„Továbblépés van”
7 kérdés Székelyhidi Zsolthoz
Székelyhidi Zsolt költő, zenész, performer, a 2011 szeptemberében megjelent Szeged effekt antológia szerzője, de a Spanyolnátha folyóirat szerkesztőjeként is számos ponton (számos szerzőn keresztül) kapcsolódik a városhoz. Ezúttal őt kérdeztük irodalomról, folyóiratról, tervekről…
SzegediLap: Székelyhidi Zsolt a Spanyolnátha művészeti folyóirat főszerkesztő-helyettese, egyszersmind költő, zenész és performer, aki a vizuális művészetekkel sem áll hadilábon. Ha csak egyetlen szót lenne szabad használnod bemutatkozáskor, mi lenne az és miért?

SzegediLap: A Spanyolnáthával és azon kívül is számos irodalmi-zenei-művészeti esemény szervezője, résztvevője vagy. Tapasztalataid szerint ezek a rendezvények mennyire képesek testközelbe hozni a művészetet, van-e, vagy egyáltalán: kell-e, hogy legyen szemléletformáló hatásuk?
Székelyhidi Zsolt: A Spanyolnátha egyféle szerelem, így nem csak a lapszerkesztéssel vagy általában véve a működésével játszik nagy szerepet a mindennapokban, de egyfajta életformát feltételez, nyugodtan mondhatom, az egész szerkesztőségtől. A budapesti spanyolos csapattal s főleg Berka Attilával szinte állandóan törjük a fejünket, mikkel lehetne – hogy a kérdést idézzem – testközelbe hozni az irodalmat. Így jött létre többek közt a pesti Lokál kávézóban kétheti rendszerességgel működő SPN Klub is és ezért igyekszünk minden felkérésnek, részvételnek eleget tenni. A kocsmairodalom manapság igencsak jól működik Budapesten, az irodalomszeretők mellett a sörért, kávéért betérők is kapnak, kaphatnak ízelítőt a felolvasott művekből, még ha úgy is döntenek, hogy inkább beszélgetnek, alapvetően pozitív hangulatban távoznak, hiszen „belecsöppentek a kultúrába”, ugyanakkor nem akarjuk rájuk erőltetni magunkat, nem kell csendben végigülniük az előadást, mehetnek a pulthoz, foglalkozhatnak egymással stb. Másodjára – ezt többektől hallottam – mégis keresik az alkalmat, elhozzák barátnőjüket stb. Mindenképp hat ez az emberre, ez az életközeliség, a művészet ilyen tálalása, és jó irányba hat, erről meg vagyok győződve.
SzegediLap: Különböző művészeti ágakban mozogsz otthonosan, s egy-egy művészeten belül is több műfajban kipróbáltad magad. Ezt a sokoldalúságot áldásnak vagy átoknak érzed inkább? Kiegészítik egymást a Székelyhidi Zsoltok, vagy olykor inkább küzdenek egymással?
Székelyhidi Zsolt: A küzdelem jelen van, de évek távlatában lehet igazán „kivenni”, mikor melyik ágat éreztem inkább erősebbnek, húzóbbnak. Volt egy időszak, amikor csak a zenére koncentráltam és szinte alig írtam. Most épp azt jelenthetem ki határozottan: fejhossznyival győzött az irodalom, ami valójában annyit tesz, hogy a művészetre fordítható maximum idő javarésze írásra, szerkesztésre és általában az SPN-re (lásd: Spanyolnátha) fordul, a továbbiakban következik a zene, mármint a zenélés és – ha akad még – jöhet a befogadói rész (olvasás, elemzés, felzárkózás), valamint újabb, sok időt kívánó szenvedélyem, a film.
SzegediLap: A Kossuth Kiadó science fiction regénypályázatán első díjat nyert regényed, a Zöllner Marcell illusztrációival megjelent Jega Jade – Háborúban született bevallottan egy saga első darabja. Úgy tűnik, hosszú évekre előre tervezel. Meddig látod magadban Jega Jade sorsát?

SzegediLap: Nem csak regényíróként, de költőként is szembeötlően koherens az eddigi életműved, nekem úgy tűnik, összefüggésekben, távlatokban gondolkodsz. Fogalmazhatnék úgy is, hogy építkezel. Jól érzem a tervezettséget a tetteid mögött?


SzegediLap: A Spanyolnátha az idei esztendőtől kéthavonta jelenik meg. Ez nyilván több időt és energiát kíván a szerkesztőktől. Életednek mekkora hányadát tölti ki a folyóirat?
Székelyhidi Zsolt: A Spanyolnátha, ahogy az elején mondtam is, életszemlélet, egy alkotási folyamat, egy alkotókör is, egy közösség. Nem foglalkozom jóval többet vele, mint eddig, de kevesebbet sem. Valamiképp mindig a fejemben jár.
SzegediLap: Legutóbbi köteted egy verseskönyv, de kisprózákkal is sűrűn jelentkezel folyóiratokban. A Jega Jade is folytatásért kiállt. Körvonalazódik-e már a következő Székelyhidi-könyv?
Székelyhidi Zsolt: A kisprózák valójában a vakszövegben értelmet nyerő szövegversek nyúlványai. Új verseskötetemben az űrbe készülök, ez valójában egy nehéz és szép folyamat. Távolságot kell nyernem: Zsírsátántól is, régi szövegeimtől is, Jega Jade-től is el kell szakadjak. Onnan fentről, később, milyen jó lesz majd végre visszatérni hozzájuk. Világlátottan.