Csizmadia Edit
Szeged millenniumi ünnepe
120 évvel ezelőtt, 1896-ban ünnepelte Magyarország az államalapítás ezredéves évfordulóját. A Somogyi-könyvtár kiállítása a millennium alkalmából rendezett, egy esztendőn át tartó ünnepségsorozat eseményeit eleveníti fel a könyvtár dokumentumainak tükrében, kiemelve a szegedi történéseket. A Millennium 120 című tárlat 2016. október 5-től november 30-ig tekinthető meg a bibliotéka földszinti kiállítóterében.
Az Ezredéves Országos Kiállítás plakátjának grafikája
Az ünnepségek csúcspontja az Ezredéves Országos Kiállítás volt, melyet 1896. május 2. és november 3. között a Városliget területén rendeztek azzal a céllal, hogy bemutassák Magyarország fejlődésének eredményeit, valamint egy külön történelmi részben összegyűjtsék a dicső múlt legszebb emlékeit és műemlékeit.
A millennium nemcsak az országos kiállításból és az országszerte tartandó ünnepélyek sorozatából állt, hanem kulturális, technikai és építészeti alkotások felavatásából is. Budapesten átadták a kis földalatti vasutat, a kiépített rakpartot, a Ferenc József hidat (ma: Szabadság híd), a Nagykörutat, az Iparművészeti Múzeumot, a Kúriát (ma: Néprajzi Múzeum), a Vígszínház épületét és négyszáz új népiskolát országszerte.
Ekkor vette kezdetét a Szépművészeti Múzeum megépítése és a királyi vár felújítása, a Mátyás-templom rekonstrukciója és környékének rendezése, valamint a Műcsarnok és több kórház megépítése. 1896. szeptember 27-én avatták fel ünnepélyes keretek között a Vaskapu-csatornát, amely lehetővé tette a hajózást az Al-Dunán.
A Millennium célja az ezeréves „magyar állameszme” népszerűsítése, a magyar nemzeti nagyság és dicsőség ünneplése lett, amit egyfelől a nagyberuházások, másfelől a pompázatos felvonulások, rendezvények szimbolizáltak. Országszerte tartottak kongresszusokat, ünnepségeket, Magyarország kulturális élete fellendült.
Mindeközben Szegeden...
„Szellemi kincseket akar gyűjteni és fölhalmozni a város, mert tudja, hogy azok értéke örök, mert Szegednek egész múltja és dicsőségének álmodott jövője azon épül fel...”
Szeged a századforduló Magyarországának virágzó, dinamikusan fejlődő városa, az „Alföld metropolisza” volt. Körutak, sugárutak és hidak szelték át, impozáns középületekkel, hatalmas gyárakkal és jól szervezett iskolahálózattal rendelkezett. Víz-és gázszolgáltatás, közvilágítás működött és már negyven éve vasút kötötte össze Budapesttel. Az 1879-es szegedi nagy árvíz után a várost Lechner Lajos tervei alapján építették újjá, s hamarosan a modern nagyváros minden követelményével bírt.
Élénk kulturális élet jellemezte a várost: könyvtár, múzeum és színház várta a látogatókat. A lapkiadók napilapokkal és folyóiratokkal jelentkeztek, a könyvkiadás óriási fejlődésen ment keresztül, hiszen a legtöbb könyvet a főváros után Szegeden adták ki.
Üdvözlet Szegedről” – képeslap a századforduló idejéből
A millennium előkészítése
„Szeged mintha folyvást ünnepre készülne, a fejlődés útján halad és újabb meg újabb kulturális alkotásokban keresi sikereit.”
Az 1896. évi ünnepi rendezvények idején átadott épületek, elkészült alkotások több éves előkészítő munka eredményeképpen születtek meg. Már 1890. október 29-én a városi közgyűlésen indítványozták, hogy a város közönsége maradandó alkotásokkal ünnepelje meg a millenniumot. Még az is felmerült, hogy a millenáris nemzeti kiállítást Szegeden tartsák meg, hiszen a város 1876-ban rendezett már sikeres országos eseményt.
Az 1890-es évek elejétől számos ötlet és terv született az ezredik esztendő méltó megünneplésére, többek között a harmadik egyetem létesítése, közművelődési palota építése, Szeged város monográfiájának megíratása, állandó vízvezeték kiépítése, gőzfürdő építése, iskolák alapítása, festmények és szobrok megrendelése. Ezek a millennium évében felavatott épületek ma is a város életének szerves részei, bár több már nem eredeti funkcióját tölti be.
Alkotások tükrében: festmény, szobor, monográfia
„Szeged millenniumi képe
Szeged városa a millenniumra nemcsak Munkácsy »Honfoglalásá«nak eredeti vázlatát vásárolja meg, hanem 20,000 forintos millenniumi képet is készíttet. Az utóbbi megfestését is azonnal elrendeli, mihelyt a művészversenyre felkért Vágó, Pataky és Roskovics festőink vázlataikat bemutatják.”
(Fővárosi Lapok, 1895. november 23.)
A városatyák 1895. november 12-én 25 ezer forintot szavaztak meg Munkácsy Mihály Honfoglalás című munkájának színvázlatáért.
„Szeged áldozatkészsége művészete iránt rendkívül meghatotta, elannyira, hogy a mester ki is jelenti, miszerint a vázlatot nagy gonddal át fogja festeni és jóval értékesebbé teszi”– írta 1896. január 1-jén a Szegedi Napló.
Munkácsy 1896 februárjában a városhoz intézett levelében elvállalta a megbízatást.
A közgyűlés határozott egy másik monumentális alkotás megrendeléséről is. A „művészversenyt” Vágó Pál festménye nyerte a szegedi árvízről. A kép azt a pillanatot ábrázolja, amikor Ferenc József császár meglátogatta a romba dőlt várost, s kimondta a magasztos jelszót: „Szeged szebb lesz, mint volt”. Az 1902-re elkészült alkotást hatalmas érdeklődés övezte, népszerűségében Munkácsy művét is felülmúlta.
Reizner János: Szeged története
„Szegedről telegrafálják:
A városi közgyűlés ma délutáni ülésében a millennium megünneplésére vonatkozólag a következő határozatot hozta: A város a harmadik egyetemnek Szegeden minél előbb való felállítására memorandumban felkéri a kormányt és erre a jelentékenyebb áldozatoktól sem riad vissza. Megíratja Szeged város monográfiáját, tízezer forintnyi tiszteletdíjért. Kétszázezer forintért kultúrpalotát építtet, s abban helyezik el a városi múzeumot, a Somogyi-könyvtárt és a Dugonics-társaságot. Végül az egész várost behálózó állandó vízvezetéket kiépítteti.”
(Budapesti Hírlap,1893. január 27.)
Szeged első nagyszabású monográfiájának írója Reizner János, a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum igazgatója volt. A négy kötetben megjelent mű elkészítésére a város közgyűlése 1893. január 26-án hozott határozatot. Munkája a millennium idején megjelent város- és megyetörténetek sorába illeszkedik. A szegedi helytörténeti kutatás kiemelkedő képviselője jelentős szerepet töltött be a város kulturális életében.
Köllő Miklós Honvédemlék című alkotása képeslapon
Köllő Miklós alkotását az 1849. augusztus 5-én, az Újszeged-szőregi csatában elesett honvédek emlékére emelték. Az avatására 1896. augusztus 6-án került sor, melyen Fluck Ferenc, a szoborbizottság elnökének beszéde után a város nevében Lázár György polgármester vette át az emlékoszlopot.
Ünnepségek a városban – 1896. szeptember 6.
A millenniumi megemlékezések központi napja Szegeden szeptember 6-a volt. A város forrongott, s polgárainak felfokozott ünnepi hangulata dacolt az időjárás viszontagságaival, valódi népünnepéllyé téve e jeles napot. A Szegedi Napló szeptember 7-én Szeged millenniumi ünnepe című vezércikkében nyolc oldalon részletezve, óráról órára számolt be az ünnepi nap történéseiről a pályaudvarra érkező küldöttek névsorától az átadott épületek bemutatásán át a Tisza Szállóban tartott zárófogadás ülésrendjéig.
Gyülekezés
Nyolc óra körül egyesületek, iskolák, népkörök, társulatok gyülekeztek és sorakoztak fel a Városháza előtti téren. A polgári bandérium megérkezése után, háromnegyed kilenckor elindult a menet a vasút felé. A Széchenyi tértől a pályaházig sűrű tömegben állott sorfalat a közönség, a közel 30 000 főre becsülhető tömeg.
Pályaudvar
Érkezés és bevonulás
A város előkelőségei a pályaudvar peronján várták a Budapestről érkező Dániel Ernő kereskedelmi minisztert és a miniszteri tanácsosokat, államtitkárokat. A küldöttek a köszöntő beszédek után diadalmenetben vonultak be a városba.
Részlet a Szegedi Napló 1896. szeptember 7-i tudósításából
A Szentháromság-szobor felavatása
Az ünnepélyek sorozatának első helyszíne a Templom tér volt. A Szent Demeter templom előtt elhelyezett új szobor, Köllő Miklós Szentháromság emléke a hívők adományaiból készült el az 1873-ban lebontott Szentháromság-szobor pótlására. Mögötte állították fel azt a hét méter magas királysátrat, amely az országos kiállítás alkalmával szerepelt a fővárosban.
Városháza
A Templom térről a kocsisor a Városházához vonult, ahol a miniszter előtti tisztelgések következtek. Eközben az eleredt eső kisebb zavart okozott ugyan, de az utak mellett álló közönség „türelemmel és nem fogyó lelkesedéssel várt és éljenzett”.
Kultúrpalota
Közművelődési palota
A ceremónia után a miniszter kíséretével a Közművelődési palotához hajtatott. A ezredéves ünnepély kiemelt fontosságú épületét Steinhardt Antal és Lang Adolf műépítészek tervezték. A kivitelezést Szilágyi János és Przybilla Gyula irányította. Az avatási szónok Lázár György polgármester volt, majd Dániel Ernő adta át az épületet Reizner János könyvtárigazgatónak. A szónoklatok után a küldöttség megtekintette a múzeumi kiállítást és az olvasóteremben a könyvtár legszebb könyveiből készült tárlatot. Az épületben helyezték el a Somogyi-könyvtárat, a városi múzeumot, a képtárt és a Dugonics Társaságot. „A nagy teremben, mely a Somogyi-könyvtár olvasóterméül fog szolgálni, négy hosszú asztalon voltak a könyvtár legértékesebb könyvei: százados művek, nyitottan, régi újságok, hittudományi művek, Szeged sajtója az első laptól az utolsóig, a mostani ujságokig. Raizner (sic!) János azzal a szeretettel magyarázgatott, amivel ezt az érdekes kiállítást rendezte”– írta elismerően a Szegedi Napló.
Vasúti Internátus
Egy óra felé járt az idő, mikor a „fényes közönség” a negyedik helyszínre, a Boldogasszony sugárút végén épült vasúti internátushoz (ma: MÁV Diákotthon) érkezett. Az országban elsőként Szegeden létesített, a város millenniumi ünnepségeinek keretei között átadott „nevelő- és tápintézet” a város által rendelkezésre bocsátott nyolc telken épült fel, s az intézet falai 220 nehéz sorsú tanulónak adtak otthont.
„Van már az alsó városrésznek a történelmi nevezetességű Mátyás-templomon kívül más büszkesége is. Egy kívülről mutatós hatalmas épület ez, a vasúti internátus monumentális palotája, mely a Boldogasszony sugárút végében emelkedik. Az épület, mely kívülről is a város legdíszesebb épületei közé tartozik, belső berendezésére nézve olyan, hogy minden nagyítás nélkül állítható, az internátusok között eszményi szinvonalra emelkedett”-adta hírül a Szegedi Napló, 1896. augusztus 9-én.
Fa-és Fémipari Szakiskola
Az internátusból a Mars téren lévő fa-és fémipari iskolába (ma: a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kara) ment a miniszter átadni az intézmény új, díszes kivitelű épületét, mely Vig Albert műépítész tervei alapján készült.
Fa-és Fémipari Szakiskola
Városi Gőzfürdő
A miniszter negyed kettőkor szállt le a kocsijáról a városi gőzfürdő (ma: Anna-fürdő) neoreneszánsz stílusú épülete előtt, melynek terveit Steinhardt Antal és Lang Adolf bécsi műépítészek készítették. Mivel a fürdő még nem volt berendezve, az ünnepségek a folyosón zajlottak. A Szegedi Napló 1896. május 31-én így számol be a fürdő építési munkálatairól:
„A millenniumi esztendőnek egyik nagyszabású alkotása a városi gőzfürdő, mely négy kupolájával és huszonhat méter magas obeliszkjével a Tisza Lajos körút közepén, az ártézi kúttal szemben emelkedik. A gőzfürdőt 1894. ősz óta építik és 240,000 frtjába kerül a városnak. A fürdő modern elrendezésével, építkezési stiljével egyik dísze lesz a városnak.”
Kereskedelmi-és Iparkamara
Folytatásként fél három tájban a színházzal átellenben épülő kereskedelmi- és iparkamara alapkövét helyezte el a miniszter, bár ez az épület már félig kész volt. Az intézmény 1949-ig működött ezen a helyen. Az épületet napjainkban Bartók Béla Művelődési Központként ismerjük, jelenleg üresen áll.
Ügyvédi Kamara
A szegedi ünnepségsorozat utolsó állomása az ügyvédi kamara új székháza a Bástya utcában (ma: Stefánia) volt. Ennek díszes előcsarnokában fejeződtek be a hivatalos események. Az épület homlokzatán eredetileg az Ügyvédi Kamara, jelenleg MAGYAR RÁDIÓ felirat olvasható. A főpárkány felett a millennium éve látható római számokkal.
Tisza Szálló
Az egész napos eseménysor után a Tisza Szállóban három órakor került sor az ebédre. A lakomán tizenhat fogást tálaltak fel a fáradt elöljáróságoknak.
„A menü pazarul gazdag volt és a Kass-konyha messzire híres renoméjához méltó. Urbán Lajos zenekara játszott szépen a karzaton.”
Tűzijáték
Az ünnepi napot este tűzijáték zárta, a város pedig díszkivilágításban pompázott. „A Széchenyi tér palotái közül legérdekesebb volt a városháza, mely szinte be volt hálózva lánggirlandokkal. […] Az épület homlokának a közepére volt tűzve a gázlángból való magyar korona és címer, alatta messzire elragyogott ez a fölírás: 896 Éljen 1896.
Arcok az Ezredéves Országos Kiállításon résztvevő szegediek közül
Kállay Albert részére kiállított elismerő oklevél
Kállay Albert főispán jogi tanulmányait Pesten végezte. Az 1879-i szegedi árvizet követően a helyreállítási és újjáépítési munkálatokkal kapcsolatban Tisza Lajos királyi biztos mellé rendelték. A királyi biztosság 1883 végi megszüntetését követően 1884–1905 között Szeged, közben egyúttal 1886-tól 1896-ig Hódmezővásárhely, valamint 1887-től 1893-ig Szabadka főispánja is volt. 1893-ban a király a főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki. A Szabadelvű Párt tagjaként Tisza Kálmán, majd utóbb Tisza István politikájának híve. Jelentős szerepe volt Szeged újjáépítésében és az újszegedi liget fásításában.
Az oklevelet a Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás zsűrije adományozta Kállay Albertnek. Részlet az oklevél szövegéből:
„...Budapesten 1896-ban rendezett Ezredéves Országos Kiállítás Történelmi Főcsoportjában Kállay Albertnek, Szegeden szives segítségéért, mellyel mint kiállító, az emlékek sorozatát gyarapította, a nemzetközi jury egyhangúlag elismerő oklevél kiadását határozta el, minek hiteléül jelen okmányt kiállítottuk és kihirdettük.
Budapesten, 1896. október 6-ikán.”
Iparosok, kereskedők, mesteremberek
Szeged méltóképpen képviseltette magát a millenniumi ünnepségeken. Az ezredéves kiállításon külön szegedi pavilon nem készült ugyan, de nagy arányban jelentek meg a szegedi iparosok és kereskedők valamennyi kiállítási csoportban. A résztvevő 139 kiállító kiváló termékei közül többet oklevéllel és éremmel jutalmaztak.
Pór Sándor szegedi üvegfestő mester az üvegipari csoportban szerepelt munkáival. Művészi kivitelű remekeit éremmel jutalmazták. Üvegfestészeti és üvegmaratási műterme – mely ez idő tájt a Báró Jósika utcában működött – sokáig az Alföld egyetlen ilyen műhelye volt.
„Egyetlen kiállítónk van az üvegipari csoportban: Pór Sándor szegedi üvegfestő. Az iparcsarnokban elhelyezett magas állványa messziről szembeötlik és a kék nagy keretbe helyezett templomablak és szalon-díszablak (a Faust-Margaréta jelenettel) valóságos remekei az üvegművészetnek. Pór Sándor művészi tökéllyel készült kiállítási tárgyai nagy figyelmet keltenek valódi értékükkel még a budapesti, gazdagon fölszerelt műtermek készítményei mellett is.”
(Szegedi Napló, 1896. május 31.)
Az ünnepi királyi sátor
A nyitóünnepség királyi sátrának bútorzata Lengyel Lőrinc szegedi bútorgyárának műhelyéből került ki.
„A királyi sátor felé fordult az általános érdeklődés: az a gyönyörű építkezés valóban festői szép látványt nyújtott. A hatalmas sátor nyolcoszlopos, egész hosszában nehéz bársonnyal bevonva, a bársonyt arannyal hímzett, fehér brokátfüggönyök takarták, legfelül pedig Szent István koronája emelkedett. A sátor 18 000 frt-ba került a bútorzat költségén kívül; a bútorzat vörös selyemszékekből a főhercegnők számára és két nehéz brokát karosszékből a felséges királyi pár számára. Ezt az egész berendezést Lengyel Lőrinc szegedi bútorgyáros készítette, mégpedig kitűnő ízléssel.”
(Pesti Hírlap, 1896. május 3.)
Részlet a Petőfi-gyógyforrás tájékoztató füzetéből
Az ezredéves kiállítás egészségügy csoportjában egyetlen szegedi, Masa István gyógyvízforrás-tulajdonos állított ki.
„Így a nyolczvankét fürdő és gyógyforrás kiállításában csak egy szegedit találunk: Masa Istvánt, aki a szegedi Petőfi keserűvizét mutatja be, együtt az avasujfalusi (Szatmármegye) gyógyforrással, melynek szintén ő a tulajdonosa, ami azt igazolja, hogy szakmájává tette a gyógyvíz-kezelést.”
(Szegedi Napló, 1896. május 28.)
Szegeden a millenniumi hangulat hatására 1890 után újabb lendülettel létesültek a lakóépületek, a gyárak, az egyesületek székházai és a reprezentatív közintézmények. Jó példája ennek a Kultúrpalota (ma: Móra Ferenc Múzeum) historikus stílusban készült épülete. A város még üresen maradt területeinek beépülése felgyorsult. A millenniumi emlékév fejlesztései, városi beruházásai és létesítményei máig a szegedi városkép meghatározó elemei.
„Szeged megtette, amit tenni tudott s amit tett, azzal megmutatta, hogy mit tud. A maga erejéből emelte országos jelentőségűvé az ezredév ünnepét, a melyhez fényben hasonlót a provinczián nem lehet találni. Mint annyiszor a kultúralkotások terén az ünneplésben is az ország második városa volt ma Szeged...”- összegzi az ünnepi nap eseményeit a Szegedi Napló 1896. szeptember 7-én.
(A szerző a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteményének munkatársa.)
