Veszelka Attila
3 kópé kalandjai földön, vízen és levegőben
Szepesi Attila könyvéről
Szepesi Attila – már csak öt gyermeke, nyolc unokája és habitusa örvén is – köztudottan vonzódik a gyermeki lélekhez, túl azon, hogy ifjú korában Weöres Sándor mellett tanulhatta a költőmesterséget, ki maga is gyermekien tiszta lélek volt, akinek számos gyermekverset köszönhet az utókor, mely versek sohasem gagyogó elmeszülemények, de a csimotákat felnőttként kezelő, őket komoly ismeretekkel megajándékozó alkotások.
Szepesi Attila értő tollú folytatója ennek a nemes hagyománynak.
Veszelka Attila és Szepesi Attila a szentesi versünnepen
(2013. február 16.)
Legutóbbi, gyermekeknek írott könyve, a 3 kópé kalandjai földön, égen és levegőben, mely szervesen illeszkedik gyermekverseinek, gyermekeknek írt verseskönyvének, A tudós szamárnak, valamint a Piros tojás, tapsifül című mesekönyvének vonulatába, ugyanezzel az érdemmel bír, mégis merőben más, mint amazok. Ezt a könyvet a fantázia oly határtalan szárnyalása, a természettudományos ismeretek olyan lélegzetelállító bősége jellemzi, ami határozottan megkülönbözteti előző, gyermekeknek írt műveitől. Megkülönbözteti egyébiránt amazoktól erősen személyes jellege is. Nem lehet nem észrevenni, hogy a könyv főhőse, a Szernye-mocsár közepén lakozó Pali Pál, az öreg pákász, akit sokan javasembernek, sőt táltosnak tartanak (hiszen ismeri a gyógyfüveket és érti az állatok nyelvét, s ha úgy hozza a kedve, maga is előveszi furulyáját és csatlakozik a nádi zenekarhoz), maga a költő. S ha valaki, elolvasván a könyvet, mégis kételkedne ebben, csak rá kell pillantania Galambos Tamás kedves és mulatságos illusztrációira, melyek híven követik a történéseket, s melyek közül nem egy, mely a csodálatos lápvilágon lakozó Pali Pált hivatott ábrázolni (kinek annyi a barátja, mint réten a fűszál), megtévesztésig hasonlít Szepesi Attilára. És ha netán még az is eszünkbe jutna olvasás közben, hogy a költő, aki ugyan „véletlenül” Ungváron született, ám gyermeki eszmélkedésének színhelyét mégis Beregszászra teszi, azt is észre kell vennünk, hogy a 3 kópé kalandjai földön, vízen, levegőben, ebben a varázslatos, beregszászi környezetben játszódik, s fura, bohókás figuráinak legtöbbje Beregszászról és annak környékéről csöppen a kalandokba. Az öreg pákász, kinek alakját valószínűleg Hermann Orró tudós művei ihlették, avagy Ciprián, a szárnyas szerzetes, a poprádi Vörös Kolostor lakója (ki bizonnyal létező figura volt, ráadásul valóban repült is), valamint Zakariás, a csontváz, a beregszászi iskola tárlójából, illetve a Bórembukk cirkusz igazgatója, a Nagy Bórembukk, kivel a Nagyenyedi két fűzfában találkozhattunk anno, kinek személye egyben egyik meghatározó alakjává válik a „szövevényes bűnügyi” történetnek, melynek ugyanúgy megvannak a kulcsfigurái, mint egy fordulatos, vérbeli kriminek. A jó oldalon Pali Pál vezérletével Bendegúz, az öreg, sánta ló (ki is nyugodtabb pillanataiban szívesen pöfékel el egy pipát), Hadari-Badari, a dadogós denevér, az előbbiekben már említett szárnyas szerzetes, Ciprián, azután Kroák, a csapzott varjú, no meg Fajankó, a madárijesztő, s – el ne feledjük –: Guriga, a kutyakölyök. Az árnyékos oldalon pediglen a Nagy Bórembukk vezetésével Kovács János, a rókaképű, kaján filozófus és Csikbek sógor, Bendegúz befolyásolható gazdája, Furkács Ottó, a Bórembukk cirkusz törpéje, valamint Tömpe, Bajusz és Létra, a három rabló (kik bizonnyal Daniel Speer Magyar Simplicissimusából keltek életre). Mindazonáltal nem hiányozhat a palettáról (a háta megett csak Kortyondinak titulált) Zorgó Szaniszló, a kissé bugyuta csendőr őrmester, illetve Szmocskó Bazil, a nagybajuszú és zordon börtönigazgató sem. A könyv számtalan „apróbb” kalandja után az igazi bonyodalmak Lépeske – a medvebocs – elrablásával veszik az ő kezdetüket, kinek felkutatására egy bátor kis csapat: Pali Pál, Ciprián, Fajankó és Csöre, a (kellemetlen, sápítozó pletykafészek Koteknétől „kölcsön vett”) vén kotlós vállalkozik a morózus (csomborpálinkáért élő-haló) ezeregymester, Artúr papa által összekókányolt légi biciklin. A történetből persze nem fogok, mert nem illik, többet elárulni, inkább – végezetül – azt kívánom: e hatalmas ismeretanyaggal és a magyar-szláv-ruszin folklór motívumaival át meg átszőtt, a Noran Könyvesház jóvoltából megjelent gyönyörűséges könyv ne csak a gyermekeket szívéhez találja meg az utat, de minden gyermeki lelkületű felnőtt szívéhez is!
(Szepesi Attila: 3 kópé kalandjai földön, vízen, levegőben. Budapest, Noran, 2011.)
Veszelka Attila Szolnokon született, ám 1962. óta Szegeden él. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem magyar-ének-zene, majd a József Attila Tudományegyetem filozófia szakán szerzett diplomákat. Fontosabb kötetei: Túlélhetetlen éj (versek, 1994), Canopus (versek, 1996) Kettős kereszt (verses dráma, 1999), Kőbezárt madár (versek, 2002), Hölderlin naplójából (versek, 2004), Debussy-prelüdök (versek, 2004), Jet Ski, a husky (próza, 2008), Paradicsomszeműek, fakezűek, pápuák (próza, 2009), Amikor a hamvasztómester sírni kezd (versek, 2011.). A Szegedi Írók Társaságának elnöke. 2005-ben Kölcsey-érem kitüntetésben részesült.