A Székelyföld délen
Feltöltődve és valamiféle kellemes megnyugvással eltelve térhettek haza azok, akik részt vettek a Székelyföld folyóirat szentesi, vagy szegedi estjén. Megnyugtató, hogy vannak még olyan orgánumok, mint ez a csíkszeredai kiadású lap, amely nemcsak őrzi közös értékeinket, bemutatja az újonnan születőket, de missziója közben nem feledkezik meg az olvasókról sem. Nem csak a szakma tetszését szeretné kiváltani, felvillantva az aktuális igényeknek megfelelően csomagolt gondolatokat, de arra is gondol, hogy azokat az olvasói is ki tudják csomagolni − s közben mindvégig figyel a minőségre!
A Székelyföld folyóiratnak mintegy ezer előfizetője van, 1600 példányban jelenik meg havonta. Nem csak szűkebb pátriájában népszerű, de szerte a Kárpát-medencében és még azon is túl. A szentesi Krúdy Gyula Baráti Kör tagjainak ugyancsak régi kedvence, ezért a versmondóként jelentős sikereket elért tagjuk, Paulovics Tamás meghívta a lap szerkesztőit egy dél-alföldi bemutatkozásra.
A szentesi est kezdetén Paulovics Tamás
olvasta föl Farkas Árpád versét
Lövétei Lázár László főszerkesztővel, Molnár Vilmossal, a történelmi rovat- és Fekete Vincével, az irodalmi rovat szerkesztőjével Bene Zoltán író beszélgetett a Szentesi Városi Könyvtárban október 9-én, majd másnap a szegedi Millenniumi Kávéházban, az Őszi Kulturális Fesztivál részeként.
A Millenniumi Kávéházban
A Székelyföldet Ferenczes István költő, író alapította. Régóta jelen van a Kárpát-medence kulturális folyóiratainak palettáján: 1997 októberében adták ki az első számot, és jövő májusban készülnek megjelentetni a kétszázadikat. Olvashatók benne szépirodalmi alkotások, recenziók, a kultúra, a művészet és a tudomány képviselőivel készített interjúk, történelmi és művészeti tárgyú tanulmányok, elemzések, ajánlók.
A közönség sorai a Városi Könyvtárban, Szentesen
„A legnagyobb kihívásnak azt tartom, hogy a dilettánsokat elverjük a Parnasszus lábától!” – jelentette ki Fekete Vince, gyorsan hozzátéve, hogy ez persze csak vicc. Ráerősítve Paulovics Tamás megjegyzésére, miszerint a szeme sem áll jól, mesélt még néhány igazi székely viccet mind a szentesi, mind a szegedi közönség általános derültségére. Komolyra fordítva a szót elmondta, hogy ha holnaptól valamilyen oknál fogva egyetlen kéziratot sem kapnának, akkor is össze tudnának még állítani vagy másfél évnyi lapszámot anélkül, hogy a minőségből engednének. A lapban szereplő szépirodalmi alkotásokkal szemben semmilyen más elvárást nem fogalmaznak meg, mint azt, hogy megüssék a szerkesztőség által felállított szigorú minőségi mércét. „Ez a mérce nyilván a mi ízlésünket tükrözi, de vissza lehet nézni, hogy 1997 óta milyen anyagokat közöltünk, és úgy gondolom, nem kell szégyenkeznünk.” A többek között József Attila-, Sziveri János- és Pro Literatura-díjakkal elismert költő az esteken felolvasott néhányat saját, legfrissebb verseiből is.
Fekete Vince (középen)
„Büszkék vagyunk arra, hogy a lapunk hasábjain olyan szerzők alkotásai is szerepelnek egymás mellett, akik egy pesti kávéházban valószínűleg nem ülnének le egy asztalhoz, vagy talán még egymás köszönését sem fogadják.” – mesélte a lap főszerkesztője, Lövétei Lázár László. „Azzal áltatjuk magunkat, hogy ez azért van, mert olyan jó folyóirat vagyunk. De nyilván annak is köszönhető, hogy sokan messze esőnek éreznek bennünket ott, a keleti Kárpátok tövében, és úgy gondolják, senki sem veszi észre, vagy legalábbis nem rója fel nekik, hogy egy platformra kerültek egy másik kör tagjával. Ez roppant érdekes, de erre büszkék vagyunk: úgy tudunk középen maradni, hogy ez sem ránk, sem a szerzőinkre nézve nem jelent hátrányt.” – vallotta meg a főszerkesztő, aki szerint a lap végén is olvasható, hosszú előfizetői névsor egyik titka éppen ebben áll. A Faludy-, Radnóti- és József Attila-díjas költő szintén hozott néhány saját verset a rendezvényekre.
Lövétei Lázár László (balra)
A történelmi tárgyú rovatokban szereplő cikkekkel természetesen más kihívásoknak kell megfelelni, mint a szépirodalommal. Ezek nagyobb része helyi, székelyföldi témákat taglal. Megnyíltak a levéltárak, kutathatók a titkosszolgálatokkal kapcsolatos dokumentumok is, így bőven van tennivaló. A kutatások eredményeit pedig közkinccsé kell tenni, ám a székely múlttal kapcsolatos tájékozódás lehetőségét nem csak a helyiek, hanem a teljes magyarság számára biztosítani kell. Ezeknek a rovatoknak a szerkesztője Molnár Vilmos, aki nem mellesleg Márai-díjas író. Az ördög megint Csíkban című novelláskötetéből felolvasott részletek révén a közönség nem csak a fordulatos történeteket, de a székely nyelvezetet és humort is élvezhette.
Mihály Béla olvassa föl Molnár Vilmos írását Szentesen
Az estek közönsége a folyóirat utóbbi lapszámai és a szerkesztők legújabb kötetei mellett a Székely könyvtár impozáns, szép kiadványait is kézbe vehették. A 100 kötetesre tervezett sorozat klasszikus és kortárs műveket egyaránt közread, azzal a nem titkolt céllal, hogy a jövő nemzedékei is megismerhessék irodalmuk értékeit.
SzegediLap
Fotók: Pusztai Virág, Gyémánt István