Kocsis Katalin – Kórász Mária
„Nem kőbe vésve él tovább neved: azért élsz, mert olvassák könyvedet.”
(Ben Jonson)
Shakespeare-emlékkiállítás a Somogyi-könyvtárban
William Shakespeare (1564-1616) halálának 400. évfordulójáról kiállítással emlékezett meg a Somogyi-könyvtár. A 2016. március 17-én megnyílt tárlat válogatást ad az angol irodalom legkiemelkedőbb drámaírójának életművéből, műveinek régi magyar kiadásaiból a 19. század közepétől a 20. század elejéig. A könyvritkaságokból készült összeállítást a kötetek 20. századi illusztrációi egészítik ki. A tárlat 2016. május 4-ig tekinthető meg a könyvtár földszinti kiállítóterében.
William Shakespeare a világirodalom egyik legnagyobb klasszikusa, darabjait napjainkban a világ minden táján játsszák. Valamennyi műve (a 36 színdarab, a két elbeszélő költemény és a 154 szonett) olvasható magyarul több fordításban is.
Shakespeare életműve magyarul
A kiállítás első része vázlatosan bemutatja a drámaíró életútját a stratfordi évektől a londoni időszakon át az utolsó évekig és életművének magyar fordításaiból, díszkiadásaiból tár az érdeklődők elé.
„Kevés izgalmasabb küzdelem volt a magyar irodalomban, mint az, amelynek során a magyar írók, költők és fordítók próbálták egyre jobban meghódítani Shakespeare-t, próbálták teljes gazdagságában megszólaltatni a Shakespeare-darabok bonyolult nyelvi s gondolati polifóniáját. Kazinczy nehézkes és göcsörtös próbálkozása után Vörösmarty és Arany máig meg nem haladott bravúrjai következtek, majd folytatódott a sor – a századvég tisztes kísérletei után – Babits, Kosztolányi, Szabó Lőrinc remekléseivel, majd Vas István és Mészöly Dezső briliáns fordításaival” (Hankiss Elemér).
Magyarországon legkorábban Bessenyei György költő, a magyar felvilágosodás egyik kimagasló egyénisége említi az angol drámaíró nevét a Magyarság (1778) című írásában. Ezt követően 1790-ben megjelenik az első magyarra fordított Shakespeare mű, a Hamlet. Kazinczy Ferenc fordította le a tragédiát, nem közvetlenül angolból, hanem németből és prózában.
A Széchenyi István által alapított Akadémia 1831-ben nagy vállalkozásba kezdett: lefordításra javasolt hetvenegy drámai alkotást – köztük Shakespeare huszonkét darabját. Ennek keretében készült el 1839-ben Vörösmarty Mihály munkája nyomán az első mintaszerű Shakespeare-fordítás, a Julius Caesar, melynek bemutatóján, a Pesti Magyar Színházban maga Széchenyi István is megjelent.
Petőfi Sándor Coriolanus-fordítása (1848)
Petőfi Sándor Coriolanus-fordítása 1848 tavaszán jelent meg az Akadémia által kezdeményezett nagyszabású munka részeként, az alábbi felirattal: „Shakspeare összes színművei. Angolból fordítják Arany, Petőfi, Vörösmarty”, a sorozatnak a viharos történelmi idők vetettek véget.
1860-ban létrejött a Kisfaludy Társaság Shakespeare Bizottsága, Arany János irányításával kidolgozta a fordítás elveit, s tizennégy esztendő alatt (1864 és 1878 között) tizenkilenc kötetben a magyar közönség elé tárta a teljes Shakespeare-t. Ezekből a kötetekből is megtekinthető néhány a kiállításon. A sorozat Tomori Anasztáz (1824–1894) mérnök, mecénás anyagi támogatásával jelent meg.
„Az új testület olcsó, dísztelen kötésben, egyszerű nyomással, de magas színvonalú fordításokban akarta minél szélesebb közönség számára hozzáférhetővé tenni Shakespeare munkáit” (Dávidházi Péter).
E kiadói tevékenység kapcsán született meg az első magyar nyelvű Shakespeare-monográfia is (Greguss Ágost: Shakspere pályája (sic!). Budapest: Ráth Mór, 1880).
Shakspere színművei. Ráth Mór kiadása
Ráth Mór (1829-1903) szegedi születésű könyvkereskedő és könyvkiadó a Shakespeare-monográfiát követően megjelentette a Shakspere színművei (sic!) című hat nagyalakú, illusztrált kötetből álló sorozatot 1886-1891 között, díszes kötésben.
Shakspere remekei
A Shakspere remekei (sic!) címmel kiadott négy kötet a Radó Antal által szerkesztett Remekírók képes könyvtára sorozatban jelent meg a századforduló időszakában, 1901-1907 között, a könyvborítón szecessziós motívumokkal.
A második Magyar Shakespeare Bizottság 1907-ben alakult meg. A Kisfaludy Társaság bizottságaként Shakespeare műveinek jegyzetekkel, bevezetőkkel ellátott újrakiadását, valamint kutatását, népszerűsítését tűzte ki célul: „feladat Shakespeare műveinek ismeretét és azok tudományos búvárlatát Magyarországon előmozdítani.” Az új vállalkozás fordítói elveit Babits Mihály foglalta össze az általa magyarra fordított A vihar (1916) című mű bevezetőjében. A Bizottság elindította a Magyar Shakespeare-tár című folyóiratot. A bizottsághoz köthető Bayer József Shakespeare drámái hazánkban című monográfiájának megjelenése is (1909).
|
|
|
| Shakespeare album. A Pesti Napló | előfizetőinek készült díszkiadás |
A Pesti Napló előfizetőinek készült díszkiadás Shakespeare album címmel 1910-ben látott napvilágot Hornyánszky Viktor könyvnyomdájában, aranyozott, dombornyomású kötésben. A számos rézmetszettel, festménnyel illusztrált albumban 12 színes műmelléklet is található, amelyek Christian August Printz (1819-1867) alkotásai. Idézet az album összeállítóitól:„Összegyűjtöttük e könyvben azokat a gyönyörű, nagy művészi becsű festményeket és rézmetszeteket, amelyekben a legnagyobb Shakespeare-illusztrátorok zseniálisan tolmácsolták a maguk fantáziájának segítségével Shakespeare költészetét. Nagyobbrészben eredeti angol rézmetszetek után készültek a képeink, amelyek mind egy-egy hatalmas, jellemző jelenetet mutatnak Shakespeare műveiből. A költészet és a művészet hatja át e képeket, amelyek megragadó közvetlenséggel fejezik ki Shakespeare műveinek hangulatait.” (Séta a képek körül. In: Shakespeare album. p. 127.)
A velencei kalmár (1911)
A velencei kalmár című vígjáték 1911-ben jelent meg az Athenaeum kiadásában, 36 színes képmelléklettel illusztrálva, Radó Antal (1862-1944) fordításában.
Shakespeare és Szeged
Shakespeare drámáit szinte valamennyi művészeti ág feldolgozta: film, opera, balett, bábjáték, zenemű, rádió-tv-játék egyaránt készült belőlük. Hazai színpadokon is régóta játsszák Shakespeare műveit. Szegeden is számos színházi előadást láthatott a Shakespeare művei iránt érdeklődő közönség.
Rómeó és Júlia. Színházi plakát, 1910. október 9.
Az 1910/1911-es évadban a szegedi Városi Színházban bemutatott Rómeó és Júlia című darab 1910. október 9-ei színházi plakátján Lugosi Béla (1882–1956) (később Drakula szerepében híressé vált színész) neve is olvasható a szereposztásban, Rómeót alakította. Lugosi mindössze egy évadot töltött Szegeden, ahonnan Budapestre távozott. A szegedi kiadású Színházi Újság 1911. május 21-i számában összefoglalás olvasható Lugosi Béla Szegeden töltött időszakáról.
A Szegedi Egyetemi Ifjúság Színjátszó Társaságának nagy sikerű Hamlet előadását 1941. április 1-jén mutatták be a Városi Színházban. A társaság Szent-Györgyi Albert és Sík Sándor védnöksége alatt állt.
A darab rendezője a nagy tehetségű Horváth István (1922–1941), a szegedi tudományegyetem másodéves bölcsészhallgatója volt. A Hamlet próbái alatt alakult ki az életre szóló szerelem a rendező és a Gertrud szerepét alakító Tóth Kata (1920–1941) harmadéves vegyészhallgató között. 1941 augusztusában a magyar parlament törvénybe iktatta a harmadik zsidótörvényt, amely megtiltotta a zsidók, és nem zsidók közötti házasságkötést. Tóth Kata és Horváth István házassági terve ezért reménytelenné vált. Tragikus haláluk, megdöbbentő öngyilkosságuk 1941. október 18-án következett be.
Szent-Györgyi Albert interjúja (MTV, 1974) a színjátszó csoport létrejöttéről és Horváth Istvánról: „Én, mint rektor arra törekedtem, hogy az egyetemen az irodalmat és a művészeteket ne csak tanítsák, hanem megéljék is. Így, az első teendőm az volt, hogy alapítottam egy színjátszó társulatot, mert a színjátszás az emberi kultúrának egy nagyon jelentős részét jelenti. […] És az én jó szerencsém azt hozta, hogy ebben az időben volt a hallgatók között egy igazán ritka zseniális fiú, a Horváth Pista, akinek a szenvedélye volt a rendezés, aki Stratfordban tanult, a Shakespeare iskolában, Angliában, és kitűnő szakember volt. […] Olyan gyönyörűen rendezte, hogy Budapesten a Nemzeti Színház is meghívott bennünket és háromszor kellett ismételni az előadást, ott, ahol igen magas volt a színjátszó színvonal.” (Legenda – A szegedi diák-Hamlet története. A Belvárosi Mozi honlapján közölt idézet.)
1942 áprilisában, a szegedi Hamlet bemutatójának évfordulóján, gróf Károlyi István és Pünkösti Andor szerkesztésében, a Madách Könyvtár 5. köteteként, Sík Sándor előszavával és Hont Ferenc bevezető tanulmányával, Örök színház címmel kiadták Horváth István válogatott színházi tárgyú írásait.
„A Szegedi Egyetemi Ifjúság Színjátszó Társasága, amikor első előadásul a Hamletet választotta, kettős feladatot rótt a rendezőre. Két dolgot kell csupán szem előtt tartania, kettőt, de azt állandóan: a színpad akciót követel, a művészi etika pedig Shakespeare-t!” (Ifj. Horváth István: Örök színház. Budapest, 1942. p. 82.)
A Globe Színház (papírmakett, méretarány 1:150, a tárlaton megtekinthető)
A Globe Színház
A Globe Színház 1599-ben épült Londonban. A Globe épülete egy 30 méter átmérőjű, kör alakú, felül nyitott faépítmény volt és mintegy 3000 nézőnek biztosított helyet. Egyetlen megvilágítása a napfény volt, így az előadásokat délután tartották. A bejárattal szemben egy kép volt látható, amelyen Hercules egy glóbuszt tart a vállán. A színház elnevezése feltételezhetően ebből ered. Mind a Globe, mind elődje, a Theatre szabadtéri népszínház volt. A színház ebben az időszakban vált népszerű szórakozási formává. Az előadásokon a társadalom szinte minden rétege képviseltette magát.
A korabeli színházak közül a Globe volt a leghíresebb. Az első darab, amelyet előadtak, Shakespeare Julius Caesar című tragédiája volt. A színház 1613-ban a lángok martalékává vált. Egy évvel később a Burbage testvérek építették újra. 1642-ben az angol kormány az összes szórakozóhelyet bezáratta, így ezt a színházat is, majd 1644-ben lebontották.
Több mint három évszázad után, 1970-ben Sam Wanamaker (1919-1993) színész indítványozta, hogy építsék újjá Londonban Shakespeare Glóbuszát, nem messze eredeti helyszínétől. A terv azóta megvalósult. A Globe színház újkori rekonstrukciója, a Shakespeare's Globe 1997-ben nyílt meg a nagyközönség előtt. Az újjáépített színház pontos mása az eredetinek.
Szonettek, drámák, grafikusok
A kiállítás második részében a drámák és a szonettek huszadik századi illusztrált magyar kiadásai láthatók. Ezekben a kötetekben (főleg a Magyar Helikon 60-as, 70-es években megjelent sorozatának darabjaiban) a legjelentősebb grafikusok, képzőművészek alkotásai láthatók. A képek mellett hozzájuk illő idézeteket olvashat a látogató az adott műből.
Lóvátett lovagok; Sok hűhó semmiért: William Andrew („Willy”) Pogany (1882–1955) szegedi születésű festő, illusztrátor, leginkább mesékhez és mítoszokhoz készített toll- és tusrajzairól ismert. Műveinek nagy része a szecesszió jegyében született. Budapesti, müncheni és párizsi tanulmányai után Londonba, majd Amerikába került, ahol a könyvillusztráció mellett látványtervezéssel is foglalkozott (pl. A New York-i Metropolitan Operában), majd Hollywoodban lett több filmstúdiónak is a művészeti vezetője az 1930-as, '40-es években.
A drámák Mészöly Dezső fordításában jelentek meg, illusztrációk nélkül. Willy Pogany illusztrációi a fenti darabokhoz a Somogyi-könyvtár Vasváry-gyűjteményének részét képezik, melyeket a '40-es években készített. Ezek a kiállítás illusztrációs részének legrégebbi darabjai.
Szentivánéji álom; Szonettek: Würtz Ádám (1927–1994) grafikus, könyvillusztrátor, Érdemes Művész. Elsősorban illusztrátorként dolgozott, különböző típusú könyvekhez készített grafikákat. József Attila és Shakespeare műveinek illusztrálásával érte el a legnagyobb sikereit. Munkássága a magyar grafika egyik kiemelkedő teljesítménye. (A szonetteket Szabó Lőrinc, a Szentivánéji álom c. darabot Arany János fordította.)
Szonettek: Shakespeare szonettjeinek Würtz Ádám által illusztrált kiadása a Magyar Helikon gondozásában jelent meg 1964-ben. A verseket egyben olvasva érdekes összefüggésekre bukkanhatunk: vannak párdarabok a szonettek közt (mint pl. az 50. és az 51., ahol az elsőben a kedvestől távolodva lamentál a vánszorgó lovon, a másodikban pedig visszafelé vágtat), és vannak visszatérő témák is, mint az Idő, az Elmúlás, a Szépség vagy a Fiatalság tűnékeny volta, az irodalom, a költészet, a művészet időtálló értékeivel szembeállítva.
Illusztráció Shakespeare szonettjeihez: Würtz Ádám
A verseket egymás után olvasva egy többé-kevésbé kerek történet rajzolódik ki: a szonettek első fele, ahogy a fülszövegben is olvasható, egy angyali férfihoz szól, második fele pedig egy ördögi hölgyhöz. Könnyű lenne így, ez alapján szembeállítani a szonetteket, nagyjából lehet tudni, hogy melyik kihez szól, de a dolog nem ennyire egyértelmű. Mikor a hölgy képbe kerül, az angyali férfi alakja nem tűnik el, hanem visszatér, sőt, van olyan szonett, amelyben mindketten szerepelnek (144.) Sokféle érzelem jelenik meg itt: könyörgés, esdeklés, bosszú, féltékenység, féltés, kicsinyeskedés, gúny, rágalom és megbocsátás; s az illusztrációk ezekre a témákra, érzelmekre reagálnak olyan érzékenységgel, hogy a képet látva megjósolható a szonett hangulata. Ezek a képek nem eseményt jelenítenek meg, ahogyan a szonettek sem eseményt írnak le, hanem benyomásokat adnak vissza.
Illusztráció Shakespeare szonettjeihez: Würtz Ádám
Szentivánéji álom: A szonettekkel ellentétben a drámáknál már általában nemcsak a szereplők egymáshoz való viszonya lényeges, hanem az eseményeken is van hangsúly. Ez a darab a (nyelvi) leleményességén és a humorán keresztül fogja meg az olvasót: könnyed, játékos és furfangos, mint Puck. A Magyar Helikon 1972-es kiadását Würtz Ádám rézkarcai díszítik, melyekre ugyanezek a jelzők érvényesek: kaotikus, játékos képek, melyek sokszor nem csupán egy jelenetet ábrázolnak, de össze is foglalják az eseményeket.
Szenivánéji álom; Würtz Ádám
II. Richárd: Szalay Lajos (1909-1995) Kossuth-díjas grafikus, a 20. századi magyar rajzművészet megújítója. Művészetét világszerte elismerték, Pablo Picasso szerint „Ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a huszadik századból, a másik én leszek, ha csak egy, az Szalay Lajos lesz.” (A dráma Somlyó György fordítása.)
A Magyar Helikon 1975-ös kiadását Szalay Lajos grafikái teszik emlékezetessé. Fantasztikusan illusztrálják a szöveget, hol „csak” aláfestik, hol pedig értelmezik, sajátos jelentésbeli tartalmakat, összefüggéseket tárva fel. Érdemes a képekkel együtt olvasni a drámát, hiszen így más lesz az élmény; nemcsak a szöveget olvassuk, hanem egyfajta képi reprezentációt is kapunk. A szereplők egymáshoz való viszonya, belső vívódása is megjelenik ezeken a rajzokon az események ábrázolásán túl.
II. Richárd; Szalay Lajos
III. Richárd: Bartha László (1908-1998) Kossuth-díjas magyar festőművész, könyvillusztrátor és díszlettervező. Művészeti pályáján nyomon kísérhetjük a 20. század nagy változásait, fordulatait: a hagyományos festői látásmódtól eljutott a lírai, költői absztrakt felfogásig. (A drámát Vas István fordította.)
Bartha László képei, melyek a Magyar Helikon 1976-os kötetét díszítik, remek illusztrációk. A grafikus pontosan visszaadja bennük az egyes szereplők egymáshoz való viszonyát, ill. ennek változását a darab előrehaladtával. Érzelmeket közvetít a képekkel, melyeket az ábrázolt alakok testtartásával, ábrázolt gesztusaival, egymáshoz való elhelyezkedésükkel juttat kifejezésre.
III. Richárd; Bartha László
A windsori víg nők: Reich Károly (1922-1988) Kossuth-díjas grafikusművész. Különösen könyvillusztrációi emlékezetesek; rengeteg gyermekkönyvet is illusztrált, sokat dolgozott a Móra Ferenc Könyvkiadónak. Mintegy 500 könyvet díszített nagy átélőképességgel és tiszta vonalrajzzal.
Az 1972-es Magyar Helikon-kiadásban Devecseri Gábor bravúros fordításával vetekszenek Reich Károly nem kevésbé bravúros illusztrációi. Az egyik szereplő walesi, egy másik francia, és mindkettő „kerékbe töri az angolt”, ami részben a humor forrása a darabban. Nem kis teljesítmény ezt visszaadni úgy, hogy magyarul is élvezhető legyen. A darabot illusztrálni sem kevésbé bonyolult feladat, hisz a cselekmény bonyolult, a szereplők egymáshoz való viszonya kaotikus, maguk sem tudják, hogy ki mikor és kivel találkozik.
Reich Károly fantasztikus grafikái koronát tesznek a műre, kiaknázzák a jellem- és helyzetkomikumot, sok derűs percet szerezve így az olvasónak és könnyedebbé téve az olvasást, mert – azért valljuk be – ez nem egy könnyen olvasható darab. A képek úgy használják fel a szöveget, hogy a kettő egymásba is fonódik (mint ahogyan azt Kass János Hamlet-illusztrációinál is látni fogjuk), még szorosabbá téve ezzel szöveg és kép kapcsolatát.
A windsori víg nők; Reich Károly
Lear király: Borsos Miklós (1906-1990) szobrász, éremművész, grafikus. Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló művész. Több száz könyvet illusztrált rézkarcaival, rajzaival. (A tragédia Vörösmarty Mihály fordítása.)
Ahogy Illés Jenő írja az 1965-ös kiadás utószavában (Szépirodalmi Könyvkiadó): „A mai kritika és a mai ember gyakran zavarba jön, ha e drámával találkozik. Sokak szerint eljátszhatatlan és élvezhetetlen – olyan mestermű, amit érteni, ormait megközelíteni reménytelen.”
Nos, ha talán nem is reménytelen, de mindenesetre nem egyszerű. Többször el kell olvasni, és bármennyire is színpadra szánt műfaj a dráma, Shakespeare darabjait – ha valóban meg akarjuk akár csak részben is érteni – nem elég színpadon látni. Hiszen a színházban már egy (vagy több) értelmezés szerint feldolgozott kész művet kapunk, amihez többen is hozzáteszik a saját értelmezésüket a rendezőtől a dramaturgon és a színészeken át egészen a díszlettervezőig.
A darabot olvasva saját értelmezésünkhöz csak az illusztrátor rajzai tesznek hozzá. Borsos Miklós (akit inkább a kisplasztikáiról ismerünk), szobraihoz hasonló stílusú rajzokkal közelít a darabhoz, melyekkel hitelesen tudja visszaadni a mű hangulatát, feszes dramaturgiáját, nyers drámaiságát. Minimalista, néhány vonallal megrajzolt képei pontosan érzékeltetik az olvasott jeleneteket, rengeteget közöl ezekkel a látszólag egyszerű képekkel.
Hamlet; Szonettek: Kass János (1927 – 2010) szegedi születésű Kossuth-díjas grafikus, szobrász, bélyegtervező, kiváló művész. Megszámlálhatatlan könyv illusztrációját készítette el, 1973 óta postabélyegeket is tervezett. Magyarországon kívül is számos önálló kiállítása volt, 1985-től a szegedi Kass János Galéria állandó kiállításán láthatóak jelentősebb művei. Páratlanul gazdag, sokszínű művészetében jelentős helyet foglal el a könyvillusztrálás, ezen belül is a gyermek- és ifjúsági irodalom remekeihez készített rajzok sokasága. A Hamlet Arany János (Magyar Helikon, 1974), a Szonettek Szabó Lőrinc fordítása (Magyar Bibliofil Társaság, 1988).
A szonettekhez készült képek itt is inkább a versek hangulatát közvetítik, míg a dráma illusztrációi a darab cselekményét is megjelenítik. Kass János Hamlet-illusztrációi több külön kötetben is megjelentek (egyéb irodalmi- és zeneművekhez készített grafikáival). A Hamlethez készült képek nagyon összetettek, ahogyan a darab is az. Komplikált érzéseket közvetítenek, a dilemmát, a tanácstalanságot; érződik bennük az egész darab hangulata, sötét színezete.
Hamlet; Kass János
Macbeth: Ferenc Pintér (1931-2008) olasz-magyar festő és illusztrátor, apja magyar volt. Számos plakátot és reklámillusztrációt tervezett, míg 1960-ban az olasz Mondadori könyvkiadó illusztrátora lett, amelynek 32 évig munkatársa volt. Illusztrált többek között Maigret-regényeket és számos Agatha Christie-krimit. (A tragédia Szabó Lőrinc fordítása.)
Ferenc Pintér a Macbethhez színes képeket festett vörös alaptónussal. Ez a fantasztikus, horrisztikus történet a boszorkányokkal és a skót hiedelemvilággal a háttérben jó alapot ad a képi megjelenítésre: modern, borongós vagy agresszív képek ezek (részben a sok vörös hatására). Az egyes jeleneteket plakátszerűen festette meg a művész pontosan követve a szöveget, hűen visszaadva a jelenetek tartalmát és mélyebb összefüggéseit, csakúgy, mint a hangulatukat.
Macbeth; Ferenc Pintér. Macbeth és Duncan
Irodalom:
Claybourne, Anna – Treays, Rebeka: Shakespeare világa. Budapest, 1997
Laroque, Francois: Shakespeare, ahogy tetszik. Budapest, 1993
Rónaszegi Miklós: „Színház az egész világ” Budapest, 1962
Sellei Sarolta – Panyik István: Shakespeare Angliája. Budapest, 1982
