Csizmadia Edit
Móra Ferenc ezer arca
A Daru utcától a Móra Ferenc utcáig – a Somogyi-könyvtár kiállítása az író
születésének 135., halálának 80. évfordulóján
A 2014-es esztendő kettős Móra-évforduló is egyben. Születésének 135. halálának 80. évfordulóján a Somogyi-könyvtár kiállítással, rendezvényekkel emlékezik egykori igazgatójára, Móra Ferencre, felidézve a sokoldalú író, könyvtáros és muzeológus alakját. Juhász Gyula szerint Móra Ferencnek ezeregy élete volt, így legalább ezer arca. Ezt a sokszínűséget mutatja be A Daru utcától a Móra Ferenc utcáig című emlékkiállítás, amely 2014. június 28-ig tekinthető meg a könyvtár földszinti kiállítóterében.
„Legenda alakul itt lassankint, mert hiszen emberileg lehetetlen, hogy ugyanaz a Móra Ferenc írta a verseket, a tárcákat, a regényeket, az újságot, az iskolai tankönyveket, őrizte és gyarapította a könyvtárat és a múzeumot, közgyűlésen és a Dugonics Társaságban ünnepi beszédeket mondott és a szegedi, kunágotai és csókai föld alatt ásatott ezeréves hunok és magyarok nyomában, Itáliában és Erdélyben utazott és mellékesen ő írta a legjobb és legszebb elemi iskolai olvasókönyvet is Betű ország virágos kertje címen Nagypapa, nők bálványa, gyerekek öröme, költő és tudós” – így fogalmazott Juhász Gyula 1927-ben, Móra Ferenc ezeregy élete című írásában.
Móra „ezeregy életét” tükröző ezer arca közül villant föl néhányat A Daru utcától a Móra Ferenc utcáig című emlékkiállítás, amely korabeli dokumentumok, fényképek, kéziratok, könyvritkaságok bemutatásával idézi föl a „soktehetségű” polihisztor alakját.
Az újságíró – Mikszáth asztalánál
Móra Ferenc újságírónak érkezett Szegedre 1902 májusában. A Szegedi Napló közigazgatási rovatába írt híreket, tudósításokat. Íróasztalánál egykor a „nagy előd” Mikszáth Kálmán dolgozott. Hamar barátokra tett szert a munkatársak körében, anyagi gondjai is rendeződtek, s még ebben az évben feleségül vette gyermekkori szerelmét, Walleshausen Ilonkát.
Esküvője alkalmából újságíró munkatársai a Napló „házassági különszámával” kedveskedtek neki.
„Éjszakák” – megjelent Móra Ferenc esküvőjére
Feleségével és Panka lányával
„Csipke” és „Ke” álnéven jelentek meg a Napló hasábjain apróbb írásai, majd később vezércikkekben is tanúbizonyságot tett széleskörű, alapos tájékozottságáról. Legkedvesebb rovata a Máról-holnapra volt.
Cikke a Szegedi Napló Máról-holnapra rovatában
„A gyerekek barátja”
Móra Ferenc írói pályája elején verseket és ifjúsági műveket írt a publicisztika mellett. 1902 karácsonyán megjelent első könyve, Az aranyszőrű bárány és A betlehemi csillag.
1905-ben ismerkedett meg Pósa Lajossal, Az Én Újságom nagy tekintélyű szerkesztőjével, aki az ifjú Móra érdeklődését a gyermek- és ifjúsági irodalom felé irányította. Az Én Újságom című gyermeklapban több mint ezer írása jelent meg és közel ötszáz mesét közölt az Új Időkben. Két évig maga is szerkesztett folyóiratot Gyermekek Világa címmel (1912–14). Ifjúsági műveinek élményanyagát gyermekkorából merítette.
1905 és 1923 között Az Én Újságom munkatársa volt (írásai álnéven jelentek meg), ekkor születtek munkásságának máig legnépszerűbb darabjai: a Rab ember fiai, Csilicsali Csalavári Csalavér, a Dióbél királyfi és a Kincskereső kisködmön.
Betűország virágoskertje
Móra Ferenc munkatársaival együtt 1925 és 1929 között írta a Betűország virágoskertje című ötkötetes tankönyvsorozatot az elemi iskolák számára. A Literatura című folyóiratban így méltatták munkáját:
„Móra könyvein keresztül nemcsak a gyermek szereti meg az olvasást, hanem sok-sok szegény családnak egyetlen kedves könyve és állandó olvasmánya a Betűország. Itt már Móra mint igazi népíró jelentkezik az iskolakönyvben is: óriási kisugárzó ereje van, hatása nem marad meg az iskola falai közt, hanem szétárad a szülőkön át az egész társadalomban.”
A „soktudományú” Móra Ferenc
A sokoldalú író-újságíró nemcsak a Szegedi Naplónál követte Tömörkény Istvánt, hanem az ő nyomdokaiba lépve került 1904 novemberében segédkönyvtárosnak a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeumba, majd Tömörkény 1917-ben bekövetkezett halála után az intézmény élére. Kinevezésével új korszak kezdődött: megújított számos múzeumi és könyvtári tevékenységet.
Új gyűjtemények szervezése is fűződik a nevéhez, megkezdte az aprónyomtaványok módszeres gyűjtését, rendszerezését, a kézirattár felállítását.
Cs. Sebestyén Károly, Fischhof Ágota
és Móra Ferenc a Somogyi-könyvtárban
Ekkor vált hírlapíró foglalkozása mellett a város „mindenesévé”, fáradtságot nem ismerve végezte munkáját: „Napi 8-9 órai munka az intézetben – és éjjel 7 órai a szerkesztőségben. Ötödik éve már, hogy hajnali 4-kor alszom el, s 9-kor már készen vagyok az új robotra...” Múzeumi hivatali munkája mellett ásatásokat végzett a Dél-Alföldön. Igazi polihisztorként egyszerre volt régész, muzeológus, könyvtáros, író, költő, újságíró, szerkesztő, néprajzkutató.
A Szegedi Napló 1919. április 20-i számában így vall a Kultúrpalotáról: „Drága ház ez nekem, kriptája fiatalságom holttestének és méhese életem legtisztább örömeinek.”
Móra Ferenc bejegyzése
A világ történelme a nagy közönség számára című kötetben
A Szegedi Műbarátok Köre
Szeged képzőművészeti életének a századfordulótól 1914-ig tartó lendületét az első világháború kirobbanása törte meg. A korszak legjelentősebb művészeti mozgalma az múzeum élén álló Móra Ferenc nevéhez kötődik. 1917 tavaszán alakult meg a Szegedi Műbarátok Köre, mely már ebben az évben helyi műgyűjtők alkotásaiból rendezett kiállítást. A tárlat katalógusába Szépségkeresők címmel Móra írta az előszót. Az esemény plakátját Heller Ödön festőművész tervezte.
Katalógus a Szegedi Műbarátok Köre 1917. évi pünkösdi kiállításához
Társaságok, szabadkőművesek, feministák
Móra 1919 után rövid időre visszavonult a közéletből, és Könyes könyv (sic!) címmel összeállította felnőtteknek szánt első verseskötetét.
1921-ben kezdett a Világ című napilapban írni. A Világ, majd később a Magyar Hírlap hasábjain vált a tárca klasszikusává, országosan ismert és elismert publicistává, akinek írásait hétről-hétre kíváncsian várták az olvasók.
1915-ben a Petőfi Társaság, 1931-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett.
A Dugonics Társaságban vendégként már 1902-ben szerepelt költeményeivel, majd 1905-ben rendes taggá választották, 1917-ben főtitkári feladatokkal bízták meg.
A szegedi városháza közgyűlési termében tartotta előadásait az 1892-ben megalakult Dugonics Társaság, amely a magyar irodalom, a tudomány és művészetek „művelését és pártolását” tűzte ki célul. Az egyesületnek Móra 1904–1907-ig helyettes titkára, 1917-től 1926-ig titkára volt.
A Dugonics Társaság vidéki rendezvények szervezésével erősítette a kulturális kapcsolatokat a falvak és Szeged között. Móra Ferenc csaknem mindegyiken részt vett, összesen 24 alkalommal szerepelt.
1911. december 13-án a Szeged szabadkőműves páholy tagja lett. Szeged egyik legrégebbi civilszervezete jelentős szerepet vállalt a közéletben, az árvíz után újjáéledő város intézményeinek kialakításában, a gazdasági, szociálpolitikai és kulturális élet jobbításában. A radikálisabb gondolkodásúak 1910-ben létrehozták a Szeged páholyt, melynek 1911 és 1920 között Móra Ferenc is tagja volt.
Az író első alkalommal 1915 őszén tartott előadást a Feministák Szegedi Egyesületének gyűlésén a Városháza közgyűlési termében. Ezt követően szoros kapcsolatot ápolt az egyesülettel, több tárcája témájául választotta a feminizmus, a nők egyenjogúságának és választójogának témáját.
Díszpolgár, díszdoktor
1927-ben ünnepelték Móra huszonöt éves írói jubileumát – munkásságának kezdetét 1902-től, a Szegedi Naplóhoz kerülésétől számították. December 28-án szülővárosa, Kiskunfélegyháza díszpolgárává választotta.
Harmincéves írói jubileumára Budapesten a Zeneakadémián nagyszabású ünnepséget rendeztek és emlékkönyvet jelentettek meg tiszteletére.
Régészeti tevékenységének elismeréseképpen a szegedi egyetem 1932-ben díszdoktorává avatta. Az erre tett javaslat szövegében Banner János így méltatta régészeti tevékenységének eredményeit: „A római uralom korát kivéve nincs a magyar föld régészetének olyan szakasza, melyben Móra Ferenc odaadó és tervszerű munkájának eredményeivel ne találkoznánk.”
Móra Ferenc a rádióban
Móra a díszdoktori avatóünnepségen adta át az Aranykoporsó című regény első példányát az egyetemnek.
|
|
|
Az utolsó suba – „privatdruck”
Móra Ferenc Az utolsó suba című tárcanovellájából, az írónak szánt ajándékként, különleges könyvecskét készített Kner Imre tipográfus, nyomdász, könyvművész. Móra 1931-ben írta unokájának, Vészits Ferencnek a tárcát, melyben példának állítja a dédapa, Móra Márton alakját. A Magyar Hírlapban olvasott írás adta az ötletet Knernek és feleségének, hogy belőle merített papíron, 12 példányban, „privatdruckot”, vagyis magánnyomatot készítsenek. A pergamenkötés szűrhímzés-mintáját a könyvművész maga rajzolta.
Ajánlása így szól: „Móra Ferencnek csináltam igaz szeretettel, Gyoma, 1931. április havában. Kner Imre”.
Az utolsó suba pergamenkötése
1931-től egyre többet betegeskedett, munkabírása, lendülete megtört, egy hónapot a balatonfüredi szanatóriumban töltött. 1933-ban Karlsbadba vonult gyógykezelésre, ahol később meg is műtötték, de gyógyíthatatlan betegsége végül legyőzte. 1934. február 8-án, 55 éves korában meghalt. A Belvárosi temető díszsírhelyén helyezték örök nyugalomra.
Képek: Somogyi-könyvtár
Csizmadia Edit könyvtár-magyar szakon végzett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd a Magyar Drámapedagógiai Társaság drámajáték-vezetői oklevelét szerezte meg. Könyvtárostanári munkája mellett drámacsoportokat vezetett és olvasásnépszerűsítő rendezvényeket szervezett. 2009 őszétől a Somogyi-könyvtár munkatársa.