Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kukkonka Judit
Szerelem a háborúban
 
2014: éppen 100 esztendeje, hogy kirobbant az első világháború, amely nem csupán a frontvonalakra, de az élet minden területére kihatással volt. Természetesen alapvetően meghatározta az élet valamennyi területét, újradefiniálta a mindennapokat. A háború vadonatúj helyzetet teremtett a párkapcsolatok terén is: megannyi férfinak és nőnek kellett szembesülnie a kényszerű elválás gondolatával. A centenáriumon a Nagy Háborút és következményeit nem kerülheti meg a Házasság Hete rendezvénysorozat sem, amelyet az idén 6. alkalommal rendeznek meg országszerte, így Szegeden is. A Somogyi-könyvtár egyik kiállítása is a Nagy Háborúhoz és a házassághoz, szerelemhez kapcsolódik.
A háborús évforduló adta az egyik könyvtári kiállítás alapötletét. Vajon milyen volt a családok élete a háború idején, hogyan éltek a nők, asszonyok, gyermekek, voltak-e esküvők? Ezekre a kérdésekre kaphat választ az, aki feburá 6. és március 5. között megtekinti a Dóm téri épületben látható Házasság és család a Nagy Háború árnyékában című dokumentum-kiállítást.
A világháború alatt az Osztrák-Magyar Monarchiában 9 millió férfi és 100 ezer nő húzott katonai egyenruhát. Magyarország területéről 3,4 millió ember vonult katonai szolgálatra. Arra talán nincs is statisztikai adat, hány család életét érintette közvetve vagy közvetlenül a világégés, és valószínűleg alig akad olyan család, akit nem érintett volna a mozgósítás. A 4 év alatt a Monarchia veszteségei iszonyatosak: több mint 1 millió halott, közel 2 millió sebesült és 1,7 millió hadifogoly. A történelmi Magyarország vesztesége ezen belül 660 ezer halott és több mint 800 ezer hadifogoly. A 19és 55 év közötti hadköteles korosztályt az iskolapadokban, gazdaságokban, gyárakban, egyéb munkahelyeken érte a behívó. A magyar termőföldekről sokkal több katonát hívtak harcba, mint a magasabb színvonalú iparral rendelkező, éppen ezért stratégiailag fontosabb osztrák részről.
A már családos, katonaidejüket leszolgált idősebb férfiaknál előfordult az is, hogy saját fiaikkal kerültek egy alakulatba, akadt olyan apa, aki valamennyi fiával együtt szolgált (és, ugye, a korban jellemző az átlag 7-8 gyermek). Nem egy újsághíradás emeli ki a sokgyermekes családokat ért megpróbáltatásokat, melyeket hősiesen visel az otthon maradt édesanya.
 
p_0010.jpg
 
A háború kitörésével addig sose látott problémákkal szembesültek a családok, úgymint: jegyrendszer, magas élelmiszerárak, árurejtegetés, a frontokon harcoló férfiak munkahelyeit „átvehették” a nők, de az üzemekben és a földeken hamarosan megjelentek a hadifoglyok is. A gyárakat, kórházakat katonai felügyelet alá helyezték, iskolák szükségkórházzá alakultak, az utcákon gyűjtőperselyek jelentek meg, jótékonysági bálokat, gyűjtéseket rendeztek a háborús veszteséget szenvedett családok részére. Nemigen akadt olyan família, amely ne veszített volna el valakit, vagy ne lett volna sebesült hozzátartozója. A rokkant katonákról, a háború áldozatairól az állam gondoskodott.
A nőknek gyakran kellett átvenniük a családfenntartó szerepét. Az egyedül maradt asszonyok nap mint nap szembesültek a szűkölködéssel, de hősiesen cipelték a rájuk szakadt terheket. Ahogy egy korabeli cikkben olvashatjuk: „A mostani világdrámában is az asszony éppen olyan nélkülözhetetlen a varróműhelyben és kórházban, az iskolában, irodában, a ki nem aludt tűzhelynél, mint a férfi a lövészárokban.”
Az egyetlen összeköttetés a fronton harcolók és családjaik között – a könyvtár kiállításának középpontjában is megjelenő – levelezés volt: a tábori lapok. A háború kitörése érzelmileg felkészületlenül érte a családokat. Mindenki abban reménykedett, hogy katonáink – a császár ígéretéhez híven – gyorsan hazatérnek majd a harcterekről. A levelekben jól nyomon követhető a kezdeti reménykedés, bizakodás, majd az egyre mélyebb csalódás és kétségbeesés.
Azok a párok, akik még nem kötötték össze hivatalosan is az életüket, úgy gondolták, itt a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy megtegyék. A frontra induló férfiak rendezett viszonyokat igyekeztek maguk után hagyni. Szóljon erről a Szegedi Híradó 1914. július 29-én megjelenő tudósítása:
 
Házasságkötés diszpenzációval
 
A lázas készülődések napjai még az anyakönyvi hivatalt sem hagyták érintetlenül. A szegedi anyakönyvi hivatalban is rendkívüli állapotok vannak. Balogh József anyakönyvvezetőt betegsége tartja távol a hivatalától, egy szolgát katonai szolgálatra hívtak be s így most egy fiatal hivatalnok jár a postára az érkező levelekért s egy napidíjas kisasszony söpri reggelenként a hivatalt.
Hétfőn [1914. júl. 27.] különösen esküvőre jelentkezett sok pár. A hadseregbe beszólított tartalékosok, póttartalékosok és népfölkelők között ugyanis természetesen sokan vannak, akik hosszabb – rövidebb ideig együtt éltek nőkkel vadházasságban. Sok ilyen párnak gyermeke is született. Most azután a nők addig nem engedik háborúba az embereiket, amíg azok törvényes élettársukká nem teszik őket. És ilyen esetben törvényesíteni kell az együttélésből született gyermeket is.
Többek közt megjelent tegnap az anyakönyvi hivatalban egy tartalékos baka a párjával, akivel már tíz éve élt együtt.
– Eskessen össze bennünket, tekintetes úr, de rögtön – pergett a hölgy –, mert az emberemet viszik katonának, talán ott is hagyja a fogát Rácországban. Legalább nevet hagyjon a hat gyerökére, ha már egyebet nem hagy…
Szombaton 5 [pár] vasárnap 7 [pár] hétfőn 9 pár esküdött egymásnak diszpenzációval örök hűséget.
 
Esküvőt kötni a háború ideje alatt, ha hivatásos katona vagy hadköteles besorozott volt a férfi, nem volt könnyű. Szigorú törvények és rendeletek szabályozták a házasságkötéseket. A hivatásos katonák pedig régóta csak szigorú kötöttségekkel és külön engedéllyel házasodhattak. Mária Terézia még 1750-ben szabályozta először az aktív tisztek házasságkötését. A sok szabály között található az ara szeplőtlenségére, jó hírnevére vonatkozó előírás, de a magas „házassági kaució” letétbe helyezését is megkövetelte tisztjeitől a bécsi udvar, amely az esetlegesen özvegységre jutó feleségek nyugodt életét biztosította. A kíméletlen szabályok mind azt szolgálták, hogy a tiszti hivatással és becsülettel összeegyeztethetetlen házasság ne jöhessen létre. Ezen rendelkezések következtében a katonatisztek általában sokkal később alapítottak családot, mint az átlagemberek. A szabályozás azonban nem csak a tiszti állományra, de minden katonaköteles férfira vonatkozott: a hadkötelezettségi kor lejártát megelőzően, azaz a 24. életév betöltése előtt tilos volt nősülni.
A háború kitörésével mind az átlagembereken, mind a katonákon házasulási láz tört ki. Alig egy hónappal a mozgósítás után már vőlegény-helyettesítésről tudósít a Szegedi Híradó 1914. szeptember 9-i száma. Ebből megtudhatjuk, hogy Prágában egy vőlegény, bizonyos Letz Rudolf, a 16. gyalogezred századosa, oltár elé kívánta vezetni aráját, mégpedig Straka-Hohenwald Anna úrhölgyet, ám mivel éppen a fronton volt, ezért helyettese, Wilheim Alajos hadnagy mondta ki a boldogító igent helyette. Az indoklás szerint a vőlegény a csatákban különösképpen kitüntette magát, ezért kapott engedélyt a nősülésre. Míg a leendő férj a fronton harcolt, addig menyasszonya mellett egy a vőlegény által megbízott személy állt az oltár elé – a vőlegény-helyettesnek azonban házastársi jogai nem voltak!
A a házasság szentsége irányába hirtelen megnőtt igény nem csak a magyar és (mint láthattuk) cseh, hanem a német területekre is jellemző volt. A Szegedi Híradó 1914. október 17-i számában a következő érdekes berlini statisztika olvasható: 1914 augusztusában összesen 5793 darab esküvőt jegyeztek be – mindössze egyetlen hónap alatt! Augusztus elsején 324; augusztus 2-8 közt 3941 (!); a következő hetekben pedig, heti bontásban 576; 494; 414 majd, az utolsó két napon 44 db házasság kötetett.
1916-ban jelenik meg Magyarországon az az enyhítő minisztériumi, amely engedélyezi a magyar katonák házasságát is meghatalmazás útján (a fronton harcoló, hadifogságban szenvedő, kórházakban sérülten fekvő katonák „gyorsított” esküvőjét tették így lehetővé). Szegeden 1917-ben köttetett az első ilyen esküvő.
 
helyettesites.jpg
 
A háború alatt kötött „hirtelen” esküvők közé tartozik a neves írónő, Kaffka Margit és Bauer Ervin házassága, amelyet Szegeden kötöttek, 1914 augusztusában. Bauert pár nappal később a békéscsabai 101-es gyalogezredbe sorozzák be. Kapcsolatukat a későbbiekben napi többszöri levél- és táviratváltás éltette. A Kaffka Margit naplói; a Lírai jegyzetek egy évről és A lélek stációi (Kaffka Margit válogatott levelezése) című kötetekben megjelent levelekből, naplóbejegyzésekből mindkét fél érzelmeiről, napi gondjairól, félelmeiről olvashatunk.
Hasonló érzések, gondolatok nyilvánulnak meg abban a levélgyűjteményben is, amit Móra Ferenc a Szegedi Napló főszerkesztőjeként gyűjtött össze. A 115 itthoni levél 1915 tavaszán íródott a szegedi napilap felhívására. A Napló egy különszámba gyűjtötte össze a 46-os gyalogezred és az 5. honvéd gyalogezred katonáinak szóló üdvözleteket, és „repülőpostával” jutatta volna el Przemyśl erődjébe. A különszámba-kerülés feltétele volt, hogy minél kisebb terjedelemben írják az üzenetet, illetve hogy a levélíróigazolni tudja, hogy a Szegedi Napló előfizetője. Sajnos, a különszám nem készült el, mivel az erőd addigra elesett. A levelek soha nem jutottak el a címzettekhez, viszont a Somogyi-könyvtár gyűjteményében megőrizték őket az utókor számára.
 
naplo0001.jpg
 
A felhívásra írott levelek postai úton, vagy személyesen érkeztek a Napló Dugonics téri szerkesztőségébe. A kézzel, vagy géppel írott, szép fejléces papírokkal békésen megfértek az egyszerű, kalendáriumból kitépett, ceruzával írt „papírfecnik”. Több üzenetet egyazon kézírással, azonos stílusban, ám más feladóval ellátva maradt ránk, amiből valószínűsíthető, hogy egyes esetekben egy szerkesztőségi munkatárs vehette föl a családtagoktól az üzenetet.
A pár soros levelek teljesen hétköznapi dolgokról szóltak: gyermek születése, egészségügyi állapotjelentés, állatállomány szaporulata, rokonok üdvözlete, siralmas anyagi helyzet, vagy kétségbeesett kérdés: miért nem ír haza szeretteinek? És kérés: jelentkezzen! A levél címzettjei többségükben hadifogságba kerültek, vagy elestek.
 
naplo0002.jpg
 
A háború vége aztán, ahogyan a kitörése is, újabb megpróbáltatások elé állította a családokat. A sokszor testileg is, ám lelkiekben szinte mindig sérült katonák nehezen illeszkedtek vissza a „megszokott” hétköznapokba. Az a világ, amiből kiszakadtak, végérvényesen tovatűnt. Nehezen találták a helyüket az új politikai és társadalmi helyzetben. Olyan eset is előfordult, hogy hiába keresték az otthon melegét, családjuk nem várta vissza őket....
A kiállítás elkészítéséhez nyújtott szakmai segítségért köszönet a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítványnak és a Nagy Háború Blognak.
 
 
 

kj.jpg

Kukkonka Judit könyvtár-történelem szakot végzett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd történelem szakos diplomát szerzett a Szegedi Tudományegyetemen. A Somogyi-könyvtár munkatársa.