SzegediLap

Csergezán Pál festő- és grafikusművész születésének 90. évfordulója alkalmából kiállítás mutatja be az alkotó munkásságát a Somogyi-könyvtár első emeletén. Csergezán Pál a művészetnek olyan sajátos területén vált nemzetközi viszonylatban is elismertté, amely külön megítélés alá esett (és esik még ma is) a magyar művészettörténet és -kritika értékelésében. Ennek ellenére  mesterségbeli tudását ma is elismerik, nem vitatva   zsenialitását. – Kocsis Katalin írása

A Szegedi tükör cím nagyon találó megfogalmazás. A tükör sok lehetőséget rejt az alkotók számára, hiszen visszatükrözi a valóságot, fordított képet ad, lehet homorú és lehet domború, továbbá teret is nyithat a képmezőben. A Szegedi tükör kifejezés segítségével  egy bizonyos átvitt értelmű tükröt tart a fotós a nézők elé, ahogy ő fogalmaz „érdemes néha megállni egy percre és figyelni arra, mit üzen nekünk a város”. Ugyanígy érdemes megállni Tamás egy-egy képe előtt és elgondolkodni azon, hogy ő mit üzent nekünk képeivel. Ennek a kiállításnak a képanyagát megtekintve – a képi kijelentések mellett képi kérdőjelek és felkiáltójelek is láthatók. – Kocsisné Maráczi Margit Tóth Tamás Sándor kiállítása elé 

Én látok. Te látsz. Ő lát. Van egy jó paradigmánk: látunk. Barkos Bea úgy véli: ha A Föld születése című alkotást valaki mókás bohóckalapnak látja (van ilyen), akkor a mű attól fogva éli a maga bohóckalap-életét. És ez jó. – Fabulya Andrea írása Barkos Bea tűzzománcai kapcsán 

Századfordulós ékkövek címmel jelent meg egy építészeti album, amely (egy határon átnyúló Európa Uniós program eredményeként) Szabadka, Szeged és Zenta szecessziós épületeinek legjavát, mintegy 40 építészeti alkotást gyűjt csokorba. A paloták évszázadnyi idő multán is ékkövekként ragyognak a belvárosokban, emlékeztetve a „boldog békeidők” éveire. A határon átnyúló turisztikai program a Tisza-tájékon fekvő 3 város szecessziós épületeit célozza mint kiemelt látványosságokat. Tráser László a projekt technikai asszisztensét, Zana Attila építészmérnököt, a Szegedi Önkormányzat munkatársát kérdezte. 

Egyszer hol volt, másszor holnemvolt, túl a kompetencián, ott, ahol a kerítést is tűzzománcból rakják, volt egyszeregy, nincs egyszeregy, szorzom-osztom, volt egyszer egy csillagszemű menyecske, tűzrőlpattant bűvös-bájos, szél a nagyapja, parázs meg a húga, világközepiben, Tápé várassában. Csillagszemét ráforgatta a világra, szélnagyapját ráfújtatta, parázs húgát ráugrasztotta, hármat fordult rokolyája körül, lássatok csodát: hát ott termett világközepibe Tápé várassába hetvenszerhét világnak csodája, elsorolni is valami. Termett a tűzzománcból rakott kert közepiben ragyogó fényes világfa, minden ágán opálfényű aranyalma, napkorongja, minden napkorongrul egy-egy gyémántmadár kiáltott hajnalt-alkonyt szerte világnak... – Marton Árpád Barkos Bea kiállítása elé 

A kiállításnak történeti, történelmi koncepciója van. Ez a koncepció mintegy triptichon-szerűen épül fel: először láthatjuk a gyárak lerombolását. Szinte kettétörnek, mintha egy bomba vágna beléjük. Majd láthatjuk a gyárakat leromboló, kifosztó, megszerző útonállók (talán máig remélt) börtönbe kerülését, végül, visszautalva az első stádiumra, a gyárak mennybemenetelét vagy apoteózisát, csak itt nem egy indivídumot, nem egy embert, hanem egy élettelen, de mégis egykoron nagyon is élő közösséget  emelnek az istenek közé. Ez már a múlt dicső (vagy a jelenünkben nagyon is tetten érhető „dicsősített”) emléke, amikor is a keserű régmúltból haladunk az alapjában is pozitív, egyszersmind túlfényesített jövő felé. A tárlat voltaképpen két karakterrel bír: egy pozitív (az első és az utolsó rész), s egy kriminalisztikusan negatív jelleggel (a triptichon közepe). – Nyéki Tamás Kovács Gyula András tárlatáról 

Csatlós Kitti fiatal alkotó létére rendkívül éretten és lényegre törően foglalkozik az élet nagy kérdéseivel első festészeti kiállításán. Különös, egyéni világa korosztályánál érettebb témaválasztásaiban nyilvánul meg. Lélekelemző képei szinte zavarba ejtőek. Festői kvalitása önmagáért beszél. A Móricz Zsigmond Művelődési Ház Galériájában május 13-án nyílott tárlata május 23-ig tekinthető meg. – A tárlatot Csatlós Kitti felkészítő tanára, Ale Ildikó festőművész nyitotta meg. 

...lehetetlen nem észrevenni, hogy a női testek pőresége Orsi képein a lélek meztelenségét láttatja. A sebezhetőséget, amely ellen – akár bevalljuk, akár nem –, senki nincs felvértezve. Csak éppen annyi erotika van bennük, ami a testiségben nemes és vonzó, az ülő, fekvő, torzó alakokban nem a való, hanem az égi más jelenik meg. A platóni ideák világát ideidézve az örök és változatlan női lényegek, amelyek itt e földi létben testet öltenek. Ezekben a képekben  nincs semmi mesterkéltség, természetesek és őszinték, akárcsak Orsi. Szándékosan nem a legszebb mozdulatokat csalja elő ecsetével, mintha csak a legmutatósabb helyett a legjellemzőbb, a legkifejezőbb pillanatot szerette volna megfesteni. Nőalakjai tulajdonképpen meztelenségükben is szemérmesek, minden mozdulatuk mélyen emberi... – Varga Márta kiállításmegnyitó szövege Nagy Orsolya tárlatához 

Albert Flórián csípőre tett kézzel – így ábrázolja Kligl Sándor szegedi szobrászművész a Császárt, az eddigi egyetlen aranylabdás magyar futballistát. A közel négy méter magas szobor a Ferencváros új stadionjába kerül és várhatóan még ebben a hónapban, a bejárathoz közel fölállítják. Tráser László erről beszélgetett az alkotóval. (hanganyag) 

Ez az egészen különös és egyedien kettős, duális kiállítás lehetőséget ad arra, hogy kicsit elgondolkozzunk a muzeológia, a művelődéstörténet, a művészettörténet diszciplinái széttagoltságáról. A múzeumok vagy szakterületek, vagy korok szerint, de erősen differenciáltak. Végső soron, ha egy múzeumot felkeresünk, számítunk arra, hogy teljes érdeklődésünknek csak egy szeletét „kapjuk meg”. A múzeumok bizonyos fontos rendező elvek szerinti zárt egészek, melyekben a kontinuitás, a koherencia fontos alapszabály. Száz szónak is egy a vége: úgy látom, hogy ez a kettős kiállítás nem jöhetett volna létre akkor, ha éppen nem ebben az épületben székel, hosszú-hosszú évek óta a Kass Galéria ÉS, ha ez a fontos kiállítótér nem áll a Móra Ferenc Múzeum gondozásában. Mert itt ma egy olyan kettős kiállítást nyitunk, pontosabban két, önálló kiállítást, melyet másutt semmilyen rendezőelv alapján nem lehetett volna létrehozni. – Feledy Balázs kiállításmegnyitója