Elhivatottan
Lennert (Móger) Tímea könyvbemutatója
2012. október 30-án este 6 órakor a Millenniumi Kávéház Klubja szolgált helyszínül a 17. Őszi Kulturális Fesztivál eseménye, Lennert (Móger) Tímea: Kollázs című verseskötete bemutatójának. Az irodalmi folyóiratokból évek óta ismert szerző első verseskönyve Szegeden jelent meg, az Areión Könyvek sorában. Az estet a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportja és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Szegedi Tagozata közösen rendezték.
Lennert (Móger) Tímea 1981-ben született a vajdasági Zomborban. A nyugat-bácskai Doroszlón él. Saját bevallása szerint ezek a helyek meghatározzák őt mint újságírót, mint (művelődés)szervezőt; versíráskor pedig nem határolják be vagy el, sőt inspirációra lel általuk egy-egy belső utazáshoz. Költeményeit több kárpát-medencei magyar folyóirat és internetes portál közli, köztük a Kilátó, a Tiszatáj, a Sikoly, a Szőrös Kő, a Műút, a Spanyolnátha és a SzegediLap.hu. A Szélnek feszül a táj című versantológia és a Szeged effekt-antológiák szerzője, versei és versfordításai jelentek meg a Magyar PEN Club többnyelvű költészeti gyűjteményében. Tagja a Fiatal Írók Szövetségének. Kónya Sándor versénekes és a Hobby Band több költeményét megzenésítette, a Mosoly vers- és énekmondó csoport pedig performanszt készített belőlük. Az egyik, Kónya Sándor által megzenésített Lennert-verset az est bevezetőjében fölvételről meg is hallgathatta a szép számban összegyűlt közönség.
Az est főszereplője, Lennert (Móger) Tímea első verseskönyve, a Kollázs október elején látott napvilágot az Areión Könyvek sorában, Pusztai Virág illusztrációival ékesítve. A kötet szerzője „egy gyermek kíváncsiságával, figyelmével, lelkesedésével fedezi fel újra a világot. Pillanatképei sajátos világlátásáról árulkodnak. Finom iróniája és öniróniája kordában tartja a néha öncélú szárnyalásra hajló sorokat. Eljátszadozik a szavakkal, hangzásokkal, fogalmakkal, aztán megpróbálja létrehozni saját költői nyelvét. Többnyire sikerül neki. Fiatal kora ellenére a szerelem csak áttételesen van jelen költészetében. Az a bódulat, amely pályakezdő költőkre jellemző, teljességgel hiányzik soraiból, csendes belenyugvás, bölcs helyzetfelismerés dominál az illúziók helyett.” – írja a kötet fülszövegében Balázs F. Attila. „Talán nem túlzás azt állítani, hogy a kötetben a szavak újraszervezése módszerként jelenik meg, mely képes lételméleti elgondolások felé vezetni az olvasót.” – teszi hozzá a könyv hátsó borítóján Tülkös Terézia, aki úgy véli, „Lennert (Móger) Tímea folyton változó Kollázs-a talán minden olvasó által új darabkával bővül, s ha így van, bízzunk benne, hogy e kép-könyv-tárgy számtalan alakuláson megy még keresztül!” A bemutatón a költővel beszélgető Bene Zoltán író pedig azt vetette föl, hogy a játékosság, a szavak mögötti bújócska egyfajta maszkként is fölfogható Tímea költői eszköztárában, amely csak erősíti a sorok mögül föl-fölsejlő súlyos, sokszor komor tartalmakat…
A beszélgetés során kiderült, hogy a szerző már egy évtizede ír verseket, ám a karcsú kötetbe nagy önfegyelemmel választotta ki azokat, amelyeket a leginkább odaillőnek ítélt. Azok közül, amelyek most kimaradtak ebből a válogatásból, néhányat bizonyára beleszerkeszt majd következő könyvébe, amelyen egy fotóssal és egy grafikussal közösen dolgoznak.
Mindemellett a fiatal vajdasági költőnő újságot ír, szervezi a kulturális életet, őrzi a végeket. Ahogyan Földes László Hobo fogalmazott egyszer a kultúra mai helyzetéről és az ebben betöltött saját szerepéről: „Úgy érzem magam, mint egy végvári katona. A végvárat már bekerítették, szorongatnak erősen, fölmentés sehonnan sem várható. De harcolok mindhalálig.” Lennert (Móger) Tímea pedig nem csak a drámaian, szinte kézzel foghatóan, napról napra mind súlytalanabbá váló kultúra megőrzéséért és erősödéséért, de egy egyre nehezebb helyzetbe kerülő közösség, a vajdasági magyarság életben tartásáért is küzd. Elhivatottan, tisztán...
SzegediLap.hu
Fotók: Stock János, Fábián Attila