Jurkovicsné Kálmán Margit
A Charivaritól a Ludas Matyiig –
élclapok a Somogyi-könyvtárban
Az élclapok az önkényuralom és a dualizmus korának voltak a jellegzetes sajtótermékei. Ezek a szatirikus lapok alkalmasak voltak arra, hogy a humor nyelvén fejezzék ki a politikai elégedetlenséget. (Az élc szavunk a német vicc szó magyarításából született a nyelvújítás korában.)
A legelső élclapokat a XVIII. századi Angliában olvashatták az emberek, de az 1832-ben Párizsban megjelent Charivari-t (=macskazene, zenebona) tekintették a későbbi élclapok követendő példájának. 1848-ban egyszerre hat európai nagyvárosban jelent meg Charivari címmel humoros hetilap.
Az első magyar nyelvű élclap, a Charivari fejléce
(A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből)
Pesten Szerelmey Miklós mérnök, Lauka Gusztávval, a kor népszerű bohém költőjével ugyancsak Charivari (Dongó alcímmel) adta ki a forradalom idején az első magyar nyelvű, rendszeresen megjelenő élclapot. A lap első számát 1848. július 1-jén vehették kézbe az olvasók. Az újság azért szűnt meg 1848. szeptember 21-én, mert a Charivari készítői a szabadságharc katonái lettek.
A magyar sajtótörténet a Charivari-tól számítja a pesti vicc megszületését.
Egy karikatúra a Charivari-ból
(A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből)
Az első szatirikus humorújságunk mindössze fél évig létezett. Az 1850-es évek végén Jókai Móré lett a vezető szerep az élclapkiadásban.
1856-ban jelentette meg az író a Nagy Tükör, majd 1858-ban az Üstökös című lapot, amely elsősorban anekdotákat és adomákat közölt. Az 1858–1918 között megjelent Üstökös az egyik legnépszerűbb élclapjaink közé tartozott.
A Jókai Mór által szerkesztett Üstökös 1881-es fejléce
(A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből)
Az irodalmi, anekdotázó szatirikus lapokat az 1860-as években felváltották a kifejezetten politikával foglalkozó humorújságok. Tóth Kálmán Bolond Miska (1860–1875) című lapja volt az első politikai élclapunk.
A Bolond Miska című élclap 1866-ban
(A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből)
1868 januárjában Ágai Adolf megindította a Borsszem Jankó-t (1868–1938), amely a kor legszórakoztatóbb, legszínvonalasabb élclapja volt. A lap a Deák Párt politikájával szimpatizált, tehát kormánypárti volt, ami nem a leghálásabb feladat egy élclap számára. Mindezek ellenére mintegy hetven éven keresztül tudta a Borsszem Jankó vezető élclapként szórakoztatni a humor iránt fogékony közönséget. Jankó János és Karel Klic remek karikatúrái a mai kor olvasói számára is érdekesek lehetnek.
A Borsszem Jankó címoldala 1870-ben
(A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből)
Szinte mindegyik élclap megteremtette a maga karaktereit, akiket az akkori magyar társadalom jellegzetes alakjairól mintáztak meg. Ezek a figurák hétről hétre visszatértek a lapok hasábjain, és elmondták véleményüket az éppen aktuális eseményekről. A Borsszem Jankó legnépszerűbb figurája Mokány Berci volt, a vidéki kisnemes, aki sok mindennek ellen tudott állni, csak épp a kártyának, az italnak, a nőknek és a vadászatoknak nem.
A XX. század második felében a Borsszem Jankó hihetetlen népszerűségét egyre több ellenzéki politikai élclap próbálta meg letörni: 1878-ban megindult a Bolond Istók, Bartók Lajos élclapja, majd 1888-ban a népies hangú, ellenzéki Mátyás Diák.
A Bolond Istók című élclap 1879-ben
(A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből)
A Borsszem Jankó sikere ösztönzőleg hatott a vidéki élclapkiadásra is. Szegeden az első élclap Darázs címmel jelent meg 1869 közepén. A Szegedi Híradó munkatársai írták a lapot, a főszerkesztője Lévay Ferenc volt. A Darázs a Deák Párt lapjaként kormánypárti volt. Országos és helyi témákat egyaránt tálalt. A havonta háromszor megjelenő Darázs gyakran hozott a címlapján karikatúrát a szegedi közélet egy-egy szereplőjéről.
A szegedi Darázs című élclap 1869-ben
(A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből)
1888-ban Szeged olvasóközönsége újabb élclapnak örülhetett: Gárdonyi Géza Paprika János álnéven elindította Szögedi Paprika című lapját.
A hetenként megjelenő humoros lap ugyancsak kormánypárti nézeteket képviselt. Élcei a szegedi Függetlenségi Pártot és annak híveit célozták meg.
A Gárdonyi Géza által szerkesztett Szögedi Paprika fejléce 1888-ban
(A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből)
Gárdonyi megalkotta az élclap népszerű figuráit, Galiba Ádányt, Aszondom Benedeket, Böllér Mihályt, akik hétről hétre megosztották az olvasókkal a szegedi közélet eseményeit kommentáló véleményüket.
A Szögedi Paprika sikerén felbuzdulva a szegedi ellenzéki újságírók 1889-ben elindították a Hüvelyk Matyi című hetilapot, melynek első szerkesztője Bánfalvi Lajos lett. 1891-ben a lap beleolvadt a Szegedi Napló-ba, annak mellékleteként jelent meg 1919-ig.
A szegedi Hüvelyk Matyi címoldala 1891-ben
(A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből)
A Szegedi Napló kiváló újságírói különböző álneveket használtak: Kulinyi Zsigmond Csipi Csóka és Nádi veréb, Tömörkény István Hóeke Menyhért, Békefi Antal Ton-Csi, Móra Ferenc Csipke, Sz. Szigethy Vilmos pedig Bob, Dán, Szigma néven írta alá cikkeit.
A Hüvelyk Matyi-ban is megtaláljuk a jellegzetes szegedi figurákat: Sótörő Gyömbér Katát, Kőtsönös Rókust, Kecske szabót, Éliás Csamangót, akik megfogalmazták hétről hétre a szegedi kisemberek véleményét a vidéki életről, a mindennapjaikra kiható nagypolitikáról. Olvasva a lapok írásait, rájövünk, hogy hasonló gondjaik és örömeik voltak a századfordulón élt szegedieknek, mint a száz év után élő utódoknak.
A Szegeden megjelenő élclapok közül a Hüvelyk Matyi népszerűségét egyetlen humoros lap sem tudta felülmúlni.
Az 1880-as években új élclaptípus született: a politikát egyre jobban háttérbe szorító, a polgári társaság életét bemutató szalonélclap. A Magyar Figaro (1886–1918) és a Fidibusz (1905–1922) cikkei a magánélet színtereire kalauzolta az olvasókat. A politikai élet problémáinak megoldására is a magánéletből vett példákat hívtak segítségül.
 |
 |
|
A Magyar Figaro
1909-es címoldala
(A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből)
|
A Fidibusz 1909-es címoldala
(A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből)
|
A Heltai Jenő által szerkesztett Fidibusz adta közre 1908-ban Karinthy Frigyes Így írtok ti című paródiájának néhány részletét. A XX. század elején egyszerre majdnem harmincféle élclapot olvashatott a magyar közönség. Az 1940-es évekre ebből alig három-négy maradt.
Alig két héttel a II. világháború befejezése után, 1945. május 20-án jelent meg először a Ludas Matyi, amely a XX. század második felében hosszú időn keresztül Magyarország egyetlen élclapja volt. A Magyar Dolgozók Pártja hatékony propagandaeszközt látott a lapban, így az akkori papírhiány ellenére mintegy 200.000 példányban jelentették meg a hetilapot.
A Ludas Matyi legelső számának címoldala 1945-ben
(A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből)
A legelső lapszámokba még Márai Sándor, Szép Ernő és Zilahy Lajos is írt. Ugyancsak a Ludas-ban jelent meg először Örkény István közismert novellája, a Ballada a költészet hatalmáról.
A magyar élclapirodalom színe-java a szegedi Somogyi-könyvtárban megtalálható, kutatható. Van néhány közülük, amely ma is frissnek, élményszerűnek hat, szinte ámulatba ejt aktualitásával. Kitűnő adalékul szolgálnak ezek a lapok az adott kor politikai életének teljesebb megértéséhez, a hétköznapok problémáinak a humor segítségével történő feldolgozásához.
Jurkovicsné Kálmán Margit 1962-ben született Szolnokon. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar-könyvtár szakán végzett 1984-ben. Huszonnyolc éve dolgozik könyvtárosként, a Somogyi-könyvtárnak 2008. óta munkatársa.