Varga Rudolf
Invitáló
Botz Domonkos Elengedett kézzel című verskötetének
el- és megolvasásához
Egyszerre könnyű és nehéz helyzetben van a recenzens, amikor Botz Domonkos Elengedett kézzel című verskötetéről ír. Könnyű, mert van miről írnia, mivel csodálatos világ tárul fel a könyv lapjairól. Könnyű azért is, mert nem kell óvatosan kerülgetni, differenciálttá fogalmaznia egy-egy, amúgy nyersen negatívnak hangzó minősítést, megállapítást, mivel Botz Domonkos könyvében keresve sem talál kivetnivalót, esetlegességet. Nehéz pedig azért, mert a könyv annak ellenére, hogy első verskötete a szerzőnek, egy életmű lombos versfájának csupán a takarásban nem lévő, szabad szemmel jól látható, olvasható ágait, hajtásait mutatja. Úgy vélem, bár erről a szerzővel nem váltottam szót, hogy a szerkesztés munkáját maga a költő végezte el, így saját nézőpontjából a legreprezentánsabb, általa is legtökéletesebbnek tartott opuszok kerültek be a kötetbe.
Botz Domonkos költészetének véleményem szerint legnagyobb erénye – azon túl, hogy abszolút szuverén költői világot teremt, teremtett –, hogy nemes párlatát adja mindazoknak a költészeti próbálkozásoknak, melyek a félmúlt magyar líráját, azon belül is az intellektuális, magas minőségű fogalmi költészetet jellemzik. Ráadásul mindezt olyan személyessé tudta absztrahálni, csak rá, csak az ő szemszögéből látszónak tudta ábrázolni, amely viszont egyszerre önmagában hordja az egyéni létezésen túl a teljes létállapotot, megkockáztatom, tudattalan tudatállapotot, amely rendre, versenként is túlmutat önmagán és százféle értelmezésre, elemzésre, szellemi kalandra hívja az olvasót.
(Botz Domonkos: Elengedett kézzel. Budapest, Hungarovox Kiadó, 2012)
Varga Rudolf 1950-ben született Szikszón. 1977 és 1982 között az ELTE filozófia szakának hallgatója. 1981-82-ben elvégezte a MAFILM Filmíró Kollégiumát, közben rendezést tanult. 1989-ben doktorált, disszertációjának címe: Filozófiai, etikai problémák a mai magyar filmművészetben. 1991-ben az Amerikai Egyesült Államokbéli Portland Community College-ban produceri képzésen vett részt. 1977 és 1984 között a Magyar Televízióban előbb szerkesztőként, majd rendezőként dolgozott. 1985-ben a Magyar Filmgyártó Vállalatnál rendezőasszisztens. 1986-ban alakította meg saját vállalkozását a VRJ-Video Stúdiót, melynek azóta is ügyvezetője. 1967-től szinte valamennyi hazai irodalmi folyóirat közölte írásait, 36 könyve jelent meg, írásairól 14 tanulmánykötet született.