Horváth Mihály
A „halál-motorbicikli”
A tragédiák sorozatát okozó, „elátkozott” vagy épp önálló személyiséggel bíró jármű a horrorszerzők egyik kedvenc témája – Stephen King Rémautó, vagy a Christine című műve is erre a motívumra épül. Az ötvenes évek filmsztárja, James Dean 1955-ben Kaliforniában halálos balesetet szenvedett Porsche 550 Spyder sportkocsijával. A roncs és a belőle kiemelt alkatrészekkel működő autók újabb baleseteket, tragédiákat okoztak közvetett vagy közvetlen módon. Megtörtént, hogy a közlekedés veszélyeire figyelmeztető kiállításon a felfüggesztett roncs rászakadt egy nézelődőre. Máskor a lehetetlent súrolva az összetört autó „elindult” és eltörte egy szerelő lábát. A roncsot szállító teherautó felborult, a garázs kigyulladt és így tovább. Az átszerelt váltóval, motorral működő kocsik balesetei ugyancsak tovább éltették a „halálautó” mítoszát. Hasonló történetek keringenek a luxuslimuzinról, melyben Ferenc Ferdinánd az első világháború kitöréséhez vezető halálos lövéseket elszenvedte.
A misztikus történetek kedvelői kiállnak elméletük létjogosultsága mellett, bár valószínűleg csupán szerencsétlen véletlenek sorozatáról van szó. Az alábbiakban egy magyar vonatkozású „halálmotor”-történettel ismerkedhetünk meg.
„A Rákosi-uton embert ölt egy halál-motorbicikli. Ifju Horthy volt gépe, amely megölt egy asszonyt s amelynek második gazdája repülőgépszerencsétlenség áldozata lett, most megölte Szabó Kálmán földeáki gépészt – Borbás Imre és Szabó Kálmán halálversenye a Rákosi uton – sulyos sérülésével kórházban ápolják Borbás Imrét” – 1928. április 20-án ezzel a terjedelmes címmel számolt be a makói Marosvidék napilap Szabó Kálmán földeáki lakos haláláról. Az esetről egyéb, újabb cikket, leírást nem találtam. Hogy ki lehetett Szabó Kálmán, nem sikerült kiderítenem. A balesetet megemlítettem 2011-ben a Földeák újságban és a makói (a régi napilappal névrokon) Marosvidékben megjelent A régi Földeák orvosai című írásomban, remélve, hogy (bár eltelt nyolcvan esztendő) jelentkezik valaki, aki tud a tragikus esetről. Így is történt: a cikk megjelenése után felhívott a Földeákon lakó Hajnal Jánosné (született Szabó Viktória) és elmondta, hogy a címben említett Szabó Kálmán a nagyapja volt. Miután a telefonbeszélgetés során több részletet megtudtam, elkezdtem a nyomozást a „halálmotor” ügyében.
Kiindulópontként újra elővettem a Marosvidék fentebb idézett cikkét, pontról pontra megvizsgálva annak állításait. Feltűnt, hogy a beszámoló nem említi meg a „Horthy-fiú” keresztnevét. Először talán a köztudatban jobban jelenlévő István jut eszünkbe, aki 1942-ben lezuhant repülőgépével, ám életrajzában nem találunk motorbalesetre utaló említéseket. Nem így ifj. Horthy Miklós esetében, aki 1926 májusában szenvedett el egy ütközést. A dátum ismeretében fellapoztam a korabeli újságokat, melyek teljes részletességgel tudósítottak a balesetről.
A cikkben szereplő Norton feltételezhetően egy 1925-től gyártott Modell 19 volt. (A kép forrása: www.motoralbum.hu)
A Magyar Automobil Club a soron következő Tourist Trophy versenyére készült 1926 tavaszán. A versenybe a kormányzó fiai, Horthy István (1904–1942) és ifj. Horthy Miklós (1907–1993) is beneveztek. Ifj. Horthy Miklós a verseny előtt egy héttel a Svábhegyen „trenírozott” Norton motorkerékpárjával, amikor a Budakeszi utca 53. számú ház előtt elütötte Fruh Anna 32 éves helyi lakost, aki visszatérőben volt egy közeli villából, ahová (mint azt a korabeli újságok megírták) három kanna tejet cipelt a hátán. A különböző politikai beállítottságú lapok mind másképp számoltak be a tényekről: a Pesti Hírlap szerint a kormányzó fia teljesen szabályosan, lassan közlekedett, míg a Népszava a felelőtlen (közel 100 km/órás) száguldásnak tudta be a balesetet. Az ütközéstől egy oszlopnak vágódott Fruh Annát súlyos sérülésekkel az új Szent János Kórházba szállították, ahol rövid idő múltán elhunyt. A könnyebb sérüléseket szenvedő ifj. Horthy Miklóst a Fasor Szanatóriumban ápolták. A Marosvidék állítása tehát igaz: a motorkerékpár valóban egy lány halálát okozta 1926-ban.
A napilap fent említett cikke szerint ifj. Horthy Miklós a baleset után „elkedvetlenedett” a járműtől és túladott rajta. A motor Szegedre került bizonyos Kerekes Jánoshoz, aki nem sokáig élvezhette a híres elődtől származó motorbicikli nyújtotta örömöket, mivel a vásárlás után nem sokkal repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt. A cikk a baleset időpontját nem említi. A Magyar Szárnyak című, a magyar polgári és katonai repülés történetével foglalkozó internetes oldalon további információkra leltem. „Kerekes János rgv. felügyelő, II. RH, Junkers; †1927. 10. 29., motorhiba berepülésnél, Szeged; Együtt: Makra Sándor szer. — súlyos sérüléssel életben maradt” – olvasható a hősi- és repülőhalált halt pilóták listáján.
Pesti Hírlap, 1927.10.30. – Forrás: Somogyi-könyvtár
Az „rgv. felügyelő” jelentéséről levélben dr. Szabó József ny. vezérőrnagynál, az oldal szerkesztőjénél érdeklődtem. Gyors válaszából kiderült, hogy a Magyarországot sújtó trianoni békeszerződés nem engedte a katonai légierő fejlesztését, ezért az ilyen jellegű törekvések a polgári repülés égisze alatt történtek. Katonai rendfokozatokat nem használtak. Jelen esetben az „rgv.” egyszerűen repülőgép vezetőt jelentett, a felügyelő pedig körülbelül a hadnagyi rangnak felelt meg.
Pesti Hírlap, 1926.05.15. – Forrás: Somogyi-könyvtár
A baleset pontos időpontjának ismeretében fellapoztam a korabeli újságokat. Részletes beszámolót nyújtott a Szegedi Napló, a Szegedi Új Nemzedék, a Szegedi Friss Újság, de a fővárosi Pesti Hírlap is. Kerekes János, a 42 éves, háborút megjárt (ott több ellenséges gépet lelövő, számos kitüntetéssel hazatért) pilóta közismert volt Szegeden. A Pesti Hírlap beszámolója szerint a Budapest–Konstantinápoly légijárat gépét is rendszeresen vezette. Repülős bravúrjairól is híres volt: 1920 nyarán a szegedi híd alatt többször átrepült, azonban veszedelmes mutatványát a hatóságok betiltották.
A Szegedi Napló cikkünk egyik „főszereplőjéről”, a volt Horthy-motorról is említést tesz: „A városban állandóan pompás Norton motorkerékpárján lehetett látni a bricsesznadrágos, bőrkabátos pilótát...” Bár Kerekes János halálához a motorkerékpárnak nincs köze, a tragikus események sorában mégis szerepet játszott. Miután ugyanis a pilóta és szerelője a Junkers géppel a szegedi rendező pályaudvar közelében a vasúti sínre zuhant, Kerekes egyik barátja a híres motorral a szerencsétlenül járt ember újszegedi házához hajtott, hogy értesítse a feleségét a történtekről. A fiatalasszony azonban nem volt otthon, csupán a nővére, aki felpattant a motorkerékpár hátsó ülésére, hogy együtt keressék meg Kerekes János feleségét a városban. Ekkor a nő lába valahogy a küllők közé akadt és a küllők „levágták a fiatal hölgy sarkát” – írta a Szegedi Uj Nemzedék.
Kerekes János koporsóját a Kálvária úti kórházból több ezres tömeg kísérte. Kerékpárosok, motorosok, katonazenekar és a levegőben három repülőgép körözve kísérte a menetet. Az egyik repülőgép alásiklott és a pilóta csokrot ejtett a ravatalra. A tömeg a hídig kísérte a pilóta földi maradványait, majd teherautón Makóra szállították, ahol szülei éltek. Az ottani katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. (A Pesti Hírlap 1927. október 30-án közölte a szerencsétlenül járt pilóta néhány évvel korábban készült fotóját.)
A motorkerékpár újra gazdát cserélt, új tulajdonosa Borbás Imre Makó, Eötvös utcai gazdálkodó lett. Borbás Imre a pár napja vásárolt motorral 1928. április 19-én, csütörtökön meglátogatta K. Nagy Sándort annak ugari tanyáján. A földeáki Szabó Kálmán ügyes gépészmester hírében állt, és ebben abban az időben Borbás Imre alkalmazásában dolgozott. Kinn a tanyák között elhatározták, hogy kipróbálják a motort. K. Nagy Sándornak ebben az időben egy Puch motorkerékpárja volt. Gépet cseréltek, így Borbás ült a Puchra, saját motorját pedig átengedte Szabó Kálmán gépésznek. Először visszamotoroztak a város alá, majd megfordultak és – a sajtóbeszámoló szerint – őrült iramban vágtak neki a Rákosi útnak. Elöl, korabeli becslések szerint közel 100 km/h-s sebességgel haladt a Horthy-féle motor a földeáki gépésszel, utána a Puch-kal Borbás Imre. K. Nagy Sándor tanyája után azonban egy kanyarban Szabó Kálmán nem volt ura többé a nagy teljesítményű motornak és egy eperfának ütközött. Az utána haladó Borbás Imre gyorsan fékezett, így ő is lerepült a Puch-ról. Súlyos, de nem életveszélyes sérüléseket szenvedett. A földeáki gépész ellenben végzetesen megsérült. A balesetet végignézte a tanya- és motortulajdonos K. Nagy Sándor és ismerőse, B. Nagy István. Gyorsan a tragédia színhelyére siettek. K. Nagy Sándor előállt autójával, és a két sebesülttel elindultak a makói kórházba. „Szabó Kálmán fiatal, törekvő, szorgalmas, nős és családos gépész azonban utközben meghalt” – írta a Marosvidék tudósítója.
Szabó Kálmán Földeákon született 1897-ben, Szabó János és Németh Julianna harmadik gyermekeként. 1915-ben, tizennyolc évesen testvéreit követve Budapestre költözött, ahol a Magyar Királyi Állami Vasgyárak (a későbbi Ganz-MÁVAG) üzemeiben munkába állt és tanulta a vasas szakma csínját-bínját. 1923. október 12-én kapta meg géplakatos iparigazolványát. Földeákra, a Pacsirta utcába visszatérvén feleségül vette Lele Viktóriát. Két gyermekük született: Matild és Kálmán. Az ügyes kezű mesterembernek sok munkája akadt a faluban és a környező gazdaságokban is. A javítások mellett kisebb gépeket (például kézi és ló vontatta vetőgépeket, dikkelőket) készített. A gépek, motorok szeretete haláláig elkísérte. A technikai érdeklődést fia, unokája és dédunokái is örökölték.
A számos balesetet okozó motorkerékpár további sorsa bizonytalan. Szabó Kálmán leszármazottai szerint a motor visszakerült Szegedre. Egy vasutas vette meg, aki később nekihajtott egy sorompónak és szintén elhunyt. Visszaemlékezések szerint a „halálmotor” nevet valóban kiérdemlő jármű a szegedi Móra Ferenc, majd a budapesti Közlekedési Múzeumba került. Ám a gyűjtemények munkatársai ezt a tényt nem tudták megerősíteni....
A hírhedt, ma már a kora miatt is igen értékes motorkerékpár talán még létezik valahol. Rosszabb esetben munkagéppé alakították vagy darabjaira szedték, jobb esetben egy múzeumban kötélkordon mögé állították, ahol már „ártatlanul”, kifényesítve várja a látogatóit, akik nem is sejtik a veterán gép „sötét múltját”...
Horváth Mihály 1975-ben született Makón. Földeáki származású, tíz éve Szegeden él. A Szent István Egyetem Jászberényi Főiskolai Karán szerzett könyvtárosi diplomát 2000-ben. 1998 óta a Somogyi-könyvtár munkatársa. 2009 óta jelennek meg Földeák község helytörténetével foglalkozó írásai a falu lapjában és a makói Marosvidékben. Évtizedes kutatómunkája után 2012-ben látott napvilágot A régi Földeák a korabeli sajtóban 1853–1945 című bibliográfia, melyben közel másfél ezer újságcikket dolgozott föl.