„Vakhomály eszkábál reményt” – Varga Rudolf új kötetére
A közelmúltban jelent meg Varga Rudolf Kutyacsillag alatt című, negyvenhetedik kötete a Bíbor kiadó gondozásában. Mintha még mindig forogna Varga Veron rokkája (korábbi verseskötetének címe), és újabb és újabb sorok pörögnének le a szó-szövőszékről.
Az öt ciklusba rendezett kötet opusaiban a szerző követve a már megkezdett utat, újra csak tükröt mutatva a világnak perel, vagy visszaemlékezik. Ahogy írja:
„… ne nézz szét, itten
nálunk perpillanat kurva nagy
a kupleráj, ne nézz szét,
vagy ne hidd el
amit látsz, ez itten
káprázattemető….”
Majd hátat fordítva a jelennek, a világnak, meg-megmerül abban a múltban, ahová idővel mindannyian visszavágyunk, vissza-visszatérünk. A gyermekévek, a vidéki lét élményei rendre felbukkannak az oldalakon, majd ezeket felváltják a "bódévárosba" karcolt vélt, vagy valós élethelyzetek ábrázolása.
„… bódévárosban az utcasarkon
lámpa, homály, hol
kacsintgatva
riszálja fenekét, kirúzsozott
szájjal a semmi
kínálgatja magát.”
A bódévárosokból, a sikátorokból mintha csak menekülne, mindig vissza – visszatér a kötet oldalain a „mágneses mezőkre”, hol a lidércfényű őszből egyszerre rajzolódnak ki a „Fiastyúk szétszéledt csibéi” és a hajdan volt cimborák.
„… élt errefelé, élt? Franc se
tudja már, de talán élt,
élt is néhanapján
egy füstösikonarcú,
konyakszagú legény…”
Az utolsó, a kötet címével (Kutyacsillag alatt) megegyező fejezetben mintha egy távozni készülő ember számvetését, talányait olvasnánk, amint visszatekint az eddig megtett útra, teóriákat gyártva fürkészi azt a jövőt, ahonnan aztán már nincs tovább. Tette, behelyezte mindezt a Kutya csillagkép alá, mert „a kutya az ember barátja.” (Bár fordítva is igaz lenne!)
„Kígyó harap saját farkába, eszi magát,
csikorgó csikorgás,
Kutyacsillag alatt fülébe
égi kutyák csaholnak. Üszkös
nap emlékezetével szemben, befagyott
égi óceán seholsincs partján, elgörbített
térben ácsorogva bámulja feje fölött
kihűlt lábnyomát…”
Nehéz helyzetben van a recenzens, hiszen egy olyan költő kötetéről kellett írni, akivel közeli, jó barátságban van, így aztán joggal kérdőjelezhető meg minden sora, az értékítélete, de hiszem, ebben az esetben az általam leírtak megállják a helyüket és nyugodt szívvel ajánlhatom az értő olvasóközönség felé Varga Rudolf Kutyacsillag alatt című kötetét.
Botz Domonkos
Botz Domonkos író, újságíró, a Szilaj Csikó című újság rovatvezetője, külső munkatársa a Külváros című hetilapnak, a Kanadában megjelenő Tárogatónak és az Amerikai Magyar Naplónak. Publicisztikai anyagai, versei, novellái folyóiratokban, magazinokban, antológiákban jelennek meg. 2012-ben látott napvilágot első verseskönyve, Elengedett kézzel címmel, 2013. könyvhetére a Szálkás keresztek című prózakötetével jelentkezett.
A szerző írása korábban a Szegedilapon: Október végén; Januárban; Vadászat; Impromtu; A szőlő költészete; Szamóca és spiccdűzni; Azok a bizonyos nehéz idők; Las Vegas; A kukkoló; A vadászó Diána...; Isten markában; Thaiföld –a mosoly országa. II. rész; Thaiföld –a mosoly országa. I. rész; Hirtelen felindulásból; Három vers; Vers Pilinszky János emlékére