazod leggyakrabban?
 
Ale Ildikó: Kerestem valamit, amitől érdekesebb, érdesebb, bonyolultabb, vagy akár finomabb lesz a felület, festői és grafikus egyszerre; gyorsan módosítható, és kellő mértékben alakítható a kifejezéshez. És a pasztellben megtaláltam ezeket a paramétereket. Számomra rendkívül fontos a vonal, s magának a vonal létrejöttének folyamata!  Egyszerre ott van benne a lendület, határok érzékeltetése… Annyi minden kifejezhető vele: erő, visszafogottság, elillanás.
Régóta használom a pasztellt, az utóbbi években különösen erre az anyagra fókuszálok. Ismerem az egymásra kerülő rétegek várható felülethatását, a különböző papírminőségeken létrejövő kölcsönhatásokat. A pasztell kezelhetőség tekintetében egyszerű anyag, de sokkal több és erőteljesebb tud lenni annál, mint hogy rózsaszín, sárga és kék virágszirmocskák összemosott szépségével kápráztasson el bárkit is. Megvannak a fortélyai, mint minden technikának. Sokféleképpen lehet vele dolgozni. Azt látom, mintha a köztudatban hamis kép élne erről az anyagról. Hiszem, és a képeimen keresztül bizonyítom is, hogy nem csak a leheletnyi finom összemosott, lágy színkavalkád jelenti a pasztellt. Minden alkotás esetében a kifejezés az elsődleges, és a kifejezés erejéhez választott anyag is a művész szabadságához tartozik. Fontos, hogy ne a technika jelentse a képet! Azért ragaszkodom hozzá, mert az anyag adta gesztusok skáláján foltot és vonalat szinte határtalan arányban, fokozatban tudok létrehozni vele a papíron.  Csak úgy lehet biztonsággal alkotni, ha kellő mértekben birtokoljuk a technikát. Ettől függetlenül mindegyik képnek megvan a maga „története”, kísérlete, játékossága. Előfordul, hogy más anyaggal indítom a kompozíciót, tempera akvarell, tus vagy éppen monotípia nyomat. Mindig úgy alakítom, hogy elválaszthatatlan egységben éljenek a papíron, de legtöbbször a záró felület, a pasztell adja meg a kép karakterét.
 

05-ale-ildiko-kep-simai-mihaly-az-ember-itt-naponta-c.versehez2013.jpg

ale-ildiko-kep-simai-mihaly-vandor-c.versehez2013.jpg

Simai Mihály:
Az ember itt naponta elmegy c. verséhez készült inspiráció
 
Simai Mihály:
Vándor c. verséhez készült inspiráció
 
Képiró Ágnes: Áprilisban a Somogyi Könyvtár Simai Mihály verseihez készült kiállításán montázsokat is láthattunk. Saját vagy talált, gyűjtögetett képek képezik montázsaid alapját?
 
Ale Ildikó: Volt egy időszak, amikor beleástam magam a kollázs-montázs technikába. Rendkívül izgalmasnak találtam, hogy kész képekből, képrészletekből születik meg az én munkám. Ez az alkotómódszer óriási koncentrációt igényel, sok csapdát állít, néha döntésképtelen lesz az ember. A kérdés mindig abban áll, milyen fizikai és gondolati illeszkedési pontokat határozok meg. Saját fotóimat (direkt roncsolt polaroid hívásokat is) nagyítottam fel, ez volt a kiindulási alap és ehhez kerestem tengernyi türelemmel újságrészleteket (harmonizáló fényeket, színeket, témákat, szóval olyan, mint egy team munka egy személyben). Egészen másképp dolgoztam az agyammal és a lelkemmel.
 
06-5588-vagott.jpg 
Költészet I.
 
Képiró Ágnes: Min dolgozol most, milyen következő kiállításra, művészi projectre készülsz?
 
Ale Ildikó: Két önálló tárlatom volt fél év alatt. Szegediként fontosnak tartom, hogy itt, Szegeden mutassam be először műveimet. Több feldolgozásra váró téma foglalkoztat, melyek megvalósítására máris koncentrálhatok. Amikor lebontottam az április kiállítást, nem gondoltam volna, hogy két-három hét múlva egy másik tárlatot készítek elő. Áprilisban megnyílt a város új szállodája az Art Hotel Szeged, és feltételeztem, hogy a tulajdonosok részéről az Art névadás direkt és a név kötelez (nomen est omen). A művészet szó volt számomra a hívó szó! Gondoltam, hogy előszeretettel várnak ide művészeket szállóvendégként, fogadásokra, sajtótájékoztatókra, ugyanakkor bíztam benne, hogy a képzőművészet felé is nyitottak lesznek, így a város gazdagodhat egy elegáns, új közösségi térrel is. Mivel nem olvastam róla, hogy a hotel már rendelkezne galériával, így azzal a céllal kerestem meg Budea Ildikó igazgató asszonyt, hogy hozzuk létre az Art Hotel Szeged Galériát. Nagyon készséges, együttműködő volt, örömmel fogadta ötleteimet és kérte, segítsek a galéria technikai megszervezésében, kialakításában. Pár héten belül realizálódott minden és egy három hónapos művészeti projekt tervére kaptam lehetőséget. Bemutatkozó beszélgetésünkkor látta, hogy az alkotást és a menedzselést ugyanolyan fontosnak tekintem, így javaslatára öt hónapra bővült a rendelkezésre álló idő, tehát már augusztustól elkezdhettem a kiállítási folyamatot. Öt hónap, öt téma és szeptembertől kulturális programokat, beszélgetéseket is kapcsolok a tárlataimhoz, igyekszem olyan szegedi és budapesti vendégeket hívni, akik hivatásukkal közvetlenül kötődnek alkotói témáimhoz. A galériában a művészet értői, műgyűjtők is „próba helyzetbe kerülnek”, először képzelhetik el enteriőrben azokat az alkotásokat, amelyek életük részét képezhetik a jövőben. Sokan először nem értették, majd furcsállották, hogy én egyedül állítok ki decemberig, még nekem sem volt részem ilyen kiállítás sorozatban, de tudtam mit vállalok fel. Szokatlan a hét minden napján, szinte folyamatos, reggeltől éjfélig tartó „galéria nyitva tartás”. Több szegedi ismerősöm jelezte már, hogy éppen ennek a tág intervallumnak köszönhetően tudta megtekinteni a műveket.
 

135.jpg

ale-ildiko-szarnyalas--papir-pasztell--65x50-cm.jpg

Az Art Hotelben
Szárnyalás
 
 
Képiró Ágnes: Az Art Hotel Szegedben kialakított galéria miben más egy hagyományos galéria teréhez képest?
 
Ale Ildikó: Esetünkben hotel és képzőművészet viszonya két okból is figyelemre méltó, az egyik, hogy itt a galéria nem hagyományos értelemben vett kiállítótér forma, hanem egy osztott térben több különálló falrészből tevődik össze, a másik fontos tény, hogy a galéria úgynevezett intervenciós galériaként fogható fel. Azokat a helyeket, ahová a művészet úgymond jelenlétével beavatkozik, belép, ezzel a szakkifejezéssel illetik. Esetünk speciálisabb, mert a képzőművészet az Art szó kapcsán inkább belesimul, ráerősít a hotel profiljára. A vendégek, a szálloda munkatársai azonnal akaratukon kívül is egy képzőművészeti közegbe kerülnek. A képek hatnak rájuk, véleményt formálhatnak, közvetlenül megismerhetik a művészt is. Persze nem idealizálom a szituációt, maradjunk a valóság talaján. Mint általában mindennel kapcsolatban két lehetőség adódhat: megnézik a műveket vagy figyelmen kívül hagyják őket. Akinek ez bármilyen okból idáig kimaradt az életéből, lehet, hogy a jövőben éppen az itt megélt élmények kapcsán lesz aktívabb tárlatlátogató. Összességében, mindent egybe vetve: nagy szakmai feladat előtt állok! Az előtérben Tájemlékek címmel augusztus 31-ig volt látható az első kiállítás, szeptember elején megnyílt Az átutazó, továbbá decemberig megtekinthető zenei ihletésű állandó anyagom az első emeleten lévő konferencia teremben.
 
Képiró Ágnes: A kiállítás-rendezés előtt kérsz objektív segítséget a válogatáshoz?
 
Ale Ildikó: Ritkán kérek segítséget, nagyrészt én állítom össze a tárlatot. A Simai kiállításnál tíz kép készült, három nem került ki, mert elértem egy pontra, ahonnan képileg nem láttam a folytatást. Vannak képek, amelyeknek nem kell megszületni! Ha valami kiteljesedett, felesleges erőltetni. Gyürky András művészeti szakíró a Simai-megnyitóra készülődés előtt megnézte a tárlatra szánt képeimet és furcsa, de épp az egyik, részemről elvetett képpel kapcsolatban bizonygatta, hogy ennek épp a befejezetlenségében van az ereje. Fontolgattam, de nem tettem ki a tárlatra, viszont most a Tájemlékek kiállításon az Art Hotel Szegedben ott volt, csak átdolgoztam. Az ilyen átdolgozások mindig több energiát visznek tőlem. Érdekes, hogy hány fixált, akár késznek mondható kép rejtőzik a végső réteg alatt! És egyszer csak megérezni melyik az a stádium, amiért dolgoztam és kész, létrejött a kép és csakis az jöhetett létre!

Képiró Ágnes
 A képeket a művésznő bocsátotta rendelkezésünkre.
 
 
szegedilapba.jpg
Képiró Ágnes Mátészalkán született, 2004 óta él Szegeden. Felsőfokú tanulmányait a Nyíregyházi Főiskola, a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Képzőművészeti Egyetem bölcsész és művész képzésein végezte. Jelenleg az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2010 óta a Madách Irodalmi Társaság tagja, Az ember tragédiája és a Madách-életmű illusztrációinak és alkalmazott művészeti megközelítésének feldolgozásával foglalkozik valamint Kass János grafikusművész emlékének méltó ápolásával. Tevékenysége kiterjed az alkalmazott művészetek egyéb területeinek elméleti megközelítésére és a kultúraközvetítő publikálásra is.
 
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: 7 kérdés Fonyó Barbarához7 kérdés Szekeres Ferenchez7 kérdés Orosz IstvánhozKass Eszter a Kassban7 kérdés Csorba KatáhozInterjú Trogmayer Ottóval a 85 éve született Kass János tiszteletéreTérkultúrák7 kérdés a Kerekes Bandhez7 kérdés Farkas Krisztinához és Farkas JánoshozOlimPia7 kérdés Kentaurhoz7 kérdés Novák Ferenchez7 kérdés Czene ZoltánhozSzoborlelkek randevújaNincs bemondás, csak lemondásEmlékezés Kass JánosraMárcius 15. a határon túlSzegeden láthatók a világ egyik első hadifotográfusának remekművei7 kérdés Kancsár Józsefhez, a Pinceszínház igazgatójáhozJohn Lennon, a képzőművészLeonardo a Belváros(i)ban járt7 kérdés Székely Norberhez, a szegedi próbaKör atyjához