Hegedűs Réka és Tóth Edit
Radnóti Miklós lábnyomában járva
Virtuális sétára hív a Somogyi
Aki elmulasztotta, hogy ezen a szép április 12-ei tavaszi délelőttön a költészet napja alkalmából, a Somogyi-könyvtár szervezésében immár hagyománynak számító Verslábaló sétán részt vegyen és Radnóti Miklós lábnyomába lépkedjen, azt most egy virtuális kirándulásra invitáljuk. Mielőtt útra kelnénk, fontos megjegyezni, hogy a költő Szegeden eltöltött egyetemi évei alatt, 1930 és 1935 között számtalan ideiglenes lakhellyel rendelkezett, amelyek közül néhány még ma is eredeti formájában megtekinthető. Sokszor a mindennapi rohanás során nem is gondolnánk, milyen történetek rejlenek ezen épületek falai mögött, ezért utunk során érdemes lesz nyitott szemmel járni és egy-egy pillanat erejéig megpihenni a költő életének fontos helyszínei előtt.
A város számos emlékművet avatott fel Radnóti Miklós tiszteletére, köztük az egyikkel rögtön a Somogyi-könyvtár Dóm téri főépülete elől elindulva találkozhatunk. A szegedi Pantheonban található táblán a költő sorai őrzik itt tartózkodásának emlékét:
„Ember vigyázz, figyeld meg jól a világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, hordozd szívedben, éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.”
Tovább haladva a mostani Bolyai Intézet felé, az egykori Piarista Gimnázium épületéhez érkezünk, ahol Sík Sándor piarista pap, költő, író és irodalomtörténész tevékenykedett, és egyengette költőnk irodalmi pályáját. Radnóti és Sík egykori, versekről és költészetről folytatott baráti beszélgetéseinek központja mára már a természettudományok szolgálatában áll.
Pár sarokkal lejjebb máris a Bokor utca 2-es házszámhoz érkezünk, amelyről sokan nem tudják, de Radnóti legkedvesebb lakhelyének számított, ahol a közeli vasútállomásról beszűrődő vonatfütty több versét is ihlette. Továbbá Kaffka Margit művészi fejlődése című doktori értekezése is e falak között született meg. A híres Bokor utcai ház másik lakója volt az irodalomtörténész Tolnai Gábor is, aki az 1960-as években bérlőtársa tiszteletére beszédet is mondott a bejárat melletti emléktábla avatásán. Nem is gondolnánk, hogy Ortutay Gyula későbbi néprajzkutató, politikus és egyben a fiatalok közös ismerőse rendszerint a Bokor utcán keresztül közelítette meg az Egyetem utcában található Bölcsészettudományi kar épületét, így rá hárult az a nemes feladat, hogy ügyeljen arra, hogy a jó barátja idejében beérjen az egyetemi óráira. Valószínűsíthető tehát, hogy korunk bölcsészhallgatói, amikor beülnek egy előadásra az Auditorium Maximumba, ugyanazokat a padokat koptatják, mint az egykori magyar-francia szakos Radnóti.
Az egyetem egykori főépületén, a mai Rektori Hivatalon át a Kölcsey utcába érkezünk, ahol két épület is az író ideiglenes otthonát biztosította. Vajon milyen látvány fogadhatta őt, amikor az ablakból kitekintett az 1930-as évek utcai forgatagára? Mire Radnóti elért a Széchenyi téri egykori „rezidenciájához”, gyakori vendégként a Feketesas utcai fogadókban, előszeretettel elszürcsölt egy-egy feketekávét is legújabb versein merengve.
A következő állomásként tekintsük meg a Széchenyi-térrel szemben látható Jerney-házat, amely egyáltalán nem tartozott költőnk kedvenc szegedi lakhelyei közé. Közvetlenül a városba érkezvén több mint másfél évig egy olcsó, de ablaktalan cselédszobában szállt meg. A bérház alsó szintjén akkoriban egy általános iskola működött, a szünetekben kiözönlő kisdiákok előszeretettel harsogták a Kiskacsa fürdik című gyermekdalt, amely olyannyira felbosszantotta a költőt, hogy egy vers formájában ki is adta dühét, így születhetett meg a Kis kácsa fürdik című ironikus költeménye. A zavaró körülmények ellenére mégis termékeny időszaknak számított az itt eltöltött másfél év, hiszen Újmódi pásztorok éneke című verseskötete ekkor jelent meg. A kötetben olvasható két verse, az Arckép és a Pirul már az őszi bogyó miatt perbe fogták és még házkutatást is tartottak a ma már lakatlan „ablaktalan résben”. Ezen időszak emlékére hangozzon el a híres hírhedt Arckép című műve:
„Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!”
A Radnótiról készült alkotások általában egy érett, felnőtt férfi képét mutatják, éppen ezért egyedi a róla elnevezett gimnázium előtt látható, Gyurcsek Ferenc által készített szobor, amely a 22 éves fiatal költőt kedvesével, az idén februárban elhunyt Gyarmati Fannival ábrázolja. A gimnázium tanulói jól ismerik a legendát, hogyan lehet elkerülni az aznapi felelést, egyszerűen csak rá kell lépni a bejárat előtt lévő, a költő híres sorait hirdető kőre:
„s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én”.
Utunk végén pedig térjünk vissza a Somogyi-könyvtárba és lapozzunk bele kedvenc Radnóti Miklós kötetünkbe, vagy tekintsük meg a költő személyesen dedikált, egy-egy felbecsülhetetlen művét. Ha tetszett a séta, akkor májusban személyesen is várjuk az Olvasót egy újabb kirándulásra, ekkor már Móra Ferencé lesz a főszerep. Reméljük, jól érezték magukat és legközelebb is együtt léphetünk egy híres költő nyomába. Bővebb információért a Somogyi-könyvtár kapui nyitva állnak Önök előtt.
Hegedűs Réka 1990. június 14-én született Gyulán. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Kommunikáció- és Médiatudomány Mesterképzésének végzős hallgatója. Az egyetemi alapképzés során a fő szakiránya, a Public Relations mellett, elvégezte a Nyomtatott sajtó szakirányt is. Tanulmányai során több egyetemi lap munkatársa volt. Legfőbb érdeklődési területe a kulturális kommunikáció, jelenleg a szegedi Somogyi-könyvtár kommunikációs munkáját segíti. Szabadidejében is szereti az aktív, szellemi kikapcsolódást, gyakran jár moziba, színházba és múzeumi rendezvényekre.
Tóth Edit 1986. október 4-én született Békéscsabán. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Kommunikáció- és Médiatudomány mesterszakon végzős hallgató. 2010-ben anglisztika szakon, amerikanisztika szakirányon szerzett üzleti angol és turizmus specializációs alapszakos diplomát. 2012-ben pedig a Kommunikáció- és Médiatudomány alapképzésen a Public Relations szakirányt végezte el. Pillanatnyilag a szegedi Somogyi-könyvtárban lát el PR gyakornoki feladatokat. Szabadidejében szívesen olvas, és érdeklődést mutat a környezetvédelem iránt.
A szerzőpáros korábbi írása a SzegediLapon: Egzotikus utazás a Somogyiban; 7 kérdés Sánta Gáborhoz; Gitárszó a lélekhez; Színek szavaian keressük önmagunkat; Magyar-horvát festménykavalkád; „...emléke sok-sok éven át fent fog maradni...”; 7 kérdés Czilczer Olgához; Czilczer Olga műhelytitkai a Somogyi-könyvtárban; Kétszer kettő néha hat; Nem csak a hó lassította le Szegedet; Rubinpiros tangó a Somogyiban; Nyolcvanhat év után újra Szegeden; Esztergapad és faforgács; „a csend nem zavarja a zenénket”