SzegediLap

2014. február 18-án a Somogyi-könyvtárban az egy éve elhunyt reneszánsz ember, Jurkovics János Isten tenyere alatt című novelláskötetének bemutatója kapcsán emlékeztek a rendkívül sokoldalú személyiségre ismerősei, pályatársai, szerettei, illetve mindenki, aki nyomon követte munkásságát. – Hegedűs Réka és Tóth Edit beszámolója a helyszínről 

Czilczer Olga 1940-ben született Szegváron. Szegeden végezte zenei tanulmányait. Költőként 1974-ben mutatkozott be a Ne mondj le semmiről című antológiában, s azóta is folyamatosan publikál irodalmi folyóiratokban.  Első önálló kötete 1982-ben született meg, A függőleges ablaksor címmel.  Kedvenc műfajának a prózát tartja, de szívesen ír szabad verset is. 2000-ben és 2001-ben három hangjátékát mutatta be a Magyar Rádió. Évek óta visszatérő vendége a Somogyi-könyvtárnak, ahol többek között a Világjáró, a Bobó könyve és a Mehetünk kedves című könyveit, valamint legújabb verseskötetét, az Osztódást is népszerűsítette. – Hegedűs Réka és Tóth Edit ezen legutóbbi kötetbemutató kapcsán tette föl hét kérdését az írónőnek. 

A szegvári születésű, Szegeden élő Czilczer Olga költő és írónővel találkozhattak az érdeklődők február 5-én a Somogyi-könyvtár zenetermében. A rendezvényen az írónő a legújabb, 2013-ban megjelent verseskötetét, az Osztódást mutatta be, de mesélt írói pályájáról és műhelytitkaiba is beavatta az olvasóközönséget. – Hegedűs Réka és Tóth Edit helyszíni tudósítása 

Ilia Mihály. Sokaknak „csak” A Tanár Úr. Hivatalos titulusa szerint irodalomtörténész, irodalomkritikus és szerkesztő. Valójában a szegedi bölcsészkar világszerte (el)ismert oktatója, egyike a XX. század végi, XXI. század eleji magyar irodalom meghatározó személyiségeinek. Világéletében alkotó ember, az univerzitás révén a fiatal, redaktorként az idősebb nemzedékek szemléletének, gondolkodásának is formálója; fölmérhetetlen kapcsolati tőkével, lenyűgöző irodalom- és társadalomtörténeti ismeretanyaggal. A Tanár Úr sorsa az egyetem mellett a Tiszatájjal is összefonódik: szerkesztője, főszerkesztője az irodalmi folyóiratnak. Munkásságával mindig a minőséget szolgálja, építi, miközben a kortárs magyar literatúra mesterséges határokon átívelő természetes teljességét vallja. A Kádár-rezsim titkos szolgái lehallgatóberendezést szerelnek föl egyetemi- és szerkesztőségi-szobájában, de még a lakásában is. Megfigyelése egészen a rendszerváltásig tart, a róla szóló jelentések több ezer oldalra rúgnak. Közel negyven besúgó serénykedett körülötte. Ám aki kérte, annak megbocsátott. – Dr. Ilia Mihály emeritus professzort Tráser László kérdezte megfigyelés terhe alatt végigdolgozott éveiről, legelőször is arról, a „szervek” iránta tanúsított kiemelt érdeklődését vajon szerkesztői munkájával vonta a fejére? (hanganyag) 

Czóbel Minka verseinek egyik fő jellemzője a műfaji elhatárolás szinte lehetetlen volta, a leendő kiadás gondozója nem vette a bátorságot, hogy elhelyezze a lírai, epikai, netán drámai skatulyákba az összegyűjtött verses formájú alkotásokat. A gyűjtésnél elsőként a megjelent kötetek szövegét vette alapul s igyekezett az ott megjelent versek esetleges előző szövegváltozatait, folyóiratközléseit is a jegyzetekben bemutatni. Emellett közli azokat a köteten kívül megjelent verseket is, amelyek csak antológiákban, folyóiratokban jelentek meg.  A versek szövegét mai helyesírással közli, a magánhangzók időtartama esetében is, hiszen Czóbel Minka költészetében az időmérték nem játszik jelentős szerepet, a versek többsége magyaros ritmusú, vagy esetleg szabadvers. Az első három ráhangolóban azokat a verseit közöljük, melyekről szó volt a Czóbel Minkát idéző írásunkban. 

Száz esztendeje, 1914-ben jelent meg Czóbel Minka utolsó jelentős kötete, Az erdő hangja. A költőnő ugyan már kikerült a feledés homályából, de még igen messze van egy, az életművének alapos ismeretén nyugvó, tényleges rehabilitációtól. Ezt a rehabilitációt szeretné elősegíteni és megkönnyíteni ennek az írásnak a szerzője, amikor az utolsó nagy Czóbel-kötet kiadásának centenáriumán, a 2014. évben ki akarja adni a költőnő összegyűjtött verseit, hiszen ezekhez ma már gyakran csak könyvtárközi kölcsönzéssel juthatunk hozzá. Talán sokan felfedezik (és újra értékelhetik) maguknak ezt az irodalmi népiességet megújító, szimbolista, impresszionista jegyeket is mutató, sokszínű szecessziós költészetet. Előzetesként és ráhangolóként a SzegediLap minden hónapban közread néhány Czóbel-verset… – Bene Kálmán tanulmánya 

2013. november 9-én, szombaton fiatalok látogattak Szenttamásra, a Gion Nándor Emlékházba, hogy a 2002-ben elhunyt nagyszerű íróval, életművével és szülőfalujával ismerkedjenek. – Árpás Károly helyszíni tudósítása 

Nehéz helyzetben van a recenzens, hiszen egy olyan költő kötetéről kell írnia akivel közeli, jó barátságban van, így aztán joggal kérdőjelezhető meg minden sora, az értékítélete, de hiszem, ebben az esetben az általam leírtak megállják a helyüket és nyugodt szívvel ajánlhatom az értő olvasóközönség felé Varga Rudolf Kutyacsillag alatt című kötetét. – Botz Domonkos ajánló sorai 

Feltöltődve és valamiféle kellemes megnyugvással eltelve térhettek haza azok, akik részt vettek a Székelyföld folyóirat szentesi, vagy szegedi estjén. Megnyugtató, hogy vannak még olyan orgánumok, mint ez a csíkszeredai kiadású lap, amely nemcsak őrzi közös értékeinket, bemutatja az újonnan születőket, de missziója közben nem feledkezik meg az olvasókról sem. Nem csak a szakma tetszését szeretné kiváltani, felvillantva az aktuális igényeknek megfelelően csomagolt gondolatokat, de arra is gondol, hogy azokat az olvasói is ki tudják csomagolni − s közben mindvégig figyel a minőségre! – Szentesen és Szegeden jártunk 

Újabb, eddig ismeretlen Móra-kézirat került a szegedi múzeum gyűjteményébe: egy levél, melyben Móra Ferenc, az akkori múzeumigazgató szabadságot kér Szeged város polgármesterétől súlyosbodó betegsége miatt. A gyengélkedő író az orvosa által írt igazolást is csatolta a levélhez, melynek nyomán a címzett, mellesleg Móra tisztelője, Somogyi Szilveszter polgármester megadta az író által kért betegszabadságot. – Medgyesi Konstantin muzeológussal Tráser László beszélgetett Móra Ferenc leveléről.