Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Az öncélú utazgatás nem az én asztalom”
7 kérdés Bardócz Attila világutazóhoz

 

Bardócz Attila földrajz-rajz szakos tanár, fotós, a szegedi Madách Imre Általános Iskola pedagógusa. Évtizedek óta járja a világot, évről évre kevesebb olyan pontja akad a Földnek, ahol nem járt még. Észak-Amerikától Hawai’i-szigeteken át Skandinávián keresztül a Közel- és a Távol-Keletig, megannyi vidéket barangolt be, s mindenütt fotózott. 2003-ban például 43 nap alatt, közel 800 km-es utat megtéve gyalogolt keresztül Izlandon öt magyar, köztük Bardócz Attila, de Szíriában, Iránban és Törökországban éppen úgy megfordult már, mint Tibetben vagy a Kaukázusban. – 7 kérdésünkkel ezúttal Bardócz Attilát kerestük.

 

SzegediLap: Tanárember vagy, ezért a legtöbben meglepődnek, ha meghallják, a világ milyen megdöbbentően sok fertályán jártál már. Hogyan alakult ez nálad, miként lettél „világutazó”?

 

ata_majommal-thaifoldon.jpgBardócz Attila: Gyerekkorom óta érdekeltek az utazások, mindig vágytam arra, hogy világot lássak. Bár családommal külföldre nem tudtunk menni, a hegyek azonban adottak voltak, ugyanis Erdélyből származom. A szüleimmel, majd 16-17 évesen barátokkal jártuk az erdélyi hegyeket. 1989-ben települtünk át Magyarországra. Tizenévesen kerültem Szegedre, a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolába jártam, utána pedig földrajz-rajz szakot végeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Egyik tanárom, Szilassi Péter inspirált, ő erősítette föl bennem az utazás iránti szenvedélyt. 1996-ban az ő csapatával jutottam el először Törökországba, s innentől kezdve mániákus utazó vagyok. A tanárember voltomból adódóan van másfél hónapnyi szabad időm nyaranta, s én ezt erre fordítom. Bár egy tanári fizetés nem túl sok, ezért sokan talán csodálkoznak, milyen messzire jutok belőle. Csakhogy én kevesebből hozok ki egy hónapos, másfél hónapos utat, mintha egy 10 napos, utazási iroda által szervezett nyaralásra fizetnék be.

ata_majommal-thaifoldon-2.jpg

Thaiföldön

tiltott-varos--kina--peking-.jpg

A Tiltott Város (Peking, Kína)

SzegediLap: Vannak-e kedvenc vidékeid, ahová visszahúz a szíved, ahová esetleg rendszeresen visszajársz? 

 

Bardócz Attila: Természetesen! Törökország az egyik ilyen, Irán a másik. Ám voltaképpen Ázsiába bárhová szívesen megyek. Európában az északi vidékek (Izland, Skandinávia) vonzanak. És magától értetődően a szülőföldem, Erdély… Igazából alig akad olyan bebarangolt vidék, ahol rosszul éreztem magam.

ata.jpg

Izlandon

SzegediLap: Fordítsunk egyet a kérdésen: akad-e olyan tájék, olyan ország, ahová nem szívesen térnél vissza? S ha igen, mi az oka?

 

Bardócz Attila: Természetesen voltak negatív élményeim több helyen is, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem szeretném újból látni azokat az országokat. Kínából úgy jöttem haza, hogy soha többé nem akarok visszatérni, de most, tíz év múltán már úgy érzem, szívesen megnézném újra… Rossz szájízzel hagytam el Örményországot is, ahol napi szinten próbáltak meg átverni (sajnos volt sikeres próbálkozás is), de ha alkalom adódna rá, szívesen visszatérnék oda is. Spanyolországban az utolsó napok egyikén ellopták a pénzem, így a legutolsó éjszakát a barcelonai kikötő egyik padján töltöttem, és másnap az autópálya mellett gyalogolva jutottam ki a reptérre, de ettől függetlenül imádtam az országot.

gruzia--ananuri.jpg

Ananuri (Grúzia)

montenegro--a-durmitor-hegyseg.jpg

A montenegroi Durmitor-hegységben

SzegediLap: Nem „hobbyturistaként” utazol, nemigen veszel igénybe kényelmi szolgáltatásokat, többcsillagos szállást és hasonlókat, hanem hagyományos, egyúttal költséghatékony módon kalandozol. Ez sportteljesítménynek sem utolsó, nem ritkán embert próbáló vállalkozás. Mi motivál arra, hogy újra és újra nyakadba vedd a világot és honnan meríted az energiát ehhez?

 

Bardócz Attila: Mindenekelőtt a kíváncsiság jelenti a motivációt. Nem véletlenül lettem földrajz és rajz szakos tanár. Engem minden érdekel: a helyi kultúra, történelem, a tájak, az építészet, egy kicsit a konyha is. Már amikor tervezem az útjaimat, olyan erősen bele tudom lovalni magam, hogy nem is tudnék leállni. Függő vagyok, utazásfüggő.

ladakh--nubra-volgy.jpg

Ladakh, Nubra-völgy

tibet--gyantse.jpg

Gyantse (Tibet)

SzegediLap: Utazásaid során fényképezel is, a fényképekből később kiállítások születnek, sokfelé tartasz úti beszámolókat. Ilyenkor a tanár, a képzőművész és a világjáró éned összeér? Miben és mennyiben segíti egymást ez a három markáns arculat?   

 

Bardócz Attila: Az öncélú utazgatás nem az én asztalom. A megörökítés és a megszerzett tudás, a tapasztalat átadásának vágya is munkál bennem. Az iskolában, ahol tanítok, évek óta vezetek világjáró klubot. Mesélek a diákoknak az utazásokról és vetítéssel támasztom alá az elmondottakat. A földrajz óráimat is lehetőleg saját képekkel illusztrálom, ritkán kell idegen tollakkal ékeskednem. Társas lény vagyok, társasági ember, szükségem van a visszacsatolásokra, a kommunikációra. Egyébként az útjaimnak is többnyire társaságban vágok neki. Mindössze kétszer utaztam egyedül és sokkal kevésbé élveztem, mint máskor. Amikor barátokkal megyek, akkor sokkal többet kapok egy-egy úttól.

palmyra.jpg

Szíriában a hajdani Palmyra romjainál

SzegediLap: Több muszlim országban jártál már. Mik a tapasztalataid a muzulmánokról? Milyenek a hétköznapokban, valóban veszélyes ez a vallás?

 

Bardócz Attila: Maga a vallás türelmes, megértő és egyáltalán nem veszélyes. Ami napjainkban történik, az egy irányított dolog és nincs köze az iszlámhoz. Akármelyik muszlim országban vagy területen is jártam, legyen az Szíria, Irán, Törökország, Kashmir, egyikben sem kellett félnem, tapasztalataim túlnyomó többsége pozitív. A muszlimok nyitottabbak, mint a nyugatiak, valóban érdekli őket a másik ember, szeretnek beszélgetni. Emellett közvetlenebbek és barátságosabbak, mint mondjuk egy brit vagy egy német. Szíriát például imádtam. A háború előtti Szíriában békében éltek egymás mellett a lakosság többségét alkotó szunniták a síitákkal, a számos keresztény felekezettel, a drúzokkal; az arabok a kurdokkal, örményekkel, asszírokkal, arámiakkal… Mindenhol segítőkész emberekkel találkoztam, semmi probléma nem adódott soha. A szívem sajog, amikor látom, mit művelnek azokkal a gyönyörű helyekkel, ahol jártam, s ahová már sosem lehet visszatérni, mert már nem lesznek ugyanazok soha, amik egykor voltak. Azt gondolom, ami most folyik, az egy irányított történet, a szíriaiak ezt önmaguktól nem művelték volna, a muszlimok nem terroristák. A magukat iszlám hitűnek tartó terroristák pedig valójában nem tekinthetők muszlimnak. Szíria nagyszerű ország volt, borzalmas, amit tettek vele…

bam--iran-.jpg

Bam vára Iránban, melyet 2003-ban földrengés rombolt porig, így ma már nem látható

SzegediLap: Hová tervezed legközelebbi utadat? Egyáltalán: mi alapján tervezel és minden körülmények között tartod-e magadat a tervhez?

 

Bardócz Attila: Ha minden jól megy, idén nyáron néhány barátommal együtt Indonéziába megyünk. Ha valami esetleg közbejön (akár a civilizációk háborúja miatt, akár más okból), akkor Vietnamot és Dél-Kínát célozzuk meg. Általában egyébként tartom magam a terveimhez, néha azonban az ember kénytelen módosítani. 2011-ben például Marokkóba szerettem volna utazni, de épp akkor robbantottak arrafelé, ezért a B-terv lépett életbe és Törökországot választottuk utunk céljául.

torokorszag--ablak-kappadokiara.jpg

Ablak Kappadókiára (Törökország)

SzegediLap.hu